Grönland: Donald Trump kezében a sors kulcsa

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki a következő linket és küldje el e-mailben: https://demokrata.hu/vilag/az-amerikaiak-mar-a-spajzban-934798/

Sokan cinikus megjegyzésekkel reagáltak a megválasztott amerikai elnök szavaira, amikor egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az Egyesült Államok nemzeti érdeke Grönland, Panama és Kanada megszerzése. Az utolsó említett ország kicsit furcsán illeszkedik a listába, de Grönland helyzete valóban megér egy alaposabb vizsgálódást. Trump választott elnök szavai mögött komoly szándékok húzódnak, és a következő négy év során cselekednie kell, hiszen az idő nem az ő javára dolgozik.

"Amerika sarkvidéki nemzet, sarkvidéki stratégia nélkül, egy minden értelemben felmelegedő régióban" - fogalmazott Tim Marshall A földrajz fogságában című művében, ezzel pontosan körvonalazva az Egyesült Államok aktuális geopolitikai helyzetét. Közhelyszámba megy, hogy a globális nagyhatalmak versenyeznek az Északi-sarkért, és Kína is aktívan érdeklődik a térség iránt. Grönland esetében a kínaiak infrastruktúra-fejlesztésekre, például repülőtér építésekre és bányászatba való befektetésekre készülnek, hiszen a sziget területén található ritkaföldfémek mennyisége a világ második legnagyobbja a kínai után. Az Egyesült Államok azonban már több kínai projektet megakadályozott Grönlandon, jelezve, hogy nem kívánják a sziget sorsát a véletlenre bízni. Ennek oka, hogy Grönland valóban függetlenedni szeretne Dániától, de ez a törekvés eddig a nemzetközi közvélemény figyelmét elkerülte; a dán arktikus haderő mindössze 130 főből áll, és bár rendelkeznek néhány jégtörővel, azok elavultak. Amerika úgy véli, hogy az Európai Unió nem képes megvédeni Grönlandot a növekvő kínai hatás és az orosz katonai fenyegetés ellen. Mindezek ellenére Európában heves reakciót váltottak ki Donald Trump kijelentései, Olaf Scholz német kancellár például kijelentette, hogy "a határok sérthetetlenségének elve minden országra vonatkozik, függetlenül attól, hogy tőlünk keletre vagy nyugatra található-e." Lehetséges, hogy a német kancellár nincs tisztában az orosz-ukrán konfliktus következményeivel, vagy egyszerűen nem hajlandó elfogadni, hogy a világ geopolitikai tája drámaian megváltozott, és most az erő politikája érvényesül. Donald Trump pedig már az új világ nyelvén beszél.

Ha azt gondolnánk, hogy Grönland csupán Trump furcsa ötlete volt, akkor nagyot tévednénk. Antony J. Blinken külügyminiszter már négy hónappal a hivatalba lépése után ellátogatott Grönlandra, ahol találkozott az új grönlandi kormány képviselőivel. 2020-ban az Egyesült Államok először az 1950-es évek óta konzulátust nyitott Nuuk, a sziget fővárosának szívében. Ezt követően 2021-ben egy amerikai tisztviselőkből álló delegáció is ellátogatott a területre, ahol ígéretet tettek a kereskedelem, az oktatás és a bányászati szektor fejlesztésére. Amerika tehát aktívan visszatér Északra. De hogyan is képzeli el Donald Trump Grönland „megszerzését”, és miért éppen az Egyesült Államok számára előnyös a sziget geopolitikai helyzete?

Dániában egyre inkább eltűnik a mosoly az emberek arcáról, mivel az Egyesült Államok a legnagyobb kereskedelmi partnerük, amely nem európai országból érkezik. Az ipari gépek, vegyi áruk, bútorok és szélkerekek exportja komoly hatással van a dán iparra, így a szankciók fájdalmas következményekkel járnának. Mette Frederiksen dán miniszterelnök már több válságtanácskozást is összehívott, hangsúlyozva, hogy Grönland jövője kizárólag a grönlandi nép kezében van: a sziget autonóm terület, amelynek had- és külügyei Dánia irányítása alatt állnak. Ezen kívül Dánia jelentős állami támogatásokkal segíti a szigetet, ahol lakossága alig haladja meg Egerét. A grönlandiak többsége a függetlenedés mellett áll, de a vélemények megoszlanak arról, hogy ez miként és mikor valósuljon meg. 2024 februárjában az Inatsisartut, Grönland parlamentje hivatalosan is kinyilvánította, hogy a sziget függetlensége a céljaik között szerepel. Múte Bourup Egede grönlandi miniszterelnök úgy véli, hogy az áprilisi általános választások során akár függetlenségi népszavazást is tarthatnának. Ha Grönland valóban függetlenedik, akkor nem kell megvásárolniuk Dániát, és mivel az amerikai hadsereg már jelen van a szigeten, például a Pituffik űrbázison, a helyzet bonyolultabbá válik. Grönlandnak nem feltétlenül kell az Egyesült Államok 51. államává válnia; egy szabad társulási szerződés sokkal logikusabb megoldás lenne. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Mikronéziával 1986-ban kötöttek megállapodást. A grönlandiak így nem válhatnának amerikai állampolgárokká, de szabadon utazhatnának és dolgozhatnának az Egyesült Államokban, miközben pénzügyi támogatást, védelmet és egyéb előnyöket élveznének. Grönland geopolitikai jelentősége talán a Krímhez vagy Tajvanhoz hasonlítható: egyaránt kulcsfontosságú kapu és ugródeszka, amely sebezhetővé teszi az atlanti szövetséget. A forgatókönyv tehát elvileg egyszerű: először függetlenedés, majd társulás, így Amerika egy lépéssel közelebb kerül az Északi-sarkhoz és Európához.

