A "misztikus" szédülés egy olyan élmény, amely a valóság határait elmosva, egy különös, szinte transzcendentális állapotba repíti az embert. E szédülés során nem csupán a fizikai egyensúly veszik el, hanem a gondolatok és érzések is egy varázslatos táncba

November 7-i beszélgetésünk során Dr. Veress Orsolya fül-orr-gégész főorvossal, aki a Dózsa György utca 46. szám alatt található fül-orr-gégészeti rendelő vezetője, a köhögés témáját járta körül. Most azonban a szédülésről kérdeztem, amely számos betegség jele lehet, és általában az ideggyógyászat vagy a szívgyógyászat területéhez kapcsolódik. A főorvosnő ezúttal a szédülés és a fül-orr-gégészet közötti összefüggésekről, valamint a kezelési lehetőségekről osztott meg velünk érdekes és talán kevésbé ismert információkat.

A szédülés gyógyítása iránti vonzalom mögött számos ok állhat. Először is, a szédülés egy olyan állapot, amely sok ember életét megnehezíti, és jelentős hatással van a mindennapi tevékenységeikre. A gyógyítás iránti érdeklődés tehát abból a vágyból fakad, hogy segítsünk másokon, és enyhítsük szenvedésüket. Ezen kívül a szédülés mögött álló különböző okok és mechanizmusok felfedezése izgalmas kihívás lehet. A tudományos kutatások során új módszerek és kezelések kifejlesztése nemcsak a betegek életminőségét javíthatja, hanem a szakemberek számára is értékes tudásforrást jelenthet. Végül, a szédülés gyógyítása lehetőséget ad a holisztikus megközelítések alkalmazására is, amelyek figyelembe veszik a test és lélek összetett kapcsolatát. Ez a perspektíva szintén motiváló tényező, hiszen a gyógyítás során nemcsak a fizikai tünetekre, hanem a lelki és érzelmi aspektusokra is fókuszálhatunk.

Ez a terület rendkívül bonyolult, és alaposan ismerni kell az anatómiáját, hogy valóban megérthessük. Folyamatos kognitív tevékenységet igényel, hiszen összetett struktúrák és logikai összefüggések rejlenek benne, ám van egy olyan aspektusa is, amely elsőre teljesen érthetetlennek tűnik. Ez a misztikus elem sokakat elriaszt, mivel úgy érzik, hogy a megoldás sosem lesz a kezükben. Pedig ez nem szükségszerű. Én mindig is vonzódtam a kihívásokhoz, ezért elhatároztam, hogy mélyebbre ások a szédülés fogalmában. Egyik oktatóm megjegyezte, hogy a szédülés kezelésére azok vállalkoznak, akik már jártasak az elméleti ismeretekben, és akiket nem riaszt el a gondolkodás terhe. Ezért nem meglepő, hogy csak kevesen mernek belevágni. Ami a betegeket illeti, sajnos sokan nincsenek tisztában azzal, mi áll a szédülésük hátterében, holott egy pontos diagnózis és célzott kezelés visszaadhatná számukra a nyugalmat és az önbizalmat.

- Ha mindez így van, beszéljünk az okokról!

- Először is az egyensúly meghatározásából kell kiindulnunk, ami azt jelenti, hogy az agy tudja, hol áll a fejünk. Ehhez három fő területről kap információt: az egyik a látás, tehát ahhoz viszonyít, amit lát, a másikat az izomzattól kapja arról, hogy mozgásunktól függően hol állhat a fejünk, a harmadik legfontosabb információforrás a belső fülünknek az úgynevezett egyensúlyreceptora. Ez egy ősi receptor, amely azokban az állatokban fejlődött ki, amelyek nem is láttak, és úgy kellett tájékozódjanak, hogy csak szagoltak, és az egyensúlyérzékelő rendszerükkel dolgoztak. Ez a belsőfül-receptor nagyon pontos, nagyon gyors, ezért egy megbízható, stabil információforrása az agynak. Például behunyt szemmel egy hólavina alatt is körülbelül tudni lehet, hogy hol áll a fejünk, és hol van a lent, a gravitáció. Összegzésképpen az egyensúly azt jelenti, hogy tudjuk, hol áll fejünk, és annak függvényében az agy kikalkulálja, főleg a belső fültől kapott információ alapján, hogy mit kell tennünk, ha például egy rossz mozdulat következtében elveszítettük az egyensúlyt, és szeretnénk jó pozícióba kerülni.

A szédülés sokszínűsége a probléma kialakulásának helyétől függ, legyen szó a receptoroktól egészen az agyközpontokig terjedő területekről.

