A tiltott gyümölcs valóban sokkal édesebbnek tűnik, és ez a jelenség különösen érdekes a párkapcsolatok világában. Szakértők szerint a nők gyakran vonzódnak az elérhetetlen férfiakhoz, hiszen ezek a férfiak izgalmat és kihívást ígérnek. Az elérhetetlenség

Miért vonz minket az, aki elérhetetlen? A vágy az ismeretlen és a nehezen megközelíthető iránt gyakran mélyen gyökerezik bennünk. Az elérhetetlen személyek titokzatosságot sugallnak, ami fokozza az érdeklődést és a kíváncsiságot. A felfedezésre váró rejtélyek és a kihívások mindig is vonzották az embereket. Fotó: Patrick Glocker Fotóasszisztens: Bianca Glocker Stylist: Isabelle Barsch Smink és haj: Lukas Kuciel Modell: Milena Pinsel @parsmanagement

Nézzünk egy egyszerű példát! Eléd tesznek két, látszólag egyforma csokoládét. Az egyikről annyit tudsz, hogy nagyon finom és könnyen elérhető, bármelyik boltban beszerezheted. A másikról pedig annyit, hogy szintén nagyon finom, de csak néhány darab van belőle a világon. Melyik kelti fel jobban az érdeklődésedet? Ha a kettő közül bármelyiket elvehetnéd, melyiket választanád? Nagy valószínűséggel a másodikat. De mégis miért? Hiszen mindkét csoki ugyanolyan finom. Szakértő árulta el, miért vonzódnak a nők az elérhetetlen férfiakhoz!

Egy 1992-ben megjelent kutatás szerint az elérhetetlenség hatása a vágyak fokozódására is kiterjedhet. A birtokolt tárgyak iránti vágyakozást a közgazdászok, filozófusok és szociológusok gyakran az emberi hiúság számlájára írják. De felmerül a kérdés: vajon ez a jelenség a romantikus kapcsolatokra is érvényes? Mi történik, ha a szerelemben is a nehezen elérhető dolgok vonzereje dominál?

Számos filmben és sorozatban találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a nő egy olyan férfi iránt érez vonzalmat, aki látszólag elérhetetlen a számára. Vegyük például Chuck Bass és Blair Waldorf bonyolult és drámai szerelmi történetét a Gossip Girl világában! Blair többször is megfogalmazza, hogy a fejében zúgó hangok figyelmeztetik, hogy ne bízzon Chuckban, mégis úgy dönt, ad neki egy újabb esélyt. Ezzel a döntésével a valóságot felülmúlja a szenvedély, és a vonzalom győzelmet arat a racionális gondolkodás felett.

Carrie Bradshaw és Mr. Big kapcsolata a Szex és New York világában éveken át tartó érzelmi hullámvasút volt — egy igazi se veled, se nélküled románc. Carrie számtalanszor felfedezte, hogy Big nem tekinti őt elég fontosnak, mégis a vonzalma mindvégig megmaradt. Az érzelmek bonyolultsága és a város vibráló élete csak tovább szőtte ezt a különleges, de fájdalmas szálat.

Carrie elmondta a barátnőinek, hogy eddig mindig a vadászat izgalmát kereste, de mostanra valami megváltozott. "Most minden olyan könnyű, hogy szinte rémisztő" - osztotta meg érzéseit, miközben Aidennel való harmonikus kapcsolatáról beszélt. Csak néhány pillanat telt el, és máris Mr. Big karjaiban találta magát...

De ez nemcsak a filmvásznon, hanem a való életben is gyakori jelenség. Biztosan te is láttál már olyat a környezetedben, hogy valaki egy olyan férfi után vágyakozott, akit valamiért nem kaphatott meg. Akár azért, mert az illető házasságban élt, akár azért, mert valamilyen szempontból tiltott volt a kapcsolatuk (például tanár-diák viszony a főiskolán), vagy egyszerűen azért, mert a másik fél nem mutatott iránta tartós érdeklődést.

Valószínű, hogy te is megéltél már hasonló szituációt. Elképzelhető, hogy folyamatosan olyan férfiak után sóvárogsz, akik elérhetetlenek, mert – mint Carrie – nem tudod, hogyan viszonyulj azokhoz, akik túl könnyen belépnek az életedbe.

