A szundi gomb használata lehet, hogy csak illúziót ad az ébredés nehézségei között. Talán érdemes lenne átgondolnia, hogy ez a megoldás valóban segít-e, vagy csak tovább húzza az álom világában.

Gyakran előfordul, hogy pár percre visszazuhan az álom karjaiba, mielőtt végleg elhatározná magát a felkelés mellett? Ne lepődjön meg, ha napközben fáradtnak érzi magát!

Nagy tisztelettel tekintünk azokra, akik azonnal talpra ugranak, amint megszólal az ébresztőjük. Különösen elismerésre méltó az a személy is, aki ugyan még néhány percig forgolódik az ágyban, miután kinyomta a telefonján az óraalkalmazást, de tudja, hogy a szundi gomb nélkül is képes felkelni. Ezzel szemben van a biztos, ami biztos módszer, amikor ötévente csendül fel a harsány riasztó: "Ébredj a valóra!" Az ily módon meghosszabbított alvásidő azonban nem mindig eredményez kipihentebb közérzetet; sőt, gyakran éppen ellenkező hatást vált ki.

Csak még öt percet kérek!

Sokunk számára reggelente az első impulzusunk az, hogy megnyomjuk a szundi gombot, amikor a telefonunk ébreszt. Azonban számos kutatás és szakértő figyelmeztet arra, hogy a folyamatos visszaalvás hosszú távon számos negatív következménnyel járhat. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, fontos tisztában lenni alvási ciklusainkkal, vagyis azzal, hogy agyunk milyen szakaszokon megy keresztül annak érdekében, hogy valóban felfrissüljünk és regenerálódjunk.

Magyarországon még a nemzetközi átlagnál is rosszabbul alszanak az emberek, de ideális esetben amikor lefekszünk, elálmosodunk, majd lassan elalszunk. Ekkor lépünk be a könnyedebb alvás szakaszába, lelassul a szívverésünk, és a testhőmérsékletünk is csökken. A könnyű alvást a mélyalvás követi, ami egy rendkívül fontos szakasz, sok dolga is van ilyenkor a szervezetünknek: szöveteket regenerál, csontokat és izmokat épít, valamint erősíti az immunrendszert.

A mélyalvás után érkezik el a REM szakasz, amely a gyors szemmozgás fázisaként ismert. Itt az agyunk rendkívüli aktivitásra ébred, ami lehetővé teszi számunkra, hogy élénk és gyakran szokatlan álmokat éljünk át. Bár elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hogy az agyunk folyamatosan dolgozik, ez a fázis mégis rendkívül pihentető, és kulcsfontosságú a másnapi frissességünkhöz. Az első REM ciklus eléréséhez körülbelül 90 perc szükséges az elalvás után, és az éjszaka során ez a folyamat többször is megismétlődik, biztosítva ezzel a megfelelő regenerációt.

Amikor reggel felhangzik az ébresztőóra csipogása, jellemzően az utolsó REM-alvási szakaszunk végéhez közelítünk. Ahhoz, hogy ezt a fázist elérjük, elengedhetetlen a rendszeresség: fontos, hogy mindig ugyanabban az időpontban vonuljunk nyugovóra, elegendő időt szánjunk az alvásra, és figyeljünk az alvási ciklusaink optimális hosszára is.

Természetesen, íme egy egyedibb változat: "Ráadásul"

az egész napunkra hatással lehet, hogy sikerül-e az optimális időszakban felébrednünk.

Ezért rendkívül fontos, hogy megnyomjuk azt a bizonyos gombot. Nem mindegy, hogy az ébredést kiváltó inger – legyen az fény, hang vagy szag – milyen állapotban talál minket. Ha például valakit a vekker zaja éppen a mélyalvás szakaszában riaszt fel, az komoly sokkot jelent a szervezet számára, amiből nehezen tud felépülni. Ezzel szemben, ha valaki a felszínes alvásból tér magához, sokkal gyorsabban képes visszanyerni a tudatosságát.

