Az Alkotmánybíróság részben megsemmisítette a Klímatörvényt – Mik a következmények?

Az Alkotmánybíróság 2025. június 4-én közzétett határozatában megállapította, hogy a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény (Klímatv.) 3. § (1) bekezdése ellentétes az alaptörvénnyel, és 2026. június 30-i hatállyal hatályon kívül helyezte azt. Ezen túlmenően a testület arra is rámutatott, hogy az Országgyűlés mulasztása miatt alaptörvény-ellenesség merült fel, mivel nem biztosította a Kárpát-medence és Magyarország egyedi jellemzőinek figyelembevételével a klímaváltozást előidéző üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó eszközök átfogó és specifikus szabályozását. Ez magában foglalja a hagyományos kibocsátás csökkentési módszereken túli mitigációs, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodási (adaptáció) és a klímaváltozás következményeivel szembeni ellenállóképességet növelő (reziliencia) megoldásokat, beleértve a jogon túli elemeket is, amelyek a fenntartható fejlődési keretrendszer megvalósításához szükségesek. Az Alkotmánybíróság felszólította az Országgyűlést, hogy a jogalkotói kötelezettségeit 2026. június 30-ig teljesítse.

Dr. Sulyok Katalin, a környezetjogás terén elismert szakértő, aki az ELTE és a Durham University habilitált docenseként tevékenykedik, a Másfélfoknak adott interjújában hangsúlyozta, hogy...

Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtett alapelveknek csupán egy radikálisan új szemléletű, átfogó klímatörvény felelne meg igazán. Ennek a törvénynek a középpontjában nem a természeti erőforrások kimerítése, hanem azok megóvása és fenntartható használata állna.

Huszár András, jogász és a Green Policy Center egyik társalapító-igazgatója kiemelte, hogy az...

Alkotmánybíróság döntése önmagában nem jelenti a klímaügy győzelmét, ugyanakkor jó esélyt ad egy alapos, a szakmai és civil szervezeteket is bevonó, komoly jogszabályalkotási folyamat lebonyolítására 2026. június végéig.

Az Országgyűlés öt évvel ezelőtt fontos törvényt fogadott el a klímavédelem terén. A jogszabály preambulumában világosan megfogalmazott cél, hogy keretet biztosítson a klímaváltozás következményeinek mérséklésére, valamint az alkalmazkodás elősegítésére. E törekvés mögött áll a környezeti örökségünk megóvása, a magyar társadalom és jövő generációk közös erőfeszítéseinek megőrzése, továbbá a magyar nemzet fennmaradásának garantálása a Kárpát-medencében.

Magyar parlamenti képviselők egy -- a képviselők létszámának negyedét elérő -- csoportja 2021 szeptemberében utólagos normakontroll indítványt terjesztett be az Alkotmánybírósághoz, melyben indítványozták a törvény megsemmisítését, amiért az álláspontjuk szerint ellentétes az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alaptörvény P) cikkével, amely a jövő nemzedékek védelmének kötelezettségét rója az államra.

Érvelésük alapján a törvény szövege a nemzetközi normákhoz viszonyítva meglehetősen tömör: csupán öt paragrafusból áll, és nem tartalmaz végrehajtási garanciákat, felelősségi kereteket, illetve az érintett intézményekre vonatkozó egyértelmű utalásokat. Ezen hiányosságok miatt nehezen biztosítható, hogy a törvény által kitűzött nettó klímasemlegességi cél reálisan elérhető legyen a megadott határidőre. Továbbá, a 2030-ra vonatkozó köztes kibocsátáscsökkentési célkitűzésük túlzottan megengedőnek tűnik, ami azt jelenti, hogy a tényleges klímavédelmi intézkedések felelőssége a jövő generációira hárul, így a jelenlegi erőfeszítések nem elegendőek a sürgető problémák kezelésére.

A törvényjavaslatot és annak 2024. decemberi kiegészítését jegyző képviselők további aggályokat fogalmaztak meg, miszerint a jogszabály nem felel meg a Párizsi Klímaegyezmény keretein belül rögzített, 2016-ban a magyar Országgyűlés által ratifikált kötelezettségeknek. Ezen kívül elmarad azokhoz a követelményekhez képest, amelyeket az Emberi Jogok Európai Bírósága az Egyezmény hatálya alatt a Részes Felek számára az éghajlatváltozás elleni védelem terén a 2024-es Verein KlimaSeniorinnen v. Svájc ügyben hozott döntésében megállapított. Az ítéletben rögzített jogi normák minden részes államra, így Magyarországra is vonatkoznak, és irányadóak az Egyezmény értelmezésében, továbbá a nemzeti éghajlatvédelmi intézkedések kidolgozása során is.

