Majdnem négyszáz fiatal töltötte el a nyári tábor varázslatos napjait az egyházmegye szervezésében.

A nyári tábor izgalmas eseménye július 7-12. között zajlott az ÁGOTA® Alapítvány által szervezett program keretében. A helyszín a festői Tass-Alsószenttamás volt, ahol a vármegye szívében található ifjúsági, szabadidős és kulturális központ fogadta a résztvevőket. Körülbelül 400 gyermek és fiatal gyűlt össze, hogy közösen fedezzék fel a nyár örömeit, élményekkel gazdagodjanak és barátságokat kössenek.

Felpörgette a jövőt a Pécsi Egyházmegye főpásztora, Felföldi László püspök, amikor egy különleges nyári tábort tervezett a fiatalok számára, egy igazán különleges helyszínre. Az egyházmegyei hivatal munkatársainak és hitoktatóknak összesen 20 főből álló csapata egy évig tartó precíz előkészülete után az elképzelés valósággá vált: 40 plébániáról összesen körülbelül 400, 10 és 25 év közötti fiatal gyűlt össze, hogy hat felejthetetlen napot töltsenek el ÁGOTA Falván. A tábor lebonyolítását 100 felnőtt önkéntes segítette, köztük hitoktatók, szerzetesek, papnövendékek, diakónusok és lelkipásztorok, akik mind a résztvevők biztonságáért és fejlődéséért dolgoztak.

A Kiskunsági Nemzeti Park védőszárnyai alatt található, természetvédelmi körzetként bejegyzett, varázslatos, hét hektáros gyermekparadicsom fogadta a táborozókat. Itt, ahol a kalandvágy és a szórakozás találkozik, a látogatók felfedezhetik a különböző kalandjátszótereket, élvezhetik a modern sportolási lehetőségeket, és pihenhetnek a sétautakkal körülvett festői tó partján. A szabadtéri színpadon színes előadások várják a közönséget, míg a szökőkutak csobogása és a gondos kezek által kialakított virágos kertek nyugalmat árasztanak. A filagóriákban közösségi élmények születnek, és a Szent Jobb Latorról elnevezett kápolna csendes szépsége mindenkit magával ragad.

A táborozók, mikor megérkeztek a nyári forróság közepette, még nem sejtették, hogy csupán néhány óra múlva 10-15 fokkal hűvösebb és viharos széllel kísért, finoman szólva is zord időjárás vár rájuk, amely alatt két teljes napot kénytelenek eltölteni.

A váratlanul beköszöntő rendkívüli időjárás teljesen meglepte a tábor résztvevőit, akik közül sokan egyáltalán nem számítottak egy júliusi télre. Szerencsére a tábor szervezői időben észlelték a helyzetet, és gondoskodó figyelmükkel azonnal a segítségükre siettek. Korlátlan mennyiségű takarót, esőkabátot és hálózsákot biztosítottak a táborozóknak, így mindenki meglehetősen komfortosan vészelhette át a váratlan időjárási körülményeket.

A zord időjárás emléke háttérbe szorult a gazdag programkínálat és az előre kidolgozott, gondosan megtervezett napirend révén. A gyermekeket segítő önkéntesek figyelmes és szeretetteljes jelenléte pedig még inkább emelte a rendezvény színvonalát.

Az első nap megérkezését követően, amikor az ismerkedés izgalma még a levegőben vibrált, minden reggel egy varázslatos zenés ébresztő és közös ima kísérte a napindítást. Ezt követően püspök atya szívből jövő, közvetlen gondolatai érkeztek, amelyek a gyermekek nyelvén szóltak. Szavaiban a hálaadás és az egymásra, valamint a teremtett világra való odafigyelés fontosságát hangsúlyozta, így mindenki számára világossá vált, hogy a figyelem és a szeretet milyen alapvető értékek a mindennapokban.

