A forradalom megálmodása: egy új kezdet születése.

Eric Hobsbawm angol tudóstól származik "a történelem kitalálása" kifejezés. Ő a múlt jelenhez való viszonyának megértését és ebből a jövő alternatíváinak kitalálását értette rajta. A történettudomány művelői a tények felkutatásával, az összefüggések megragadásával, a folyamatok megrajzolásával vannak elfoglalva. A politika szereplőit viszont a szigorú tudományos módszertan nem fékezi meg abban, hogy a szó szoros értelmében kitaláljanak, megkonstruáljanak egy olyan múltat, amely illik a saját önképükhöz, és magukat általa a múlt jó törekvéseinek diadalmas megvalósítóiként ünnepel(tet)hessék.

Ez történik az 1956-os forradalom emlékezetének átalakítása során. Először az igazi hősöket távolították el. Trombitás Kristóf fideszes véleményformáló ezt írta 2018-ban, amikor a kivégzett miniszterelnök szobrát eltávolították az Országház közeléből: "A semmiből alkotott Nagy Imre-kultuszt nyomtak le a torkunkon, hősnek beállítva egy velejéig kommunista, hazaáruló és nemzetvesztő alakot." Ha hazaáruló volt, jogos volt a kivégzése? És ki is állt ennek a "kommunista hazaárulónak" a koporsója mögött a Hősök terén 1989-ben? Ki alapította egész politikai renoméját a mártír miniszterelnök és társai újratemetésén mondott beszédére? Korunk hőse és országunk miniszterelnöke, Orbán Viktor.

Schmidt Mária, az udvari énekmondó, nem maradt tétlen az események sodrában. Az 1990-es évek elején készült egy német dokumentumfilm, amely a magyar rendszerváltást mutatta be, és számos németül beszélő közéleti személyiséget kérdeztek meg, köztük Eötvös Pált, a Népszabadság akkori főszerkesztőjét, valamint Schmidt Máriát. A filmet a budapesti Goethe Intézet impozáns nagytermében vetítették le. Egy különös pillanatban Schmidt, a német nyelvben nem túlságosan magabiztosan, ezt a megjegyzést tette: "Nagy Imre kommunista volt, de nagyan szépen halt meg." E szavak hallatán a német anyanyelvű közönség, valamint a nyelvet kiválóan beszélő magyarok soraiban hosszan tartó nevetés tört ki. Schmidt azóta ezt a mondatot magyarul is többször megosztotta, élénken tükrözve büszkeségét a frappáns megfogalmazásért, amely a történelem és a nyelv játékos összefonódását példázza.

Az ötvenhatos hősökből csak az úgynevezett pesti srácok maradtak meg a hivatalos emlékezetben. Névtelen fiatalok és idősebbek, akiknek személyét a Terror Háza nagyasszonya hitelesen azonosítani sem tudja, de nem is fárad vele. Hős az, aki annak mondja magát, elvégre ő tudja legjobban, nem?

Az ellenségek felkutatása nem egyszerű feladat. Különösen igaz ez a sokoldalú közellenségre, Gyurcsány Ferencre, aki 1961-ben jött a világra egy egyszerű pápai házikóban, mindössze száz méterre attól a gyönyörű barokk épülettől, ahol Kövér László két évvel korábban először megpillantotta a napfényt.

Rákay Philip, az idei Kossuth téri ünnepség házigazdája, figyelmeztette a közönséget: "Soha ne felejtsük el, ki hol állt." Az ellenséges oldalon lévők közül csupán Kádár Jánost, Apró Antalt, Münnich Ferencet és Biszku Bélát említette meg. A szovjet csapatok, akárcsak Orbán miniszterelnök esetében, az ő emlékezetének is egy vakfoltjává váltak.

Vannak olyan fideszes történetmesélők, akik szerint az 1956-os forradalom leverésében az ukránok játszották a főszerepet. Azt állítják, hogy nem a bátor és barátságos oroszok, hanem az aljas ukrán Hruscsov volt az, aki a tankokat mozgósította, míg a szintén Ukrajnában született Brezsnyev hosszú évtizedeken át dolgozott a magyar nép ellen. Sajnos a fideszes kormánypropaganda által megfestett ukrán „sátán”, Zelenszkij csak 1978-ban született meg a korábban Krivoj Rog néven ismert városban, de úgy tűnik, hogy a szellemisége már jóval korábban is létezett.