Az Alkotmánybíróság határozata az első magyarországi klímaperben hozott döntés. Hasonló klímaperek egyre nagyobb számban zajlanak világ- és Európa-szerte, amelyben egy nemzeti bíróság az adott ország üvegházhatásúgáz-kibocsátáscsökkentési intézkedéseinek megfelelőségét vizsgálja emberi jogi (alkotmányjogi) szempontból.

"Az alkotmánybíróság határozata rávilágított arra, hogy a jelenlegi Klímatörvény mennyi sebből vérzik." - Dr. Sulyok Katalin környezetjogász, az ELTE és a Durham University habilitált docense, egy gyors elemzés keretében.

A döntés értelmében a Klímatörvény elavulttá vált, mivel a 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési cél annyira laza volt, hogy azt már évekkel ezelőtt túlteljesítették. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette ezt a köztes célt, és alkotmányos mulasztást állapított meg, ami azt jelenti, hogy az Országgyűlés számára jogalkotási kötelezettséget írt elő egy új célérték elfogadására, valamint a korábbi hiányos szabályozás kiegészítésére, amelyet 2026. június 30-ig kell megvalósítani.

A határozat hangsúlyozza, hogy a kibocsátáscsökkentés (mitigáció) mellett az államnak az Alaptörvény P) cikkéből eredően alkotmányos kötelezettsége az alkalmazkodás (klímahatásokhoz való igazodás) elősegítése, a széndioxid-elnyelő kapacitások megóvása, valamint a társadalmi és környezeti rendszerek rezilienciájának fenntartása. Ezáltal biztosítani kell, hogy a társadalom képes legyen rugalmasan alkalmazkodni a globális felmelegedés következményeihez.

Az Alkotmánybíróság határozata egyértelművé tette, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések kidolgozása és elfogadása kötelező jogszabályi keretek között kell, hogy történjen. Ezeknek a szabályoknak átláthatónak, betarthatónak és számonkérhetőnek kell lenniük, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek. A kibocsátáscsökkentési célokat a klímatudomány legújabb eredményeinek figyelembevételével kell megfogalmazni, és ezeket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. Ezen kívül a klímavédelmi szabályozásoknak érvényesíteniük kell az elővigyázatosság, a megelőzés, valamint a jövő generációkkal szembeni felelősség (public trust) elvét, továbbá a szennyező fizet elvének is érvényesülnie kell.

A Klímatörvény 2030-ra vonatkozó, túlzottan laza kibocsátáscsökkentési célja mellett számos lényeges hiányossággal bír. A megfogalmazott követelmények és alapelvek csak egy sokkal részletesebb, egyértelmű feladatköröket és felelősségeket tartalmazó Klímatörvény révén valósulhatnak meg, amely megfelelő eljárásokat és forrásokat is definiál. Emellett elengedhetetlen a természeti tőke – mint például a víz, talaj, erdők és biológiai sokféleség – védelme, hiszen az alkalmazkodás és a társadalmi-környezeti rendszerek rezilienciájának megőrzése nélküle elképzelhetetlen. Ez egyértelműen utal arra, hogy a fenti elvek teljes körű megvalósítása egy új, átfogóbb klímatörvényt igényel, amely a természeti erőforrások megőrzésének logikájára épít, szemben a túlhasználatukkal.

A határozatból világosan kiderül, hogy a klímajogszabályok, amelyek nem integrálják a legfrissebb tudományos felfedezéseket a klímaváltozás hatásaival és mozgatórugóival kapcsolatban, valamint a legújabb jogi fejleményeket a klímaváltozás elleni küzdelem terén, nem csupán szakmai szempontból kifogásolhatók, hanem a magyar alaptörvénnyel is ellentétesek.

Az alkotmánybírósági határozat nyomán világossá vált, hogy a jelenlegi Klímatörvény több sebből vérzik. Számos jogi iránymutatást kaptunk arra vonatkozóan, hogy milyen alapelveknek kellene megfelelnie egy hatékonyabb klímatörvénynek. Most a legfontosabb kérdés, hogy milyen konkrét feladatok, felelősségi körök és eljárások kerülnek majd előtérbe az új alkotmányos mulasztás orvoslása során. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az Országgyűlés jogalkotási aktusát nem lehet pusztán külső nyomásra kikényszeríteni. A környezetvédelem terén már volt példa arra, hogy az Alkotmánybíróság jogalkotási felhívásának az Országgyűlés nem tett eleget.