"Ha csak egyszer-egyszer fordul elő egy olyan kapcsolódás, ahol elérhetetlen a másik fél, ott még nem kell, hogy felvillanjon az a bizonyos felkiáltójel. Azonban, ha gyakran hasonló helyzetben találjuk magunkat, és ez egy mintázattá válik, úgy több, mint valószínű, hogy valamilyen védekezési mechanizmus áll a háttérben. Védekezés az elköteleződéstől, az intimitástól, a felelősségtől" - magyarázza Buda Christina pszichológus, sémakonzultáns, autogén tréner.

A vonzalom természeténél fogva gyakran az ismerősséghez kötődik. Amennyiben gyermekként azokat a személyeket találtuk vonzónak, akik elérhetetlenek voltak számunkra – legyen az fizikai távolság vagy érzelmi zárkózottság –, ez a minta könnyen kísérhet minket felnőtt életünk során is. Ennek következményeként a párkapcsolati döntéseinkben is visszaköszönhet a régi séma, és újra meg újra ugyanazokat a dinamikákat kereshetjük, amelyek már a múltban is jelen voltak.

Amikor azt észleljük, hogy a számunkra jelentős személyek valamilyen okból kifolyólag távolinak tűnnek, hajlamosak vagyunk ezt az ismerős, elérhetetlenséggel terhelt érzést a párkapcsolatainkban is felfedezni.

Ha leszakítottuk a tiltott gyümölcsöt, alig várjuk, hogy belekóstoljunk, és nyugtázzuk, végre a miénk lett, amire vágytuk. Azonban lehet, hogy az első harapás után már korántsem lesz annyira édes, mint amilyennek elsőre látszott...

"Igen, előfordulhat ilyen helyzet, különösen akkor, ha a párválasztásunkat egy séma irányítja, vagyis ha a döntéseinket egy tudattalan, rejtett séma befolyásolja" - hangsúlyozza a szakértő.

Azok számára, akik gyermekként tapasztalták, hogy a szüleik nem voltak elérhetőek és nem figyeltek rájuk, felnőttként is gyakran az ilyen típusú kapcsolatok válnak megszokottá és biztonságossá. Azoknál, akiknél az elhagyatottság és instabilitás érzései mélyen gyökereznek, hajlamosak lehetnek olyan kapcsolatok keresésére, amelyekben a 'nem vagyok elég fontos' érzése újra megjelenhet. Ez a dinamika sokszor nem hoz örömet, mégis kényelmes és ismerős lehet számukra.

Erre a helyzetre egyfajta bizonyítási kényszer is jellemző lehet, amelyben az érintett mindent megtesz, hogy a felnőtt kapcsolatban megerősítse: a másik félnek valóban szüksége van rá. Ilyenkor a harc nem csupán a szeretetért, hanem a létjogosultságunkért folytatott küzdelem is.

Így tehát az a nyugodt, harmonikus kapcsolat, amiről álmodoztunk, könnyen lehet, hogy sosem jön el - De nem ez lehet az egyetlen probléma.

Amikor valaki a dependencia-inkompetencia sémával bír, mindig felmerül a kérdés, hogy mennyire függ a kapcsolataitól. Ha erre a sémára elkerüléssel reagálunk, akkor egy kis szeletet elveszünk a kapcsolatból, de nem sokat, mert úgy érezhetjük, hogy az már túl fojtogató lenne számunkra. Ezzel mintegy "megoldjuk" a problémát: nem engedjük, hogy a másik túl közel kerüljön hozzánk, de azért nem akarunk teljesen egyedül maradni sem. Így bár megszereztük a kiszemeltünket, a kapcsolatot csak részlegesen kívánjuk fenntartani.

A csökkentértékűségből fakadó szégyenérzet is kiválthat olyan helyzeteket, amikor a párkapcsolatunkból érkező pozitív visszajelzésekkel próbáljuk növelni önértékelésünket. Ezt a folyamatot sokkal kényelmesebb és biztonságosabb átélni egy olyan kapcsolatban, ahol nem folyamatosan, hanem csak időnként vagyunk együtt a másikkal. Így lehetőségünk nyílik arra, hogy a legjobb verziónkat mutassuk be - mind érzelmi, mind fizikai értelemben.