Előfordulhat, hogy a belső fül működése nem megfelelően zajlik, ami komoly következményekkel járhat. Mivel kettő van belőle, ha az egyik fél oldal nem működik rendesen, az máris jelentős problémát okoz, hiszen az agyunk arra van berendezkedve, hogy kétoldali információt kapjon. Ha csupán az egyik fül aktív, az agy zűrzavart tapasztal, és ez szédüléshez, sőt, hányingerhez is vezethet. Ugyanilyen hatások léphetnek fel akkor is, ha a receptor megfelelően működik, de az ideg, amelynek a feladata az információ továbbítása, nem teszi a dolgát. Egy másik lehetséges forgatókönyv, amikor az információk eljutnak az agytörzsbe és a kisagyba, de ott valami megakadályozza a továbblépést. Emellett, ha a kisagyban vagy az agykéregben, amely felelős az ingerek feldolgozásáért és az izommozgások koordinálásáért, hiba lép fel, az szintén zavarokat okozhat. Az agy bonyolult rendszere tehát rendkívül érzékeny a működési zavarokra, amelyek komoly következményekkel járhatnak a testi egyensúlyra és a mozgáskoordinációra.

Ezek alapján világossá válik, hogy a szédülés egy rendkívül széleskörű fogalom. A fül-orr-gégészethez kapcsolódó esetek valójában a belső fül receptorainak megbetegedéseivel, valamint az ideg mentén fellépő zavarokkal állnak összefüggésben. Ezen kívül fontos, hogy időben el lehessen különíteni azokat az eseteket, amikor a probléma nem a fülből ered.

A szakorvos feladatai közé tartozik, hogy alaposan megvizsgálja a betegeket, diagnózisokat állítson fel, és a megfelelő kezelési terveket dolgozzon ki. Emellett fontos szerepet játszik a betegek tájékoztatásában, az egészségi állapotuk monitorozásában, és szükség esetén további szakmai segítséget kér. A szakorvosnak emellett folyamatosan fejlődnie kell, hogy naprakész maradjon a legújabb orvosi ismeretekkel és technológiákkal kapcsolatban.

- Először is pontosan meg kell határozni a diagnózist. A páciensek heteken, hónapokon, éveken át szedik a gyógyszereket, hogy ne szédüljenek. Először is azt kellene megfigyeljük, tanulmányozzuk, hogy ki mikor, hogyan szédül. Ha a fejet kivesszük a stabil állapotából, az agy megpróbálja korrigálni a látást. Ha fennáll egy belső fül eredetű szédülés, annak lesz egy akaratlan szemmozgás jele, a nystagmus, ami minket, fül-orr-gégészeket nagyon sokat segít. Ha egy páciens szédülésgátló gyógyszert szed, akkor a nystagmus nem látható. A fül-orr-gégészeti vizsgálatig meg kell szüntetni ezeknek a gyógyszereknek a szedését, amíg a hatóanyaguk kiürül a páciens szervezetéből. Ha megjelenik a nystagmus, akkor tudunk következtetni arra, hogy melyik fülbetegség lehet a szédülés oka.

Az emberek többsége szédülés esetén rögtön a legrosszabbra gondol (agydaganat, agyvérzés). Ez nem teljesen alaptalan, és emiatt általában sürgősségi ellátáshoz fordulnak, ahol a kollégák képalkotó eljárásokkal próbálják kizárni a súlyos kórképeket. Ha a képalkotó eljárásokkal (CT, MR) nem sikerül szervi okot megállapítani, tovább kell folytatni a kivizsgálásokat. Az egyensúly-érzékelő rendszert nagyon fontos működésében vizsgálni, ehhez rendelkezésre áll egy sor egyszerű fizikális teszt, amivel mozgásában vizsgáljuk a pácienst, így következtetve arra, hogy mi lehet a szédülés oka. Ezeket kiegészítendő, vannak gépek, berendezések, amelyek objektívebb méréseket és eredményeket adnak.

- Ilyen gépek hol találhatók?

- Legközelebb Kolozsváron, de ha a Fennvaló megsegít, itt nálam is lesznek a rendelőben.

A belső fül rendellenességeit sok esetben gépek használata nélkül is fel lehet ismerni. Azok számára, akik tisztában vannak a normális működéssel és tudják, mit érdemes megfigyelni, könnyen észlelhetők a rendellenességek. A gépi vizsgálatok nélküli megfigyelések alapján is lehet következtetéseket levonni a problémákra, amelyek segíthetnek a megfelelő lépések megtételében. A szédülés kezeléséhez elengedhetetlen a pontos diagnózis felállítása, hiszen csak így tudunk személyre szabott kezelési javaslatokat nyújtani a páciens számára.

