A viktoriánus korban egy különös ellentmondás övezte ezt a desszertet: habár betegségeket és halált is okozott, a társadalom mégis megszállottan vágyott rá. Az édesség varázsa és különlegessége olyan erővel hatott az emberekre, hogy a kockázatok ellenére

A 19. század második felében a fagylalt igazi szenzációvá vált, nem csupán Amerikában, hanem Európa szerte is. Ez a népszerűség azonban nem volt mentes a sötét árnyaktól: számos megbetegedés és haláleset is kapcsolódott a jégkrém élvezetéhez. A mai napig csupán spekulációk léteznek arról, hogy milyen tényezők állhattak ezek mögött az esetek mögött.

Arthur Jones vasárnap estéje a megszokott mederben folyt 1898. augusztus 21-én. Vacsorára hívta meg ismerőseit, ahogy azt általában a hét utolsó napján tette. Este kilenc körül azonban valami nagyon félrecsúszott: egyre többen panaszkodtak hányingerre, éjfélre pedig a vendégek nagy része egyre súlyosabb tüneteket mutatott. A New York Times beszámolója szerint összesen 21 ember betegedett meg, hárman közülük meg is haltak - köztük a házigazda egyik rokona. A cikk megjelenésekor további 6 ember állapota kritikus volt.

A helyszínre érkező orvos, J.F. Curlette szerint az esetet ptomain, vagyis hullaméreg okozta, amelyet egy utazó ügynöktől a fagylalthoz vásárolt citromaroma-kivonat tartalmazott. Noha ez az elmélet később megdőlt, az okokra nem sikerült rájönni.

Ráadásul nem ez volt az egyetlen hasonló eset a korszakban; szinte egymást követték a fagylaltfogyasztással összefüggő mérgezéses megbetegedések. 1854-ben például a Massachusetts állambeli Beverly városában megrendezett fesztivál látogatói szenvedtek rosszul, miután ananászos ízesítésű jégkrémmel kényeztették magukat.

A fagylalt iránti vonzalom továbbra is töretlen, legyen szó Amerikáról vagy éppen Európáról.

Nem meglepő, hogy ebben az időszakban vált igazán népszerűvé az édesség, hiszen addig a jómódúak privilégiuma volt csupán. A jégkereskedelem fellendülése, az ipari cukorgyártás fejlődése, valamint a kézi fagylaltgépek megjelenése lehetővé tette, hogy szinte bárki otthon elkészíthesse a frissítő desszerteket. Ezen kívül az utcai árusok kínálatában is egyre inkább fellelhetővé váltak ezek a különlegességek, így a finomságok széles körben elérhetővé váltak a közönség számára.

Régebben a dolgok másképp alakultak. A fagylalt gyökerei az ókori Kínába nyúlnak vissza, ahol már az időszámításunk előtt felfedezték, hogy a tejet főtt rizzsel és különféle fűszerekkel elegyítve egy ízletes, a mai pudinghoz hasonló desszertet alkothatnak.

Ehhez később havat vagy jégdarát is kínáltak, sőt, idővel gyümölcsöket is adtak hozzá, amelyek a fagylalt ősformájának számítanak.

Kínából érkező hírek szerint Marco Polo, míg más források mór kereskedőket említenek, akik révén a fagylalt Itáliába került. E titkos készítési technikát szigorúan őrizték, mint valami értékes kincset. A jég beszerzése azonban nem volt egyszerű feladat, mivel óriási földalatti sziklatermek mélyén tárolták, így csupán a gazdagok és a nemesség élvezhették ezt a különleges hűsítő édességet. A fagylalt emellett reprezentációs célokra is tökéletesen alkalmas volt: a legenda szerint Medici Katalin és II. Henrik francia király esküvőjén ez a finomság különösen nagy figyelmet kapott.

A 17. század második feléből származó forrásokban egyre többször találkozhatunk a fagylalt említésével, de igazán népszerűvé a viktoriánus korszakban vált. Ezzel a növekvő népszerűséggel párhuzamosan azonban megjelentek a mérgezéses esetek is, melyek okait sokáig rejtély övezte.

Elméletekből nem volt hiány. Az emberek abban az időszakban gyakran a fent említett, hullaméregnek titulált alkaloidokat tették felelőssé a különféle megbetegedésekért. A "ptomain" kifejezés Francesco Selmi nevéhez fűződik, aki e fogalmat bevezette a köztudatba. A bakteriológia pedig még csak az első lépéseit tette meg, és a tudományág fejlődése éppen hogy csak kezdetét vette.

A ptomain-mérgezés olyan népszerű elképzelés volt, hogy nemcsak a közbeszédben és az újságok cikkeiben, de hivatalos diagnózisokban és bírósági ügyekben is gyakran felbukkant. A budapesti királyi büntető törvényszék 1898-as ülésén például ifjabb Gárdos Lajos védőügyvédje, dr. Friedmann Bernát azzal próbálta hiteltelenné tenni a vádat, miszerint a vádlott morfiummal megölte a feleségét, hogy felelevenítette Francesco Selmi kutatását egy másik ügy kapcsán, amelyben az olasz vegyész megállapította:

A morfiumot sokáig hullamérgként, más néven ptomainként azonosították.