Egyidejűleg az Alkotmánybíróság az indítvány egyes részeinek nem adott helyt, például a nemzetközi szerződésekkel való ütközésre vonatkozó érvek, valamint a normavilágossággal kapcsolatos aggályok tekintetében is. Az utóbbi kérdés ellentmondásosságát az egyik párhuzamos indokolás is kiemeli.

"Az Alkotmánybíróság egy olyan döntést hozott, amelynek összetettsége és mérlegelése emlékeztet Salamon bíró híres ítéleteire." - véli Huszár András, jogász és a Green Policy Center társalapító-igazgatója, a döntés gyors áttekintése során.

Az Alkotmánybíróság salamoni döntést hozott azzal, hogy a klímatörvény csupán egy apró részét, a 2030-as üvegházhatású gáz kibocsátási részcélra vonatkozó paragrafust semmisítette meg. Ezáltal a törvény alapvető pillérei – beleértve a jelentős 2050-es klímasemlegességi célt és a vitatott, atomenergiát is magában foglaló klímapolitikai irányvonalat – továbbra is érvényben maradtak. Ez a helyzet egyik fél számára sem hozott teljes "győzelmet", sem a kormány, sem pedig a törvényt az Alkotmánybíróság előtt támadók számára.

A legújabb döntés kulcsfontosságú aspektusa, hogy az Alkotmánybíróság megállapította: az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követett el, mivel nem biztosította a klímaváltozás mérséklésére, alkalmazkodására és az ellenállóképesség növelésére szolgáló megfelelő keretrendszert. Ezzel egyúttal lehetőséget teremtett arra, hogy a Magyarország klímatörvénye, amely már eddig is rekordrövid, kiegészüljön olyan lényeges garanciákkal, amelyek elősegítik a hosszú távú klímasemlegességi célok elérését. Ennek keretében olyan eddig hiányzó intézkedések kerülhetnek bevezetésre, mint például a magyar karbonköltségvetés létrehozása, egy független tudományos tanácsadó testület felállítása a klímacélok monitorozására, az új jogszabályok fenntarthatósági hatásainak vizsgálata, a nemzeti karbonárazás alkalmazása, a közpénzek zöldítése, valamint a társadalmi részvétel és szemléletformálás elősegítése.

Az Alkotmánybíróság a nemzedékek közötti igazságosság politikailag nehezen vitatható szempontját is behozza a döntésében, amivel erős érveket ad az ambíciózusabb fellépést követelőknek. Fontos ugyanakkor, hogy a törvénynek magának kell kialakítania és leírnia azokat a mechanizmusokat, amelyek garantálják a nemzedékek közötti igazságosság, az elővigyázatosság és megelőzés elveinek megfelelő klímapolitikai tervezés folyamatát. Vagyis nem "ki tudja minek alapján" meghozott kormánydöntéseknek kellene a célokat meghatározni -- ezért nem lenne előremutató, ha egyszerűen csak beírnék az új törvénybe a korábbinál ambiciózusabb, az EU-nak már úgyis megígért 2030-as 50%-os kibocsátáscsökkentési célt. Világos, átlátható, és tudományosan megalapozott eljárásnak kell döntenie a célokról.

Aggodalomra ad okot, hogy az Alkotmánybíróság felhívásának teljesítése nem kikényszeríthető jogilag. A testület maga is utal rá, hogy egy másik felhívását -- a Natura 2000 földrészletek hasznosítása során a természetvédelmi szempontok érvényesítését szolgáló biztosítékok megteremtéséről van szó -- az Országgyűlés 2018(!) óta nem teljesíti. Vagyis a törvény módosítását csak politikai eszközökkel lehet kikényszeríteni, nagyon fontos tehát mostantól napirenden tartani az ügyet, és megpróbálni társadalmi támogatottságot építeni. Mert a döntés legfontosabb következménye az, hogy annak alapján most esély nyílt egy alapos, a szakmai és civil szervezeteket is bevonó, komoly jogszabályalkotási folyamat lebonyolítására, 2026. június végéig. Véleményem szerint a klímaváltozással foglalkozó szakmának ez kell, hogy legyen most a legfontosabb követelése a döntéshozók felé.