Grönland titkai, amelyek Zöldszakállú Olaf mesés kincseivel ellentétben valós gazdasági értéket képviselnek, mélyen a föld alatt rejtőznek. A sziget alatt körülbelül 50 trillió köbméter földgáz, 5,2 milliárd köbméter cseppfolyós gáz és 11 milliárd köbméter kőolaj található, a legtöbbjük a tenger mélyén. Az előrejelzések szerint Grönland a világ ritkaföldfémeinek legnagyobb készleteivel bíró területe Kína után, ami új dimenziót ad a globális versenyhez. Az Egyesült Államok jelenleg csupán a ritkaföldfémek 12,29 százalékát bányássza és dolgozza fel, ami arra ösztönzi, hogy a jövőben prioritásként kezelje e nyersanyagok megszerzését a tech- és hadiipara számára. A Grönlandi Természeti Erőforrások Intézete szerint a sziget bőséges lítium- és kobaltforrásokkal rendelkezik, melyek elengedhetetlenek az akkumulátorok, mobiltelefonok, szélturbinák és távvezetékek gyártásához – nem is beszélve az uránércről. A grönlandi erőforrásokhoz való hozzáférés csökkenthetné az Egyesült Államok Kínával és Oroszországgal szembeni aggodalmait, lehetőséget teremtve arra, hogy Washington megerősítse pozícióját ebben a stratégiai szektorban.

A 1700 fős Narsaq település felett emelkedő sziklás hegyek a ritka ásványok egyik leggazdagabb lelőhelyét képviselik. A mágnesvasérc iránti kereslet Grönlandra vonzotta az ausztrál vállalatokat, amelyeket kínai befektetők támogattak, és akik külszíni bányát terveztek ezen a különleges területen. Ám a helyi politikai ellenállás és a civil aktivizmus következtében vissza kellett lépniük, mivel a tervezett bányászat uránkivonással is járt volna. A kínai cégek nem csupán bányászatban gondolkodtak; infrastrukturális fejlesztéseket is terveztek, de a dán (valójában amerikai) nyomásra 2019-ben visszavonták a grönlandi repülőterek építésére tett ajánlatukat. A bányászati konzorciumok és befektetők folyamatosan ígérgetik a helyieknek, hogy elérkezik a jólét kora: rengeteg munkahely teremtődik, a kitermelésből származó jövedelmek pedig felvirágoztatják a falvakat és városokat. A grönlandiakat azonban sokkal inkább megosztja ez a téma, mint a függetlenség kérdése. Világos, hogy a függetlenséghez bányászat is szükséges, hiszen Dánia évente 630 millió eurós támogatása nélkül nehezen pótolható a működési költségek fedezete; a halászat és a turizmus önmagában nem elég. A kvanjefeldi bánya, amelyben a Greenland Minerals révén a kínai Shenghe Resources is részesedéssel bír, már közel állt a kitermelés megkezdéséhez, de a 2021-es parlamenti választások során komoly politikai ügy lett belőle, végül a grönlandiak megtiltották az urán bányászatát. Ennek ellenére amerikai vállalatok továbbra is kutatnak a területen: a Bold Metals, amelyet Bill Gates és Jeff Bezos is támogat, közös vállalatot alapított a brit Bluejay Mininggal, hogy Grönland ásványi kincseit feltérképezzék, mesterséges intelligencia segítségével lokalizálva a lelőhelyeket. Jelenleg mindössze két grönlandi bánya üzemel: az egyik rubintot, a másik anortozitot termel, amelyet festékekben, műanyag bevonatokban és különleges üvegfajtákban használnak. Számos vállalat folytat feltárási projekteket, ötnek pedig már engedélye van a bányászat megkezdésére. Amerika tehát folyamatosan figyel, és a grönlandi ásványi anyagok iránti érdeklődés egyre csak növekszik.

