A természet varázslatos kalendáriuma (DCXLVIII.)
A decemberi hegyoldal látványa varázslatos, ahogy a hópihék lassan hullanak a fenyők ágain. A táj csendjében csak a friss hó roppanása hallatszik, amikor közeledünk. Csak egy pillantás a kisdedre, amint ámulva nézi a csillogó fehérséget, és az arcán megjelenik a gyermeki csodálkozás. Az őszinte öröm és ártatlanság minden körülötte lévő szépséget felnagyít, a világ egy mesévé válik, ahol a legkisebb részletek is varázslatosak.
Aktualitását Dsida Jenő 1929-ben írt Közeleg az emberfia című versének a következő sorok százszorosan alátámasztják:
Hogy valóban így lesz-e, nem tudjuk, de reményünk a béke...
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
Advent negyedik gyertyájának meggyújtása előtt két nappal egy olyan különleges személyre emlékezünk, akinek élete és munkássága jelentős hatással volt a magyar tudományos életre. Benkő József, aki 1740. december 20-án látta meg a napvilágot Bardócon, pontosan 210 évvel ezelőtt, 1814. december 28-án hunyt el. Ő nem csupán református lelkész volt, hanem egy sokoldalú tudós, aki történészként, nyelvújítóként és botanikusként is maradandót alkotott. Benkő József érdeme, hogy ő volt az első magyar tudós, aki a növényvilágot Linné Károly rendszere alapján ismertette, így hozzájárult a botanikai ismeretek hazai elterjedéséhez. Ő honosította meg a kétszavas nevezéktan használatát Magyarországon, amely megalapozta a magyar botanikai terminológiát. Ezen kívül szenvedélyesen gyűjtötte a népi növényneveket is, ezzel gazdagítva a kulturális örökségünket. Élete végén gyógyfüveket árulva élt, ez a tevékenység nemcsak a megélhetését szolgálta, hanem a természet és a népi gyógyászat iránti szeretetét is tükrözte. Emléke előtt hajtunk fejet, hiszen munkássága ma is inspirálja a botanika és a nyelvészet iránt érdeklődőket.
December 20-án, pontosan 190 évvel ezelőtt, 1834-ben látta meg a napvilágot Óbecsén Than Károly, az analitikai kémia első magyar úttörője. Élete egy igazi kalandregény: 1849-ben, még kisgimnazista korában, a szülővárosában állomásozó tüzérezredhez "ágyúsinasnak" állt be, részt véve az erdélyi hadjáratban. A fegyverletétel után patikussegédként kezdett dolgozni, majd érettségijét magánúton szerezte meg, hogy aztán Bécsben folytassa tanulmányait a gyógyszerészet terén. Később, mint a pesti egyetem kémiaprofesszora, ő indította el a korszerű kémiai épület megvalósítását, amely 1872-re készült el a Múzeum körúton. 1895-ben ő alapította meg a Magyar Chemiai Folyóiratot, amely az első magyar kémiai szaklapként szolgálta a tudományos közösséget. Than Károly volt az, aki Magyarországon elsőként foglalkozott színképelemzéssel. Legjelentősebb munkái közé tartozik A qualitatív chemiai analysis elemei és az 1897-ben kiadott A kísérleti chemia elemei, melyek hosszú időn keresztül tankönyvként és kézikönyvként is elengedhetetlenek voltak. A '60-as évek végén a Bolyai Farkas középiskola kémiai szertárában ismerkedtem meg az utóbbi művel, amikor édesapám, id. Kiss Zoltán, a kémiai szertár laboráns vezetője volt. Molnár Zoltán tanár úr jóváhagyásával öcsém, Kiss Lajos, aki később nemzetközi szinten is elismert geológus lett, nyaranta együtt fedeztük fel ezt a csodálatos könyvet otthonunkban. Az öcsém szép eredményei az analitikus geokémiában egyértelműen ebből a közös élményből fakadnak. Remélem, hogy a szertár üveges könyvszekrényében, a nagy cserépkályha mellett, ma is ott pihen ez a könyv, őrizve a tudományos felfedezések szellemiségét.
A Bak jegyet uraló hónap december 22-én kezdődik, és a Bak csillagképről nyerte a nevét, mely Kr. e. 2000-ben adott otthont a Napnak. A magyar elnevezés nem pontos, a görög, illetve latin megjelölés (Aigokerosz, Capricornus) "kecskeszarvat viselőt" jelent, a csillagképet ugyanis egy elöl kecske, hátul hal keveréklény testesítette meg. A jele is a kecske-hal ábrázolásokból egyszerűsödött le: e "szörnyszülött" keletkezésének megint csak csillagászati-naptári oka lehetett. A Bak jó 10 000 éve Egyenlítő alatti, tehát "alvilági vizekbe" érő csillagkép, az eget tanulmányozó ember is már ilyennek ismerhette meg. A mezopotámiai Éának, a föld, a vizek és a déli égbolt urának a jelképe volt.
