A megújulás kulcsa a mi kezünkben rejlik, hiszen csak mi tudunk lépéseket tenni a másik felé. Év végi beszélgetés Felföldi László püspökkel a remény, a szentév és az előttünk álló lehetőségek fényében.

Az év vége mindig is az introspekció időszaka volt, amikor megállunk egy rövid időre, hogy mélyebben belemerüljünk saját érzéseinkbe. Ez az a pillanat, amikor a szívünk tükre elé lépve végiggondoljuk, mit kaptunk az évtől, mit osztottunk meg másokkal, és milyen álmaink valósultak meg. Emellett feltesszük magunknak a kérdést: milyen új remények és vágyak várnak ránk a következő év küszöbén? Hogyan élted meg ezt a különleges évet?

Felföldi László püspök kifejtette, hogy az elmúlt év számára nem csupán egy újabb esztendő, hanem egy négyéves periódus összegzése is, amely a pécsi szolgálatának kezdetével vette kezdetét. Ez az időszak a megismerés és az önazonosság keresésének időszaka volt. A feladatok elvégzése mellett most már biztosan és békés szívvel állíthatja, hogy otthonra lelt az egyházmegyében, ahol munkatársaival és közösségeivel aktív együttműködésben vesz részt. Szívét hála és köszönet tölti el Isten bizalma, valamint az emberek, köztük paptársai és hívei részéről tapasztalt elfogadó és segítő szeretet miatt.

Az Advent időszaka a remény szellemében bontogatta szárnyait, hiszen hamarosan kezdetét veszi a 2025-ös szentév, amelynek központi üzenete: "A remény zarándokai". Ezen a különleges jubileumi éven való felkészülés során a közösségek és egyének egyaránt mélyebb értelmet keresnek a hitükben, és arra törekednek, hogy megerősítsék kapcsolataikat Istennel és egymással. Az emberek különféle módokon készülnek: lelki gyakorlatok, közös imádságok és zarándoklatok révén élhetik meg a várakozás időszakát. A templomok programokat szerveznek, hogy támogassák a híveket az önreflexióban és az egymás iránti szeretetben. Az ünnepi időszakban a közösségi események és önkéntes tevékenységek is előtérbe kerülnek, amelyek célja, hogy a remény üzenetét minél szélesebb körben terjesszék. A jubileumi évre való felkészülés nem csupán egyéni, hanem közösségi élmény is, amely során mindenki hozzájárulhat a szeretet és remény hirdetéséhez.

Ma különösen reményvesztett, bizonytalan az emberek szíve. A remény a jövőbe vetett bizalom. A migránsok, menekültek elkerülték Magyarországot, de ha körülnézünk, az ország lakosai közül nagyon sokan lettek "migránsok", "menekültek": elhagyták az országot, a családjukat, a munkájukat, elmenekültek, elveszítették az életük méltóságát. Ez miért történhet meg? Mert nem volt meg bennük a remény, nem tudtak reménykedni a jelenből a jövőbe. Ezért nagyon aktuális és óriási ajándéka Istennek az, hogy a lényegre figyeljünk, mert az embert csak a reménnyel lehet megerősíteni, az élet kihívásai felé tevékennyé tenni.

Milyen izgalmas programokat és zarándoklatokat terveznek a szentévre? Különleges események, lelki találkozók és közösségi zarándoklatok várják az érdeklődőket, hogy együtt fedezhessék fel a hit mélységeit. Érdemes alaposan átnézni a különböző lehetőségeket, hiszen mindenki számára kínálnak valami egyedit és felejthetetlent! Készülj fel egy évre, amely tele lesz inspiráló élményekkel és spirituális megújulással!

Természetesen lesznek zarándoklatok Rómába: a papság, a fiatalok, a felnőttek részére, megragadva ezt a különleges alkalmat. Nagyon fontos azonban, hogy a hétköznapokban is adjunk teret, lehetőséget, segítséget a családoknak, a kicsiny egyházközségeknek a megújulásra, hogy a reményteljesebb élet szülessen a kapcsolatokban és a lelkek benső világában.

A megújulás folyamata valóban izgalmas, de egyben komoly kihívás is, hiszen ahhoz, hogy felfedezzük új oldalainkat, le kell tennünk a múlt terheit. De mi lehet az a vezérfonál, ami segít eligibiliségünkben? Talán a belső hangunk hallgatása, vagy a körülöttünk lévők inspiráló példái vezethetnek minket az úton. A felfedezés izgalma és a változás lehetősége sokszor új perspektívákat kínál, így érdemes bátran belevágni.