Ezért a szundi gomb használata jelentős hatással van az alvás utáni tehetetlenségre, amely gyakran ébredés utáni álmosságot és zavartságot okoz. Ideális esetben ahhoz, hogy elkerüljük ezt a kellemetlen állapotot, a REM-alvás fázisából érdemes felébrednünk. Ha azonban megnyomjuk a szundit, és visszaalszunk, az alvási ciklusunkat felborítjuk: csupán hat perc alatt akár egy mélyebb alvási szakaszba is belemerülhetünk, ahonnan nehezebb frissen ébredni. Továbbá, a folyamatos félálom miatt idővel a testünk elveszítheti a ritmust, és nem fogja tudni, mikor van itt az ideje az ébredésnek és mikor kellene újra aludnia.

Nem mindig ideális, ha nap mint nap ugyanabban az órában ébreszt fel minket az óra, hiszen ez azt jelenti, hogy előfordulhat, hogy mélyalvási szakaszban rángat fel minket, különösen, ha az előző este később tértünk nyugovóra. Erről és az alvássegítő alkalmazások előnyeiről nyilatkozott a HVG-nek G. Németh György, aki egyetemi docensként és a Magyar Alvás Szövetség elnökeként osztotta meg gondolatait.

Bár a legtöbb szakértő általában a "szundizás" ellen érvel, egy két évvel ezelőtti svéd kutatás új megvilágításba helyezi ezt a kérdést. A tanulmány során közel 1800 főt vizsgáltak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a visszaalvásnak nincs egyértelmű hatása a reggeli fáradtságra, a hangulatra vagy az éjszakai alvás struktúrájára. Emellett a Harvard egyik neurológusa is kifejtette, hogy a tapasztalt alvók számára akár jótékony hatású is lehet a szundizás, ha azt tudatosan alkalmazzák. Szerinte érdemes az ébresztőt elhalasztani, ha úgy érezzük, hogy a mély alvás fázisából ébredtünk fel - de csak ilyen esetekben. Ilyenkor gyorsan vissza tudunk aludni, és az újabb ébresztőig elérhetjük a REM-alvás szakaszát, ami az ideális időpont az ébredéshez.

Az Amerisleepen egy Oxfordi Egyetem professzorára hivatkozva arról írnak, hogy az alvásunkat két folyamat szabályozza: a cirkadián ritmus és a homeosztatikus alvásnyomás. Bonyolult szakkifejezéseknek tűnnek, de tömören elég annyit tudni róluk, hogy előbbi segít ébren maradni napközben, míg utóbbi azt jelenti, hogy minél tovább vagyunk ébren, annál nagyobb szükségünk van alvásra. A cirkadián ritmus (más néven napi biológiai óra) feladata az is, hogy leküzdje az alvásnyomást, ha az megpróbálna idő előtt eluralkodni rajtunk.

Esténként elérkezik egy varázslatos pillanat, amikor a legideálisabb alkalom adódik az alvásra. Ekkor a cirkadián ritmusunk ébrenléti impulzusai fokozatosan csökkennek, miközben az alvás iránti vágyunk egyre erősebbé válik. Azonban, ha az alvás-ébrenlét ciklusunk rendszertelen, nehezen tudjuk meghatározni a legmegfelelőbb időszakot a pihenésre. Ha a testünk nem kapja meg a kellő jelzéseket az elalvás időpontjáról, könnyen előfordulhat, hogy hosszú perceket töltünk forgolódva az ágyban. Ennek következményeként kevesebb minőségi alvásban lesz részünk, mint amennyi elengedhetetlen lenne. Ráadásul, ha nem alszunk jól, fáradtan ébredhetünk, és a cirkadián óránk sem tudja megfelelően fenntartani éberségünket a nap folyamán.

A bioritmusunk megfelelő karbantartása kulcsfontosságú, hiszen az alváshiány következményeit szinte azonnal tapasztalhatjuk. Mindössze egy hét rossz alvás elegendő ahhoz, hogy több száz gén működése felboruljon a szervezetünkben, ami fokozott stresszhez, gyengült immunrendszerhez és gyulladásos folyamatokhoz vezethet. Ezek a hatások ráadásul idővel felhalmozódnak, és súlyosabb egészségügyi problémákhoz is hozzájárulhatnak.