**A történelem legfurcsább cipőcsodái – 5 szokatlan lábbeli** A cipők világa mindig is tele volt meglepetésekkel és különlegességekkel. Vannak olyan lábbelik, amelyek nemcsak a divatot, hanem a kultúrát és a társadalmi normákat is tükrözik. Íme öt olyan

A cipők alapvető szerepe a lábfej védelme és a járás megkönnyítése lenne, azonban a divattörténelem során számos olyan lábbeli bukkant fel, amelyek komolyan megkérdőjelezik ezt az alapvető elvet. Az évek során a cipők már nem csupán funkcionalitásukkal, hanem esztétikai értékükkel is felhívják magukra a figyelmet, ezzel új dimenziót adva a lábbeli fogalmának.

A tűsarkú cipőket rengeteg támadás éri az okozott ortopédiai problémák miatt. A divattörténelem során azonban számos olyan lábbeli jelent meg, amik mellett még a lábfejgyilkos magas sarkú is a kényelmesnek tűnik. Elhoztuk a történelem 5 legbizarrabb cipőjét.

A 14-15. század folyamán különleges népszerűségnek örvendett a poulaine, más néven csőrös cipő, amely Lengyelország földjéről indult hódító útjára. Ez a különleges lábbeli a hosszú, akár 40 centimétert is elérő orrával igazi státusszimbólummá vált, hiszen viselése nem csupán stílust, hanem a gazdagságot és a kiváltságos helyzetet is tükrözte. Az ilyen cipők viselése nem volt mindig könnyű feladat, a közlekedés komoly kihívások elé állította a viselőjét. Néhány esetben a poulaine-t lánccal rögzítették a bokához, hogy még inkább biztosítsák a lábbeli helyét. Emellett elterjedt egy járást segítő papucs is, amelybe a poulaine-t rejtették, ezzel kombinálva a stílust és a praktikusságot.

A sárral, szeméttel és egyéb, nem csupán állati eredetű melléktermékkel szennyezett reneszánsz velencei utcákon tűnt fel először a figyelemfelkeltő magas talpú chopine. E cipőket kezdetben a prostituáltak viselték, ám hamarosan a nemesasszonyok is felfedezték a magasságukban rejlő lehetőségeket. A talpak fokozatosan egyre extrémebb magasságokba emelkedtek, így a chopine a gazdagság és a társadalmi státusz szimbólumává vált. Minél impozánsabb volt a cipő, annál több ruhaanyagra volt szükség ahhoz, hogy eltakarják, és a nem ritkán 50 cm-es cipőkben való járáshoz gyakran két szolgáló segítsége is elengedhetetlenné vált.

Japánban a hagyományos geta lábbelik, melyek fa talpúak, különféle változatokban léteznek. Az alacsonyabb, "kétfogú" modellek könnyedén viselhetők, míg az "egyfogú" változatok már komolyabb egyensúlyérzéket igényelnek a használóiktól. A japán kurtizánok, az oiranok, valamint a gésatanoncok, más néven maikók körében még extrémebb, magasabb talpú szandálok váltak népszerűvé, amelyek viselése valódi kihívást jelentett.