A legnagyobb meglepetést maga a fideszes pártelnök szolgáltatta egy olyan beszédével, amelyet a Telex hozott nyilvánosságra, és amely nem a nagyközönségnek készült. A harcosok zánkai edzőtáborában elhangzottak között a következő mondatok is szerepeltek: "Demokratikus kormányzati rendszerben, versengő erőkből kialakuló kormányzat esetén bizonyos problémák megoldása lehetetlen." E problémák között a gazdasági válságot, a háborút és a migrációt emelte ki. Az ország jelenlegi miniszterelnöke azonban folytatta, hogy Magyarországon nincsenek ilyen gondok, hiszen a parlamenti kétharmad által létrehozott kormányzat olyan megoldásokat kínál, amelyek elegendőek a világ szerencsétlenebb helyzeteivel szembeni kihívások kezelésére.

Ezzel a megfogalmazással elismerte, hogy az általa vezetett politikai hatalom nem demokratikus, sőt már azzal sem fárad, hogy magát népképviseletinek, demokratikusnak maszkírozza. Kiküszöbölték a demokráciát mint problémát, így került az is a globalizmus, internacionalizmus, sorosizmus mellé az elkerülendő, megsemmisítendő ellenségek sorába.

Az 1956-os forradalom szimbolikus üzenete a szabadság és a demokrácia volt. A forradalmárok eltökélten törekedtek arra, hogy megszerezzék a nemzeti függetlenséget és megnyissák az utat a demokratikus átalakulás előtt. A forradalom viszonylag rövid időszaka alatt sikerült megalapítaniuk a közvetlen demokrácia alapjait, például a munkástanácsok formájában, amelyek új lehetőségeket teremtettek a közösségi részvételre és a döntéshozatalra.

Orbánnak a harcosok előtt elmondott beszéde elárulta, egyedüli célja a pőre hatalomvágy kielégítése. A haza sorsa azon múlik, mondta hallgatóinak, hogy "megnyeritek-e a választást". Céljuk a szavazók meggyőzése lesz: "Ehhez adatbázis kell. Név szerint ismerni kell minden szavazót. El kell jutni hozzájuk. Lesz mozgósítás" - jelölte ki a digitális és analóg harcosok feladatát a jövő évi választásokra. Ebből kiderül, Orbán a személyek döntési szabadságát sem becsüli semmire.

"Az ellenfeleink gyülekezetének magja rossz emberek gyülekezete" - jelentette ki, a habitusuk is romlott, véresszájúak, agresszívek és mindent megtesznek a jó oldalon állók megfélemlítésére. Az isteni Fény és a démoni Sötétség áll egymással szemben tehát a jelenlegi kormány és a parlamenti kétharmad, valamint a választáson indulni kívánó ellenzékiek személyében. A cél: "Le kell őket győzni, csapást kell rájuk mérni, meg kell őket futamítani".

A pirosbetűs nemzeti ünnepen gyönyörű szavakkal idézték fel a zászlók büszke lobogását és a szívek lelkes dobogását. Beszéltek a békére és szabadságra vágyó nemzetről, amely eltökélten védi meg identitását a "liberális közszellem" támadásaitól, valamint az LMBTQ aktivisták és a "brüsszeli kígyófészek" fenyegetéseitől. De ami mélyen a háttérben maradt, az a 1956-os szabadság és demokrácia eszméje, a mártírrá vált hősök emléke, és az igazi ellenségek, akikkel szemben a szabadságért folytatott küzdelem még mindig aktuális.

A Fidesz propagandistáinak és szónokainak az október 23-i ünnepen sikerült megsemmisíteni a forradalom valódi történetét. Díszletfestői felrajzolták helyette a Brüsszel által irányított aljas és nemzetietlen ellenzék torzképét, és trónra emelték a békeharcos Orbánt. Akinek békeszerető barátja, Vlagyimir Putyin éppen egy nappal az 1956-os forradalom emlékünnepe előtt bombáztatott le egy negyven kisgyereknek második otthont adó óvodát Harkivban.

A szerző nyelvészet iránti szenvedéllyel bír.