A hullaméreg azonban csak egyike volt a bajok okozójának kikiáltott szubsztanciáknak. Sokan az ízesítéshez használt adalékanyagokat tették felelőssé: Arthur Jones és vendégei esetéről például egy újságcikkben azt írták, hogy a citromkivonat tartalmazhatott mérget. Az 1854-es fesztivál kapcsán pedig azt vetették föl egyes napilapok, hogy a jégkrémekben használt színezék lehetett a ludas, arzénmérgezést emlegetve.

Népszerű felelőssé vált egy időben a vanília is. Az összetevőről parázs vita alakult ki magyar lapok hasábjain is, amikor 1881-ben több ember rosszul lett egy budapesti kávéházban. "A király utczában Králik Ferencz kávéháztulajdonosnak fagylaltgyára van. E hó 27-ikén húsz ember, kik itt vaníliás fagylatot ettek, roszul lettek s a mérgezés minden jelei mutatkozott rajtuk," - írta a Politikai Ujdonságok cmű lap. Noha szűk egy hónappal később a vegyészi vizsgálat során

bebizonyosodott, hogy az édességben "oly mérges test nem találtatott, melynek az észlelt hatást tulajdonítani lehetne",

A hivatalos álláspont szerint a fagylalt hőmérséklete áll a rosszullétek hátterében, ám nem mindenki fogadta el ezt az indoklást. A Fővárosi Lapok cikkében például felvetik, hogy a probléma gyökerei a vanília minőségében keresendők. "A vaníliát gyakran még éretlenül szedik le, majd szárítják, mielőtt a kereskedelembe kerülne, és ezt a fajtát használják a fagylaltkészítők is."

Az éretlen vanília, bár nem nevezhető közvetlenül mérgezőnek, mégis képes olyan súlyos problémákat okozni, mint egy kholeraszerű betegség.

A vita néhány évvel később, 1898-ban újra felszínre került, de most egy kicsit más megközelítésből. Ekkor az a kérdés merült fel, hogy mennyire kockázatos a természetes vaníliaaroma helyett a mesterségesen előállított változat alkalmazása. A Magyar Hírlap egyik olvasója határozottan kifejtette véleményét: "Az úgynevezett...

vanilinből készített fagylalt éppolyan kevéssé mérges, mint az a fagylalt, amelynek készítéséhez annak a tropikus kúszónövénynek a héját használják, melyet vanília néven ismerünk."

A levélben kifejtett vélemény szerint a vaníliafagylalt fogyasztása utáni rosszullét forrása más tényezőkben rejlik. Lehetséges, hogy az edény, amelyben a fagylalt készült, nem volt megfelelően tisztán tartva. Az is elképzelhető, hogy a fagylalt nem volt friss; ha hosszú ideig állt, a levegő nedvessége lecsapódhatott rá, és ezzel együtt olyan baktériumok is kerülhettek a fagylalthoz, amelyek akár betegséget is okozhatnak.

A Siklós és Vidéke szerzője eltérő nézetet képvisel: "Mostanában újra egyre több hír lát napvilágot a fagylalt fogyasztása nyomán fellépő mérgezésekről. Dr. Leyden, a neves berlini szakember véleménye szerint a problémát azok a baktériumok idézik elő, amelyek a fagylalthoz szükséges jégben találhatóak."

"Csakhogy ez alkalommal a neves professzor tévedett, mert míg tudósként és orvosként kiemelkedő, cukrászként éppúgy nem brillírozott."

A cikk szerzője két fő okot emel ki, amelyek a mérgezések hátterében állhatnak: a fagylaltgép állapota és a vanília minősége. Az első esetben a régi gépek használata lehet a bűnös, hiszen "a rézedényekről lekopik a cinezés, ami rézrozsdát eredményez, és ez rendkívül mérgező" – olvashatjuk az újságban. A másik lehetséges forrás a vanília, amely számos gombafajnak ad otthont, s ezek pedig káros hatással lehetnek az emberi egészségre. Továbbá, a vanillin előállításának folyamata sem mentes a kockázatoktól: "a fenyőfélékből kiszivárgó coniferint a krómsavas kálival és kénsavval vegyítik, és ezek az anyagok igen mérgezőek, így a gondatlan kezelés következtében ezek nyomai akár a kész vaníliában is fennmaradhatnak." A cikk végül határozottan összegzi a mondanivalóját:

"Mivel a vaníliafagylalt előállításának folyamatát gyakorlatilag lehetetlen nyomon követni, talán a legjobb megoldás az lenne, ha teljes mértékben betiltanánk."

A legmerészebb ötletek ellenére szerencsére nem került betiltásra a vaníliafagylalt, de a mérgezések okát még mindig nem sikerült pontosan feltárni. Szakértők úgy vélik, hogy a Staphylococcus aureus nevű baktérium állhat a háttérben a legtöbb esetben. Az viszont biztos, hogy a viktoriánus időszak higiéniai normái merőben eltértek a maiaktól: a kávézók és cukrászdák üvegcsészéit gyakran csak letörölték használat után, anélkül, hogy alaposan elmosták volna. Ráadásul a megolvadt fagylaltot sokszor visszafagyasztották, ami jól ismert módon kedvez a baktériumok szaporodásának.

Ezeket a tényezőket figyelembe véve nem meglepő, hogy az élelmiszerbiztonsági szabályozások szigorodásával, az összetevők és adalékanyagok szigorúbb ellenőrzésével, illetve a hűtési technológiák fejlődésével jelentős mértékben csökkent a mérgezések előfordulása.