- Milyen lépéseket tehet a páciens?

Azt gondolom, hogy elengedhetetlen először is feltárni a szédülés pontos forrását, mielőtt bárki azonnal gyógyszerhez nyúlna a tünetek enyhítése érdekében.

- Kihez érdemes először fordulni? Talán a fül-orr-gégészhez?

- Ez attól függ, hogy milyen a szédülés. Én azt tanácsolom, ha valaki forogva szédül, hányingere van, volt a sürgősségen, és azt mondták neki, hogy nincs semmi nagy baj az agyában, akkor első dolga kell legyen, hogy elmenjen a fül-orr-gégészhez. A forgó szédülés legtöbbször a két belső fülnek az asszimetriájára utal, arra, hogy egyik nem végzi a dolgát úgy, ahogy kell, és az agy teljesen összezavarodott. Ezt jelzi a forgás.

- A továbbiakban mit lehet tenni?

Az egyik legelterjedtebb szédülést okozó állapot a paroxysmalis pozicionális szédülés, ami sok ember életét megnehezíti. A belső fülben található receptoraink apró mészkristályok segítségével érzékelik a mozgásokat. Ezek a kristályok egy zselészerű anyagban helyezkednek el, és amikor mozgásba lendülünk, a súlyuk miatt elmozdulnak, jelezve a receptorsejteknek a fejünk mozgását. Amikor azonban ezek a kis kristályok kiszabadulnak a zselés környezetből, szabadon úszkálnak a fül folyadékában, és teljesen eltérő jeleket küldenek az agynak, mint amikor a helyükön maradnak. Ennek következtében a páciens forgó érzést tapasztal, ahányszor olyan fejmozdulatot végez, ami aktiválja ezeket a kis kristályokat. Itt lép be a képbe a fül-orr-gégész, aki szakértelmével képes meghatározni a kristályok elhelyezkedését a belső fülben. A kezelés folyamata rendkívül egyszerű: a pácienset speciális mozdulatokkal forgatják az ágyban, amíg a kristályok vissza nem kerülnek a zseléjükbe, ahonnan kiszakadtak. Ezt követően a szédülés és a forgás érzése megszűnik. Bár a tünetek rendkívül ijesztőek lehetnek, a kezelés viszonylag könnyű, amennyiben időben megkezdik. Fontos, hogy a páciens tisztában legyen a problémájával, mert a tudatlanság gyakran fokozza a szorongást. A legrosszabb helyzet az, amikor valaki egy ismeretlen tünetet szenved el, anélkül, hogy tudná, mi áll a háttérben, és hogy mikor jelentkezik újra. Hiába mondják, hogy minden rendben van, a beteg érzései és tapasztalatai nem hazudnak, és ez a bizonytalanság sokkal nehezebbé teszi a mindennapokat.

Mérték-e valaha, hogy egy adott praxisban átlagosan hány ilyen eset történik?

- Külföldi kutatások szerint 20-30%, saját praxisból nincsenek adataim, viszont amióta Marosvásárhelyen az orvoskollégák és a páciensek tudják, hogy ezzel is foglalkozom, egyre többen jönnek. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokkal többen szenvednek ettől a tünettől, mint ahányan felkeresik a szakorvost.

Akik megtették ezt a lépést, mindannyian felépültek.

A nyári hónapokban egyre többen kerestek meg olyan páciensek, akik a járvány előtt kapták a szédülés kezelésére szolgáló gyógyszert. Sokan közülük nem mertek változtatni a kezelési tervükön, így hónapokon keresztül szedték azt, hiszen a covid miatt nem érezték magukat biztonságban orvoshoz fordulni. Két páciens esetén sajnos nem tudtuk visszaállítani a kristályok megfelelő helyzetét, valószínűleg letapadtak. A többiek viszont jó állapotban vannak, ami biztató jel.

A szakorvosi vizsgálatok halogatása nem ajánlott, mivel ez késleltetheti a szükséges diagnózis felállítását és a megfelelő kezelés elkezdését. Az egészségünk megóvása érdekében érdemes időben orvoshoz fordulni.