Közhely, hogy a XXI. század végére az Északi-sarkvidék nyaranta eljégtelenedik. A Kanadai-szigettengert átszelő Északnyugati átjáró a nyár néhány hetében már hajózható, és ez legalább egy héttel rövidíti le az Európa és Kína közötti utat. Kanada ezt az átjárót belső vízi útnak tekinti, az Egyesült Államok ellenben a nemzetközi hajózás számára nyitott tengerszorosnak tartja a Kanadai-szigettengert - e nézeteltérés a klíma felmelegedésével várhatóan egyre csak fokozódik majd a két ország között, Donald Trump Kanadát illető kijelentése alighanem erre az ügyre is célzott. Ahogyan mondani szokás, a jövő már itt van: az első jégtörő segítsége nélkül közlekedő teherhajó 2014-ben haladt át ezen az átjárón, és nikkelércet vitt Kanadából Kínába. Ez az útvonal 40 százalékkal rövidebb, mintha a Panama-csatornán haladt volna, és sokkal gazdaságosabb, környezetkímélőbb. Ha a tendencia folytatódik, akkor Egyiptom és Panama bevételei várhatóan csökkennek a jövőben az új útvonal miatt.

A jég repedései egyre inkább érezhetők, de a változás nem halad elég gyors ütemben. Fontos tudni, hogy az amerikai ambíciók ellenére Oroszország a sarkvidék valódi ura, hiszen a világ legnagyobb jégtörő flotta birtokosa: összesen 55 hajóval rendelkezik, ebből öt atommeghajtású. Moszkva ambiciózus tervei között szerepel, hogy 2035-re 13 új nehézjégtörőt épít, köztük 9 atommeghajtású egységet. Emellett a murmanszki térségben jelentős sarkvidéki katonai erővel is rendelkezik. Vlagyimir Putyin elnök nem véletlenül hangsúlyozta, hogy "túlzás nélkül állítható, hogy a XXI. században a nyílt tengeri olajmezők, különösen a sarkvidéki területek, stratégiai tartalékaink". Oroszország a sarkvidéket nem csupán érdeklődésének, hanem nemzeti érdekszférájának tekinti, így az északi konfrontáció lehetősége egyáltalán nem elméleti, hanem kézzelfogható realitás.

Ezzel szemben az Egyesült Államoknak egy-két működő nehézjégtörője van, egyikük az USS Polar Star, egy fél évszázados hajó. Trump ezt felismerte. Novemberben, amikor a megválasztott elnök a Fehér Házba látogatott, a távozó Biden-kormány csendben véglegesítette a három ország részvételével a jégtörő-építési keretet. A Kanadával és Finnországgal kötött "jégtörő-együttműködési erőfeszítés (ICE)" elnevezésű megállapodás megteremti Trump számára a lehetőséget, hogy végre jégtörőket építhessen. 2019-ben a kongresszus és Trump elnök hozzájárult egy új nehézjégtörő építésének finanszírozásához, de az végül mindmáig nem készült el. Ezek a hajók iszonyúan drágák, és sok időbe telik az építésük. A paktum okosan lehetővé tenné, hogy a finnországi hajómérnöki tudás "onshoringolásával" és egy kanadai hajóépítő vállalat törekvésének támogatásával Amerika létrehozza a sarkvidéki hajók gyártásának nyugati központját. Trump a 2020-as Memorandum az Egyesült Államok nemzeti érdekeinek védelméről az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon című dokumentumban világosan fogalmazott, amikor egy "tettre kész, rendelkezésre álló, a 2029-es pénzügyi évre operatívan tesztelt és teljes mértékben bevethető sarkvidéki biztonsági jégtörő flotta" létrehozását követelte. Márpedig ő eredményeket akar látni ciklusa végéig, magyarán addigra szeretné, ha az Egyesült Államoknak már lenne pár nehézjégtörője. Egy legalább négy-öt nehéz és négy-öt közepes, könnyebb sarkvidéki jégtörőből álló, megfelelő méretű flotta nélkül Amerika aligha akadályozhatja meg, hogy Kína és Oroszország területet szerezzen az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon. Az amerikai sarki flotta kiegyenlítheti a játékteret, megvédheti a kulcsfontosságú erőforrásokat Kínától és Oroszországtól. Mondani sem kell, hogy a kínaiak is gőzerővel építik a nehézjégtörőket, tavaly 3 új hajót vetettek be a Jeges-tengeren. Tehát hajók tekintetében Kína és Oroszország már otthon vannak az Északi-sarkon, Amerika csak vendég. Stratégiai szempontból Grönland birtoklásával az Egyesült Államok jobban tudná figyelni a GIUK-átjártót (Grönland-Izland-Nagy-Britannia), amely elválasztja az Északi- és a Norvég-tengert az Atlanti-óceántól. Az események tehát felgyorsulnak. Végezetül érdemes felidézni Dmitrij Peszkov nyilatkozatát, aki szerint az Egyesült Államoknak ugyanúgy tiszteletben kell tartania a grönlandiak akaratát, ahogyan a Donyec-medence és Novorosszija lakóiét is kellene, akik úgy döntöttek, hogy Oroszországhoz szeretnének tartozni. Az orosz elnöki szóvivő szerint Oroszország szükségesnek tartja a békét és a stabilitást az Északi-sarkvidéken, mert nemzeti és stratégiai érdekeinek egyik területét látja benne. Kérdés, hogy ez egy szép, új "deal" üzenete-e, vagy burkolt fenyegetés.