Delhusa Gjon egy különleges megközelítéssel közelítette meg Laár András és Galla Miklós anyagi problémáit, hiszen a keresztvizet is levette róluk. A szórakoztatóipar világában gyakran előfordulnak ilyen nehézségek, és Gjon a maga stílusában próbálta megér

A magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja, Delhusa Gjon nemrégiben úgy érezte, itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. A közösségi platformján egy alapos és átgondolt írásban válaszolt Laár András és Galla Miklós segélykérő kiáltására, akik a nyilvánossághoz fordultak, miután súlyos anyagi nehézségekkel kellett szembenézniük.

Laár a múltban érzelmesen osztotta meg, hogy már nemcsak a tankolás, hanem a mindennapi élet apróbb örömei is nehézségekbe ütköznek számára.

A közönség végül tízmillió forinttal támogatta őt. Nem sokkal ezután Galla Miklós is kifejezte véleményét, és elárulta, hogy számára is komoly nehézséget jelent a mindennapi megélhetés, ezért ő is segítséget kért a híveitől.

Azt írta, hogy hosszasan morfondírozott azon, mi állhat annak hátterében, hogy a két humorista ilyen mély válságba került, míg az énekesek esetében valahogy elkerülik ezt a sorsot. Véleménye szerint a magyarázat pofonegyszerű: "a dal időtlen, míg a humor hajlamos elhalványulni". Hozzátette, hogy a humor világa mindig is arról szólt, ki képes a legjobban szórakoztatni – és jellemzően az kerül ki győztesen, aki maga is "vicces alkat".

- Különleges egyéniségek Laár András és Galla Miklós - mondta valaki róluk. Az ilyen művészeket pedig nem lehet a hétköznapi normák szerint megítélni. "Azért vonzó számukra, mert teljesen eltér a megszokottól" - emelte ki saját szavait.

A zenész ezután arról írt, hogy a művész nemcsak a színpadon különc, hanem a társadalom normáihoz is nehezen illeszkedik. Hosszasan idézgetett Antal Imre, Bach és Beethoven életéből is, mintha az ő személyes történetük bármilyen érv lenne a mai magyar kulturális közállapotokkal szemben. Például ezt mondta:

A történet olyan varázslatos elemekkel van átszőve, hogy szinte mesebeli világba repít minket. Úgy tűnik, a szerző inkább saját költői vízióját szeretné megosztani, mintsem a történelmi tényeket tükrözni. Érdekes módon azonban saját magának is ellentmond, hiszen Beethoven nem a nevetés mestere volt, és bár a zene időtlen, nem mindig a vidámságról szól…

Végül Delhusa is megosztotta saját tapasztalatait, amikor utalt arra, hogy...

Ez mind szép és jó lenne, ha nem éppen Delhusáról lenne szó – az előadóművészről, akinek neve az utóbbi időszakban nem csupán a zenéje kapcsán merül fel, hanem egyre inkább a közéleti megnyilvánulásai miatt is. Ő az, aki nemrégiben parkolási problémák miatt került összetűzésbe egy budapesti alpolgármesterrel, miközben rendőrigazolványát lobogtatta, és végül közokirat-hamisítás gyanújába is keveredett, mielőtt az ügyet végül megszüntették. A nyilvános vitát követően ő maga indított keresetet sérelemdíjért.

Delhusa Gjon a hetvenes évek egyik ikonikus, mediterrán hangulatú dalának, a "Nika se perimeno"-nak köszönheti hírnevét. 2019-ben azonban az eredetiségét megkérdőjelezték, hiszen a dal egy görög szerzőpáros, Hatzinasios és Kanellopoulos 1973-as "Me lene Giorgo" című számára is emlékeztetett. Gjon később elárulta, hogy a refrén görög kifejezése, "se perimeno", egy fodrász tanácsából származik. Felmerül tehát a kérdés: vajon tőle kellene megtanulnunk, hogyan érdemes pénzügyi stratégiát kialakítani a művészi pályafutás során?