Gergely Márton: A háború árnyékában és a lezárás keresése A háború valósága nem csupán a csatatereken zajlik, hanem a lélek legmélyebb zugaiban is. Emlékeink és tapasztalataink formálják a konfliktusok értelmezését, és a vége sokkal összetettebb lehet, m

A hétvégén a magyar társadalom ismét megmutatja, mennyire fontos számára az alapjogok védelme, nyilvános kiállással demonstrálva elszántságát. A kormányzati uszítás és a szexuális kisebbségek helyzete különös figyelmet érdemel, hiszen a gyermekvédelem terén tapasztalható állami hanyagság szinte felfoghatatlan. A Fidesz által elzárt működésbe való betekintés csak fokozza a bizonytalanságot. Eközben a világpolitikai színtéren Trump dominál, míg egy másik, ámde szintén lényeges konfliktus háttérbe szorul. Ez a Fülszöveg, a HVG e heti ajánlásának összefoglalója.

Egy olyan országot álmodunk, ahol a jogszabályok nem csupán a kólát védik - ez volt a Fidesz eredeti értékajánlata. Orbán Viktornak is emlékeznie kell erre, hiszen az idézet előtt készült róla egy fotó, amely a párt 1989-es kongresszusának mottójaként szolgált. Az egykori fiatal demokraták az eltelt 36 év nagyobb részét kormányzati pozícióban töltötték, de mára odáig jutottak, hogy a gyermekek törvényi védelmét a gyakorlatban figyelmen kívül hagyják, miközben ezt az elvet ürügyként használják a politikai érdekeik mentén történő Pride-betiltáshoz.

A legutóbbi rendszerváltás hajnalán igencsak szórakoztató látványt nyújtott, amikor megjelent az amerikai üdítőital, és a palackon ott virított a felirat: "Törv. védve". Ekkor joggal merült fel a kérdés: mi lenne, ha a jogszabályok nem csupán a fogyasztói termékeket, hanem a hatalommal szemben állókat is védenék? Ha a paragrafusok óvnák a kiszolgáltatottakat, támogatnák a kisebbségeket a kirekesztéssel szemben, és biztosítanák a szabad véleménynyilvánítást, a szavazási jogot, sőt, a szerelem szabad választását is? Abban az időszakban úgy tűnt, hogy a magyar társadalom egy emberként sorakozik fel e nemes elvek mögött, mind a köztereken, mind az 1990-es választások során.

A Fidesz döntése nyomán ezen a hétvégén újra megmutatják a magyarok a nyilvános kiállás erejét az alapjogok védelmében. A Pride eseményei az évtizedek során már szinte rutinszerűvé váltak, és a sajtó érdeklődése is csökkent, ahogy a társadalom egyre toleránsabbá vált. Azonban Orbán Viktor, a népszerűségét vesztett politikai vezető, váratlanul felpattant a gyűlöletvonatra – az egyetlen olyan vonatra, amely Magyarországon menetrendszerűen közlekedik.

Címlapsztorink azt elemzi, hogyan változott a hétköznapokban a szexuális kisebbségek helyzete a kormányzati uszítás hatására. És külön Dossziéban foglalkozunk a gyerekvédelemmel, amit pajzsként tart maga előtt a Fidesz, de próbálja megakadályozni, hogy mögé pillantson bárki. Az állami hanyagság szinte felfoghatatlan, mivel épp a legsérülékenyebb élethelyzetben lévők ellátásán vágott a politika hatalmasat. A családjaikból kiemelt (vagy onnan elszökő) fiatalokat megnyugtató környezet és a szakemberek figyelme helyett a hajléktalanszállók ridegsége várja. És túl sokan kerülnek közülük felsőbb körök védettsége alatt álló predátorok kezébe. De közvetve a gyerekvédelemből is gúnyt űz az ország eladósítása, amelynek újabb lépéseit a Gazdaság rovat tárja fel.

A kormány szándékainak következtében a humán tudományok is védtelen helyzetbe kerültek – ahogy azt a Magyarország rovatban is olvashatjuk. Budapest sincs kivételezett helyzetben, amikor Nagy Márton miniszter olyan elveket számon kér a fővárostól, amelyek alól saját magát mentesíti. Az pedig már-már egy rossz viccbe illik, hogy az egyetlen "védelmi intézkedés" keretében a héten rendőrök tűntek fel a forgalmas kereszteződésekben, mintha ez lenne a válasz egy háborúra, amit a kormány már régóta befejezettnek nyilvánított.

És akkor ezen a ponton sóhajthatunk egy nagyot. És még egyet.

Kedd este úgy tűnik, Donald Trump vakmerősége nem indít be visszafordíthatatlan világpolitikai maghasadást. Sőt legalább rövid távon biztonságosabbá vált a Közel-Kelet, mert Irán nukleáris kapacitására hatalmas csapást mértek az amerikai bombák, és Trump az Izraelnek tett szolgálatért cserébe a támadások leállítására kötelezte Benjamin Netanjahut.

A sóhajtás után lélegzet-visszafojtva figyeljük annak a szekrénynek az ajtaját, amit hiába hajtanak be, állandóan felpattan, de most hátha sikerült egy különösen szerencsés taszajtással bezárni. Bár nem annak a háborúnak a lezárását ígérte Trump, amit önmaga eszkalált, de ebben az új világban ez is sikernek számít, ahogy a Fókuszban rovat bemutatja. Az európai vezetők igyekeztek is már a NATO-csúcs előtt kedvére tenni a nemzetközi és amerikai joggal mit sem törődő elnöknek. Hátha beleszeret az elismerésbe, és a másik háborúban is ráerőlteti a fegyvernyugvást mindkét félre. Unortodox, de hátha működik.

Egyedül a békemissziók önjelölt apostola téblábol az új nemzetközi térben, és készül hazai harcaira.