Az a mélyen gyökerező kérdés, ami valószínűleg a te elmédben is felmerül, az az, hogy vajon minden egyes kapcsolat, amely az elérhetetlenség vonzerejére épít, elkerülhetetlenül a végéhez ér-e.

"Természetesen létezik, de ehhez elengedhetetlen a mély önreflexió. Egy igazán egészséges párkapcsolat csak akkor bontakozhat ki, ha először saját magunkkal is harmonikus viszonyt alakítunk ki" - hangsúlyozza a szakértő. "Ne csüggedjen senki, ha úgy érzi, az önismerete még nem teljes. Ez egy folyamatos fejlődési folyamat, és valószínűleg soha nem érkezünk el arra a pontra, amikor azt mondhatnánk, hogy befejeztük az önismereti utunkat. Ez egy életen át tartó kaland."

Viszont ha valaki elmélyed a saját belső világában, akkor még egy kezdetben problémás kapcsolatot is képes lehet úgy formálni, hogy az idővel valódi harmóniába kerüljön.

Természetesen előfordulhat, hogy az a személy, akire vágyunk, sosem válik a miénkké. Hiába érezzük, hogy szinte mágnesként vonz minket, ha az illető határozottan kifejezi, hogy nem érdeklődik irántunk, akkor el kell fogadnunk a helyzetet. De hogyan tudunk túllépni ezen a fájdalmon? Először is, fontos, hogy adjunk magunknak időt a gyógyulásra. Engedjük meg, hogy átéljük az érzéseinket, hiszen a fájdalom is része a folyamatnak. Ezt követően érdemes a figyelmünket más irányba terelni: keressünk új hobbit, töltsünk több időt barátainkkal, vagy merüljünk el egy jó könyvben. A tudatos önreflexió is segíthet. Gondoljuk át, mit tanulhatunk ebből a tapasztalatból, és hogyan formálhatja ez a jövőbeni kapcsolatról alkotott elképzeléseinket. Mindezek mellett fontos, hogy ne veszítsük el a reményt, hiszen a megfelelő ember egyszer csak megérkezik az életünkbe, ha nyitott szívvel várjuk őt.

Először is rendkívül lényeges, hogy alaposan megértsük, miért érezzük vonzalmat egy olyan személy iránt, akivel valójában nem áll fenn valós kapcsolatunk. Ha sikerül tisztázni ezt a kérdést, sokkal könnyebbé válik az elengedés folyamata. Amíg ez nem kerül világossá, könnyen a rumináció ördögi körébe kerülhetünk, ahol újra és újra ugyanazok a gondolatok fogva tartanak minket. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elmerülni a képzelet világában, és úgy érezhetjük, hogy nem tudunk kiszabadulni a másik személy körüli rágódásból és kattogásból.

Nem ritka, hogy egy olyan férfi iránt kezdünk el álmodozni, akivel szinte semmiféle kapcsolatunk nem volt. Talán csupán néhány szót váltottunk, de az a rövid találkozás annyira mély nyomot hagyott bennünk, hogy képtelenek vagyunk elfelejteni őt. Ráadásul, mivel alig ismerjük, hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyeket a valóságban talán nem is birtokol. Ez a fantáziálás gyakran egyfajta menekülés a hétköznapokból, ahol a képzelet szőtte ideális kép sokkal vonzóbb, mint a valóság.

Ilyenkor érdemes megkérdeznünk magunktól, hogy mit nyújt számunkra az, ha ragaszkodunk egy olyan kapcsolathoz, amely csupán a képzelet szüleménye? Vajon elkerülhetjük így a valós élet kihívásait és nehézségeit? Lehetséges, hogy a fantáziánkban megalkotott ideális partner képes megóvni minket a valóságban létező, de talán kevésbé tökéletes férfiaktól? Ezek az önmagunknak feltett kérdések segíthetnek abban, hogy jobban megértsük, miért olyan nehezen tudunk elengedni bizonyos dolgokat – javasolja Christina.