A tábori napokat délelőtti és délutáni programelemek tagolták megkomponált egésszé, melyben elsőként a Nemzeti örökség Intézete és a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársai invitálták kreatív és izgalmas feladatokkal, játékos kihívásokkal teli történelmi utazásra a táborlakókat. Miközben felfedezték közös történelmi múltunk fontos mozzanatait, bővítették történelmi ismereteiket, erősítve nemzeti identitásukat.

A második tábori napon az Isteni Ige Társaságának missziós szerzetesei és papjai lenyűgöző sikert arattak személyes történeteikkel és fülbemászó dallamokkal színesített koncertjükkel, amely szinte megrengette a közösségi tér falait. A verbiták a legnagyobb értéküket, a nemzetköziséget osztották meg a fiatalokkal. Misszionáriusaik különböző kultúrákból érkeztek, és ezzel igazolták, hogy a testvéri együttélésnek nincsenek határai a sokféleségben; éppen ellenkezőleg, ez teszi életünket igazán gazdaggá és színessé.

Magyarországra a rend az 1920-as években érkezett, amikor a pécsi egyházmegyés kegyhelyen, Máriakéménden telepedtek le, néhány éve pedig elmaradhatatlan vendégei a kiemelt egyházmegyés rendezvényeknek, vitathatatlan sikerük miatt, jogosan.

Fantasztikus népszerűségnek örvendett az „Élő könyvtár” elnevezésű programelem, amely során az Egyházhoz kapcsolódó szolgálattevő munkatársakat és önkénteseket – köztük Felföldi László püspök atyát is – mint élő könyveket „kölcsönözhették” ki az érdeklődők a könyvtári katalógusból. Az esemény különlegessége abban rejlett, hogy a résztvevők közvetlenül interakcióba léphettek ezekkel a „könyvekkel”, akik személyesen válaszoltak az „olvasók” kérdéseire, így teret adva a párbeszédnek és az élménygazdag tanulásnak.

A beszélgetésekből őszinte tanúságtételek, vargabetűkkel tarkított, az isteni gondoskodás által kísért emberi életutak rajzolódtak ki a gyermekek számára.

A HÁLÓ Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület tagjai egy irodalmi café keretében különleges versíró kurzust és drámai elemekkel fűszerezett kulturális foglalkoztatót szerveztek a táborozóknak. Eközben az egyházmegye egyetemista fiataljai szórakoztató akadályversenyre invitálták a kisebbeket, tele izgalmas és néha mulatságos kihívásokkal, amelyek garantáltan feledhetetlen élményekkel ajándékozták meg a résztvevőket.

A tábor programja gazdag és tartalmas szórakozási lehetőségeket kínál, melyek szerves részét képezik a kulturális élmények. A mindennapok lelki dimenziója finoman és természetesen fonódik össze e tevékenységekkel. A közös imádságos alkalmak, a lelki táplálék mellett az ifjúsági szentmise, a mély beszélgetések és a gyónás lehetősége mind hozzájárultak a tábori élet színesebbé tételéhez.

Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye püspöke, mint igazi jó pásztor, folyamatosan jelen volt a táborban, ahol figyelmesen terelgette a résztvevőket. Döntéseket hozott, aktívan részt vett a szervezésben, és ha szükséges volt, bátorította és motiválta a fiatalokat. Mint egy következetes és gondoskodó atya, mindig odafigyelt a rábízottakra. Játszott, focizott és együtt énekelte a dalokat a gyerekekkel, közben verseket mondott, ezzel is közelebb hozva az Egyház emberi arcát, amit saját példájával mutatott meg.

A kreatív foglalkozások során számtalan izgalmas technika segített minket az elmélyülésben, így mindenki megtalálhatta a saját kifejezésmódját. A tábor utolsó estéjén megrendezett Ki mit tud? verseny fergeteges hangulatot teremtett, tele nevetéssel és vidám pillanatokkal, amelyek örökre emlékezetesek maradnak a résztvevők számára. A tábortűz lágy fénye és a pattogó lángok zaja már a búcsúzás szomorú, ám mégis szép pillanatait sejtezték, hiszen a közös élmények mindenki szívében ott élnek majd tovább.