Rémisztő látványt nyújtanak a balatoni cápák, hiszen eddig még sosem közelítettek meg ennyire az embereket.

A Balaton vízében több mint harminc-negyven különféle halfaj képviselteti magát, köztük számos őshonos és betelepített faj. Az őshonos halak között találhatjuk a süllőt (más néven fogas), a csukát, a harcsát, a balint, valamint különböző keszegféléket, mint például a dévérkeszeget, a vörösszárnyú keszeget és a bodorkát. Ezek a fajták alapvető szerepet játszanak a tó ökoszisztémájának fenntartásában. A legnagyobb népszerűségnek örvendő nem őshonos faj a ponty, amelyet tógazdasági telepítések nyomán telepítettek a Balatonba. Továbbá, a harcsa és az angolna is a tó halállományának részei; a harcsa, mint a tó legnagyobb ragadozója, akár 150 kilogrammos egyedekkel is büszkélkedhet, míg az angolna, amely korábban betelepített fajnak számít, mára csökkenő tendenciát mutat. A balatoni ragadozóhalak között a süllő emelkedik ki, amely a tiszta, oxigéndús vizek kedvelője, és különleges íze miatt a horgászok körében is nagyra értékelt. A csuka a kisebb halak természetes szabályozója, és a növényzetben gazdag partmenti területeken találkozhatunk vele; a csalikra, mint például wobblerekre és villantókra, jól reagál. A busák, különösen a fehér busa (kínai busa) és a pettyes busa is a Balaton halfaunájának színes elemei. A fehér busa lenyűgöző mérete miatt az egyik legnagyobb halnak számít a tóban, míg a pettyes busa jellegzetes pettyeivel tűnik ki. Ezek a halfajok nem csupán látványosak, de fontos szerepet játszanak a vízminőség megőrzésében is: a fehér busa főként planktonnal táplálkozik, míg a növényzetet fogyasztó amurral együtt hozzájárulnak az ökológiai egyensúly fenntartásához.