Valóban így van! Kiemelten fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos fülproblémákra, amelyek során az egyensúlyérzékelő ideiglenesen elveszítheti működését. Ez a jelenség gyakran vírusfertőzések vagy keringési zavarok következményeként lép fel. A tünetek hasonlíthatnak a pozicionális szédüléshez, de a páciens ilyenkor folyamatosan azt érzi, mintha forogna. Rendkívül lényeges erről beszélni, mert sokan ijedten fordulnak a sürgősségi szolgálathoz, ahol gyakran azt javasolják, hogy szédüléscsillapító gyógyszereket szedjenek három-hat hónapig. Ilyen helyzetben az agy érzékeli, hogy az egyik oldal egyensúly-érzékelése kiesett, és már az első tíz napban képes újraírni a neuronális kapcsolatait. Ha valaki megsiketül az egyik fülére, a másik fülre fókuszál, és az agy is ehhez igazodik. Amikor az egyik fül egyensúly-érzékelése megszűnik, az agy prioritást ad az egészséges fül információinak, ám ha gyógyszerekkel elnyomjuk a szédülést az első naptól kezdve, hat hónapon át, az agy tanulási képessége nem tud teljes mértékben érvényesülni. Ennek következményeként a páciensek gyakran csak részlegesen állnak helyre, és folyamatos instabilitás érzésével küzdenek. Előfordulhat, hogy ha az érintettek elfordulnak az érintett oldalra, úgy érzik, mintha elveszítenék az egyensúlyukat, és ez a félelem megakadályozza őket abban, hogy járművet vezessenek, ami jelentősen rontja az életminőségüket. Sokan ezzel a tudattal élnek, mintha valami komoly baj lenne velük, pedig csupán arra lenne szükség, hogy az első hét-tíz nap után, amikor a tünetek enyhülnek, elhagyják a gyógyszereket, és ösztönözzék a pácienseket a mozgásra. Így az agy újra tanulhatja, hogyan boldoguljon egy füllel. Ez egy gyakori probléma, de volt olyan páciens, aki a tanácsok ellenére is megpróbált mozogni, és végül sikerrel járt.

A szédülésnek számos oka lehet, például belső fül problémák, vérnyomás ingadozás, dehidratáció, migrén, vagy akár szorongás is kiválthatja. Emellett gyógyszerek mellékhatásai és neurológiai rendellenességek is hozzájárulhatnak a tünetekhez.

A Ménière-betegség egy olyan állapot, amelyben a szédülés epizódjai váltakoznak kisebb-nagyobb intenzitással. Ezt a betegséget egyre gyakrabban ismerik fel, mivel hallásproblémák is társulnak hozzá, így a páciensek jobban tudják azonosítani a tüneteket, és nem érzik magukat annyira elveszettnek.

Vannak keringési zavarok, amelyek a fül nem kielégítő keringése miatt szédüléshez, egyensúlyzavarokhoz vezetnek. Ez attól függ, hogy az agy melyik területén van, érinti-e a fület, a hallást vagy nem.

A daganatok közül néhány a neurológia és az idegsebészet területén található. Fontos megérteni, hogy a funkciók elvesztése lassú ütemben történő kialakulása esetén a tünetek általában enyhébbek. Ez idő alatt az agy kompenzáló mechanizmusai fokozatosan, szinte észrevétlenül aktiválódnak.

Érdekes, hogy a drámai tünetegyüttessel járó belsőfül-betegségek a legegyszerűbbek, a legjobban kezelhetők, mégis azokat csúsztatjuk ki a leginkább a kezünk közül.

Szeretném megkérdezni a fülzúgásról is, mert ez egy igazán zavaró jelenség.

Számomra az egyik legnehezebben kezelhető probléma a hallásvesztés, különösen akkor, ha magas vérnyomás is hozzájárul a kialakulásához. Gyakran előfordul, hogy a fül egyes részei nem kapnak elegendő vérellátást, amely lehet akár hangtrauma következménye is. A lényeg, hogy amikor bizonyos frekvenciákon elveszik a hallás, egyfajta jelenség lép fel, amely hasonlít az amputációs fájdalomhoz. Hasonlót tapasztalhatunk, amikor a hallás csökken; úgy tűnik, az agy továbbra is generálja a hiányzó hangokat. Ezért is olyan nehéz kezelni a fülzúgást, mivel az agyban gyökerezik a probléma. Fontos, hogy minden lehetséges belsőfül-vizsgálatot és hallástesztet elvégezzünk, és ellenőrizzük a vérkeringést is. Az orvosi közösség számára ez a helyzet különösen kihívásokkal teli, és a páciensek szempontjából is rendkívül frusztráló.

- Említette a vesztibuláris migrént, mit érdemes tudni róla?