A csillagmitológiában a Bak csillagkép egy különleges jelentéssel bír: ő az isten, aki a halálból és a halál állapotából tér vissza. Kecskegida formájában jelenik meg, ami nem véletlen, hiszen a mítoszok világában a hősök és istenek gyakran átesnek egy sajátos fejlődési folyamaton. Ez a folyamat sokszor úgy valósul meg, hogy egy hidegvérű állat képében élik meg halotti vagy magzati létüket, majd négylábúként jönnek a világra. Földi feladataikat emberi alakban teljesítik, végül pedig madáralakban távoznak a túlvilágra. Ezt a lenyűgöző mitológiai átmenetet Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumából ismerhetjük meg.
A csillagászati tél is most kezdődik. December 21. egyben az év legrövidebb nappalja. A Nap délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az Egyenlítő felé.
December 21-én, 1851-ben született Kogutowicz Manó. A lengyel származású nemes Csehországban született, anyanyelve német volt - végül a magyar térképészet jeles alakja lett. A bécsi katonai térképészeti iskola növendéke kalandos leányszöktetés kapcsán került leendő felesége rokonai révén Sopronba, ahol szabadkézi rajzot, matematikát és francia nyelvet oktatott. Először egy kollégája segítségére sietve rajzolt térképet: Sopron megyéét. Tehetségére felfigyeltek, és a kultuszminiszter, Trefort Ágoston Budapestre hívta. Kogutowicz javaslatára, a minisztérium támogatásával hozták létre a Magyar Földrajzi Intézetet önálló állami intézményként, kizárólagosan térképek készítése céljából. A fő cél az iskolák ellátása volt jó minőségű, magyar nyelvű oktatási segédanyagokkal. A munkákban neves földrajztudósok, Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő is részt vettek. Kogutowicz Manó olyan térképrajzolási stílust alakított ki, amit a mai na-pig követnek a világhírű magyar kartográfusok.
1833. december 22-én született Kassán a magyar tudomány elkötelezett mecénása, Semsey Andor mineralógus. Élete során, amikor a természettudományok iránti szenvedélye feléledt, birtokait bérbe adta, hogy felnőttként, a kor legnevesebb tudósainak támogatásával mélyebben belemerülhessen a földtani és ásványtani kutatásokba. Ő volt az, aki a Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményének rendezését irányította. Szenvedélyes ásványgyűjtőként minden egyes darabot a múzeumnak ajándékozott, ezzel gazdagítva a gyűjteményt. Semsey Andor szinte teljes vagyonát, amely több mint 2 millió aranykoronát tett ki, a magyar tudományos élet felemelkedésére áldozta. Nevéhez fűződik, hogy a világ leghíresebb ásványgyűjteményeiből hármat is megvásárolt a Nemzeti Múzeum számára, sőt, az őslénytár ritka darabjait is ő szerezte meg. "Mindannyiunk kötelessége, hogy hazánk előrehaladásán fáradozzunk" - hangoztatta meggyőződéssel. Emlékét az általa felfedezett semseyt és andorit nevű ásványok őrzik, amelyek a tudomány iránti elkötelezettségét és szenvedélyét szimbolizálják.
Juhász Gyula 1902-ben a Karácsonyra gondolva kifejezte saját érzéseit és vágyait. Az ő mélyen átélt gondolatai számomra is rezonálnak, és hasonló érzelmeket ébresztenek bennem.
December 24. Karácsony böjtje egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának neve napja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, azaz vigília.
Mily csodálatos az isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is! - kiáltott föl Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.
Karácsony jelképe csillogó díszű, kivilágított fenyő. Régebben nyalánkságokkal, almával, naranccsal, aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és láncokkal ékítették. Tetején csillagba foglalt angyallal koronázták. Féltve őrzök én is egy ilyen angyalkakoronát, még a brassói Vöröss dédnagyanyámé volt. Emléktárgy lett, fára sem kerül. De létezik. A fa gyertyái december 24-én gyúlnak meg, utoljára vízkeresztkor. Magyarországon Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strasbourgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását.
Mindenképpen megállapítható, hogy a német lutheránusok hozzájárulása kulcsfontosságú volt a fenyőfa elterjedéséhez. Ők új, keresztény jelentéstartalommal ruházták fel a régi pogány hiedelmeket, ami különösen érdekes. Jankovics Marcell magyarázata alapján a téli napforduló és az új év megünneplésének zölddel való köszöntése egykor Európa-szerte elterjedt szokás volt.
Karácsony előtti felfedezőutunk során Gazdag Erzsébet csillogó ezüstszánkóján éltem át varázslatos pillanatokat.
Áldott, békés karácsonyt kívánva, maradok kiváló tisztelettel.