Mögöttünk van az Advent, ami az élet legfontosabb üzenetére irányítja a figyelmünket. Minden emberi élet adventi várakozás, és egyben a benne rejlő változás. Ez kíséri végig mindenki életét. Az emberi méltóság, az élet öröme, békéje azon múlik, hogy ezt az állandó várakozást, ezt az állandó változást hogyan tudjuk megélni. Ez a megújulás lényege, titka. Most különösen fontos, hogy jól, jobban lássuk az életünket, főleg a katolikus egyház közösségeiben, egyházközségeiben, családjaiban, mert ez lesz a megújulás célja, értelme és az ereje.

Milyen örömök érték az elmúlt egy évben és pécsi püspöki szolgálata 4 évében?

Az élet apró csodái adták az örömöket, és most egy boldog időszakot hagyunk magunk mögött - osztotta meg gondolatait Felföldi László püspök az interjú során. Megtiszteltetés volt számomra, hogy olyan csodálatos paptestvérek társaságát élvezhettem, akik szívük minden zugából végzik hivatásukat, tele lelkesedéssel és valódi odafigyeléssel a mindennapos feladatok során. Emellett fantasztikus világi híveket is megismerhettem, akik a lehetőségeikhez mérten szinte túlcsordulóan támogatják közösségeik életét, aktívan részt vesznek a pasztorális munkában. Ezek mind-mind nagy örömök: szemtanúja lenni annak, hogy az emberi közösségek egyre inkább megerősödnek, valósággal gazdagodnak. Ha a fát nézzük, a fa öröme a gyümölcs; és amikor a levelek és virágok megjelennek, akkor remélhetjük, hogy a gyümölcsök is hamarosan következnek.

Milyen a kapcsolat az egyházmegyék között? Van-e lehetőség arra, hogy tapasztalataikkal és jó gyakorlataikkal támogassák egymást?

Elengedhetetlen, hogy támogassuk egymást kölcsönösen. Különösen értékesek a kapcsolatok több egyházmegyével, hiszen ezek során tapasztalatokat oszthatunk meg, és örömmel tapasztalhatjuk, hogy a püspöktestvérekkel és munkatársaikkal való együttműködés mindig baráti szívvel és segítőkészséggel telítve zajlik. Nagy jelentőséggel bír, hogy megosszuk egymással a sikeres gyakorlatokat és megoldásokat, valamint közösen, csapatban végezzük a munkánkat, hogy a közösségünk még erősebbé váljon.

Ez lényegében a szinodális egyház alapvető esszenciája...

A szinodális egyház egy új korszak küszöbén áll, és Ferenc pápa szavai nem véletlenül hangzanak el: a mindennapi életben most van itt az ideje annak, hogy valóban életre keltsük ezt a szemléletet. A vezetőknek nem csupán egymással, hanem a hívekkel is rendszeresen találkozniuk kell, hogy közösen formálhassák a közösségeiket. Ugyanakkor fontos, hogy a hívek is egymás között üljenek le, és beszélgessenek arról, miként tudják együttesen formálni a falujukat, egyházközségüket, hogy közösen fejlődhessenek. Ez a szinodális megközelítés nem csupán a hétköznapokban rejlik, hanem a közös ünneplésekben is megmutatkozik, ahol a közösség ereje és a hagyományok gazdagsága egyaránt szerepet kap. Az együttgondolkodás és a párbeszéd révén a szinodális gondolat életre kelhet, és valóban a közösség mindennapjainak szerves részévé válhat.

Mit kíván a Vatikáni Rádió hallgatóinak az új esztendőre?

Azt kívánom, ami bennem is erő és biztonság, hogy higgyenek a Szentlélek világos vezetésében a személyes életükben, a családjaik életében, az egyházközségek életében. Ehhez viszont meg kell hallgatni, oda kell figyelni szavára, és élő, éltető, közösséget teremtő kapcsolatokat kell lérehozni. Nekünk kell lépni a másik felé, nekünk kell mozdulni. Most nem a várakozás ideje van, hanem a kilépésé: s amikor kilépünk, ott vár bennünket Isten öröme, Isten gazdagsága, Isten szeretete.

Felföldi László püspök szívből jövő jókívánságait tolmácsolva, kívánom, hogy mindenki számára Isten áldásaival teli, békében, örömben és szeretetben gazdag esztendő köszöntsön be!