Donald Tusk kormánya szorosan összefonódik az új elnök politikai irányvonalával, ami gúzsba köti a döntéshozatali folyamatokat. Ez a szoros együttműködés azonban könnyen a koalíció széteséséhez vezethet.
Hogyan lehet sikeresen megnyerni egy elnökválasztást? E kérdés körül foroghatna Jaroslaw Kaczynski, a lengyel ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, aki már 75 évesen is aktívan formálja a politikai tájat. Kaczynski pályafutása során sokat tapasztalt, hiszen 2010-ben ő maga is részt vett a szmolenszki tragédia következtében elhunyt ikertestvére, Lech utódjának megválasztásában, ám akkor alulmaradt. Öt évvel később pártja, a PiS, sikeresen kiemelte Andrzej Dudát, aki a várakozások ellenére győztesként került ki a választásokból, majd 2020-ban ezt meg is tudta ismételni. Az ő példájuk jól mutatja, hogy a politikai stratégiák, a megfelelő jelöltek kiválasztása és a választói bázis megszólítása kulcsfontosságú lépések egy elnökválasztás megnyerésében.
Mivel Duda alkotmányos mandátuma hamarosan lejár, Kaczynski előhúzta a kalapból a 42 éves Karol Nawrocki történészt (aki a borítóképünkön látható). Nawrocki a szakmai közéletben alig ismert figura, ráadásul nem is a PiS tagja, így nem terhelte a 2023-as választások során elszenvedett kudarc. Ennek ellenére a párt támogatásával és ideológiai elkötelezettségével bátran vállalta a kampányt. Az eredmény vasárnapra kiderült: kis különbséggel, de sikerült legyőznie a kormánykoalíció vezetőjét, a Polgári Platform (PO) által indított Rafal Trzaskowskit, aki Varsó főpolgármestere.
Kaczynskivel szemben az elnökválasztás elvesztéséről írhatna siratóverset a 68 éves Donald Tusk, aki egyéb politikai sikerek mellett - lengyel miniszterelnök (2007-2014 között és 2023 óta), az Európai Tanács elnöke (2014-2019) és az Európai Néppárt elnöke (2019-2022) - ezen a téren inkább a kudarcokat gyűjtötte. 2005-ben alulmaradt Lech Kaczynskivel szemben, az EU erőközpontjából is támogatott pártja, a PO a 2015-ös és 2020-as elnökválasztást is elbukta, a legfájdalmasabb viszont a mostani vereség lehet, amiben elemzők szerint neki magának is szerepe van.
A 2023 decemberében megalakult koalíció miniszterelnökeként a politikai színtéren egyre inkább népszerűtlenné vált, ami súlyosan befolyásolta a két héttel korábban lezajlott első fordulóban még sikeres Trzaskowski helyzetét. A helyzetet tovább bonyolította, hogy elemzők szerint a 2018 óta Varsót irányító politikus, aki az öt évvel ezelőtti veresége miatt revansra vágyott, nem a legmegfelelőbb jelöltet választotta. Trzaskowski, aki az LMBTQ-jogok és az abortuszszabályok liberalizálása mellett állt ki, bár próbálkozott kisebb gesztusokkal, a május 18-ai „selejtezőben” láthatóan túlságosan liberálisnak bizonyult ahhoz, hogy megszólítsa a harmadik és negyedik helyen végzett szélsőjobboldali jelöltek támogatóit. Vannak, akik úgy vélik, hogy jobb döntés lett volna Radoslaw Sikorski külügyminiszter indítása, hiszen ő a PO centrumához tartozik, és korábban a PiS vezette kormányok alatt a védelmi tárcát is vezette.
Tusk kénytelen elfogadni, hogy egy olyan államfő mellett éljen, aki a kormányzati munkát szabotálja, ezzel elősegítve a koalíció megbomlását és lehetőséget adva a PiS hatalomra kerülésének.