Amikor az agy erei túlzottan szélesre nyílnak, majd hirtelen összehúzódnak, fejfájás léphet fel. E jelenség részeként szédülés is jelentkezhet, amelyet a kóros értágulat okoz. Ez a jelenség a neurológia és a fül-orr-gégészet határvonalán helyezkedik el, és előfordul, hogy migréngyógyászati kezeléssel enyhítjük a szédülést, ha nincs más kóros elváltozás, ami azt jelzi, hogy ez a szédülés a migrénes rohamok egyik megnyilvánulása. Régóta nem is sejtettem, hogy ilyen összefüggések létezhetnek.

- Képzeljük el, hogy a főorvosnő tarsolyában még sok izgalmas meglepetés lapul! Milyen különleges történetek és érdekes tények várnak ránk tőle?

Beszéljünk a járművekben tapasztalható rosszullétről, amelynek hátterében az egyensúlyérzék fejlesztésének lehetősége rejlik. Bár a saját praxisomban nem foglalkozom ezzel, mivel nem rendelkezem a szükséges berendezésekkel, léteznek olyan helyek, ahol ez a terápia elterjedt. Itt a pácienseket, akik a hajózás vagy autózás során szenvednek a mozgástól, egyensúlytréningekkel támogatják, hogy jobban bírják ezeket a kihívásokat. Ez a megközelítés azon a filozófián alapul, hogy amikor valaki belép egy kellemetlen szagú helyiségbe, kezdetben zavarja a szag, de idővel, a szaglóreceptorok telítődésének köszönhetően, hozzászokik ahhoz, és már nem érzi a kellemetlenséget. Hasonló módon, azok az emberek, akik érzékenyek a mozgásra, ha rendszeresen végeznek olyan gyakorlatokat, amelyek szédülést okoznak, túltelítik az egyensúlyérzékelő rendszerüket. Ennek következtében, amikor hajóra szállnak, a vesztibuláris rendszerük ingerküszöbe megváltozik, és sokkal könnyebben tolerálják az ingereket. Az űrhajósok edzése is ezen az elven működik: különböző mozgásformákkal terhelik őket, hogy belső fülük alkalmazkodjon a rendkívüli körülményekhez. Így képesek lesznek megbirkózni a súlytalanság és a gyors mozgások kihívásaival.

Fontos, hogy az idősek is részt vegyenek a mozgásban és a fizikai aktivitásban, hiszen ez segít megőrizni egyensúlyérzéküket. Ha valaki huzamosabb ideig csak fekvő helyzetben tartózkodik, a belső fül, amely a mozgások érzékeléséért felelős, elveszítheti a rá való érzékenységét, ami szédüléshez vezethet egy hirtelen mozdulat során. Emellett nekünk is érdemes lenne több időt szánni a mozgásra, hogy fenntartsuk és erősítsük ezt a fontos képességünket. Az aktív életmód nem csupán az idősek, hanem mindenki számára elengedhetetlen a stabilitás és a jó közérzet megőrzéséhez.

Végül, de nem utolsósorban, szeretnék megosztani egy rendkívül lényeges információt: mielőtt valaki szédülés miatt fül-orr-gégészhez fordulna, érdemes figyelembe venni, hogy ha el akarja kerülni a felesleges második látogatást, a szédülést csökkentő gyógyszereket legalább három-öt napra érdemes abbahagyni, teljes nyugalommal. Ennek hiányában a diagnózis felállítása nehézségekbe ütközhet. Az orvosnak ugyanis látnia kell a szédüléshez társuló szemmozgásokat, hogy pontosan azonosítani tudja a működési zavart és annak kiváltó okát. Ha a páciens jól beállított gyógyszerekkel érkezik, az orvos munkája jelentősen megnehezedik, és sajnos előfordulhat, hogy többszöri visszarendelésre lesz szükség.

Bár a fülzúgás kezelése gyakran nem hozza meg a várt eredményeket, a fül-orr-gégészek számára mégis számos örömteli pillanatot tartogat ez a szakma. Amikor egy páciens érkezik hozzám, aki szédülésről panaszkodik, és képtelen aludni, az érzés, amikor sikerül felfedezni, hogy a fülében hol helyezkednek el a kristályok, felbecsülhetetlen. Az a pillanat, amikor egyenként visszagurítom őket a helyükre, és utána visszatér hozzám, hogy elmondja, mennyire hálás érte az egész család, igazi sikerélményt nyújt. Ez a jó érzés és a pácienseim elégedettsége az oka annak, amiért annyira szenvedélyesen szeretem a fül-orr-gégészet ezen aspektusát.