Ezt a két karaktert eltávolítanám a magyar ábécéből; teljesen racionális lépés lenne, ha nem lennének jelen.
A legtöbb betű egyetlen hangot jelöl. A "b" például mindig b-t, a "k" mindig k-t. De vannak olyan hangok a magyar nyelvben, amelyek nem férnek bele egyetlen betűbe - ilyenek az ún. affrikáták, ahol a hang ejtése egy zárással indul, majd egy zörej követi. Ezek közé tartozik a jól ismert "c" és "cs", valamint a kevésbé barátságosan hangzó "dz" és "dzs" is.
Míg a "c" a "tsz" hangot takarja, a "dz" ennek zöngés párja, a "dzs" pedig a "cs" zöngés változata. A nyelvészek számára tehát ezek valóban egy hangnak számítanak - hiába több betűből állnak. Ezért kerültek be a hivatalos ábécébe is, és ezért tanuljuk így az iskolában.
A legfőbb kihívás a hanghosszúság és a fonotaktika kérdése. A magyar nyelv szabályai szerint a hosszú mássalhangzók természetes előfordulási helye két magánhangzó között vagy a szó végén található. Ilyen szavak például a "ruccan", "loccsan", "strucc" vagy "meccs". Ugyanakkor, ha egy szó elején vagy más mássalhangzók mellett találkozunk hosszú mássalhangzóval, azt mindig rövidnek ejtjük: például "stru[c]tól" vagy "me[cs]től".
A dz és dzs hangok különleges helyet foglalnak el a magyar nyelvben. Érdekes módon, sok esetben hosszú formában jelennek meg, még akkor is, amikor a nyelvtani szabályok szerint rövidnek is számíthatnának. Például a mene[ddzs]er szóban nem használjuk a mene[dzs] formát, akárcsak a me[ddz]oforte esetében, ahol a me[dz]oforte kiejtés nem helyénvaló. Hasonlóan, a bri[ddzs] kiejtés is elterjedtebb, mint a bri[dzs]. Csak ritkán hallhatjuk ezeket a hangokat rövid formában, leginkább, ha szó elején vagy mássalhangzó mellett állnak. Ilyen helyzetekben a hosszú ejtés nem kivitelezhető, például a dzsembori, Dzurinda, findzsa vagy brindza szavakban.
Ez pedig azt jelenti, hogy a dz és dzs lényegében csak hosszú hangként működnek a magyarban. Ilyen pedig nincs másik az ábécében - minden más mássalhangzónak van rövid és hosszú formája is. Innen nézve teljesen érthető az az álláspont, miszerint ezek inkább hangkapcsolatok, nem pedig önálló betűk. Hiszen úgy viselkednek, mint a tt vagy ccs a lá[tty[a (lát + ja) vagy ha[ccs]ereg (had + sereg) szavakban. Vagyis logikus lenne, ha a dz és dzs nem szerepelnének külön betűként az ábécében.
