Oroszország hatalmas veszteségeket könyvelhet el - kérdés, meddig képes még fenntartani haderejét?

Amikor 2022 februárjában kitört az orosz-ukrán háború, kevesen hitték, hogy Ukrajna képes lesz két és fél éven át ellenállni Oroszország nyomásának. A Nyugat, amikor Kijev mellett állt ki, és szankciókat vezettek be Moszkvával szemben, szintén nem számított arra, hogy az orosz hadiipar ilyen hosszú ideig megőrzi működőképességét. Oroszország hatalmas haditechnikai tartalékokkal bír, és habár a háború során elvesztette a hadrendben lévő eszközeinek jelentős részét, a frontvonalon tapasztalható nyomás nem csökkent. Cikkünkben részletesen bemutatjuk, hogy Moszkva mekkora tartalékokat mozgósított eddig, és milyen további erőforrások állhatnak még rendelkezésére a jövőben.

Az orosz-ukrán konfliktus kezdete óta az OSINT-közösség egy bizonyos része folyamatosan arra összpontosít, hogy feltérképezze Oroszország haditechnikai készleteit. E csoport tagjai nyílt forrásokból gyűjtik az információkat, és figyelemmel kísérik, hogy mikor érhet véget Moszkva tartalékainak elérhetősége a különféle katonai platformok terén. Céljuk, hogy pontos képet kapjanak a helyzetről, és előrejelzéseket készítsenek a haditechnikai erőforrások kimerüléséről.

Ennek főként az az indoka, hogy az orosz haderő által gyakorolt nyomás továbbra is töretlen az orosz-ukrán konfliktusban, annak ellenére, hogy a veszteségek, legyen szó emberi életekről vagy haditechnikai eszközökről, rendkívül magasak.

Ha csak a páncélozott harcjárműveket - köztük tankokat, gyalogsági harcjárműveket, páncélozott szállító harcjárműveket, stb. - vesszük alapul, Moszkva bizonyított harctéri vesztesége eléri a 11275 példányt, amelyből 8411 darabot megsemmisültként, 366 darabot megrongálódottként, 966 darabot elhagyatottként és 1532 darabot elfogottként listáz az Oryx portál. Hasonló, bár általánosan véve kicsivel alacsonyabb számokkal lehet találkozni a Warspotting oldalán is.

Mivel nem minden katonai veszteséget rögzítenek, a fent említett adatok minimum szintként értelmezendők. Szakértők úgy vélik, hogy a veszteségek körülbelül 20%-a rejtve marad, ezért a valós, becsült szám valahol 14 ezer harcjármű környékén mozoghat.

Az alábbi táblázat a fő kategóriák szerinti orosz veszteségeket listázza (mivel a Warspotting nem tesz különbséget az IFV és az APC között, így az Oryx számait használjuk, illetve ahol ismerjük a Military Balance 2022-es számait a háború előtti, hadrendben tartott állományról, ott azt is közzétesszük):

A táblázatban világosan kivehető,

Oroszország már túllépte a Military Balance által becsült eredeti harckocsiszámokat.

Oroszország számos forrás alapján körülbelül 17 ezer harckocsit tart nyilván, amelyek a raktárkészlet részét képezik.

Ezeket a platformokat – akárcsak az IFV-ket vagy az APC-ket – a reaktiválás után először kisebb-nagyobb mértékben felújítják, és csak ezután küldik őket a harcok színterére. Az orosz hadiipar termelése csupán a frontra juttatott felszerelések kis részét, körülbelül 20-30%-át képviseli, míg a beérkező készletek 70-80%-a felújított harcjárművekből áll, legalábbis a szakértők által készített becslések alapján.

Ezek az adatok világosan mutatják, hogy Oroszország jelentős mértékben épít az elmúlt évtizedek során leszerelt harcjárműveire az orosz-ukrán konfliktus során. Emiatt az elemzők számára elengedhetetlenné vált ennek alapos vizsgálata.

Az ehhez fűződő legnagyobb projektet egy, az X-en rendszeresen posztoló OSINT-közösség hozta létre, amely összesen hat kategóriában csoportosította Oroszország megmaradt fegyverrendszereit.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Ugyanakkor, mint ahogy minden hasonló feladatnak, ennek is vannak sajátos határai, többek között:"

A háború kitörését megelőzően a szakértők 7101 harckocsit azonosítottak, összesen 24 különböző bázison. Ebből körülbelül a felét már kiszervezték, így a nyilvántartásban maradt 3332 darab jármű. Ebből mindössze egy kis része, körülbelül ötöd része, azaz 666 harckocsi tűnik harcképesnek. A maradék harmada, azaz 1018 darab, már csak alkatrész-utánpótlás céljára lehet hasznosítható. A járművek többsége T-72B (470 db), T-62 (111 db) és T-80-as típusú (85 db) harckocsi.

Oroszország a frontra a T-90-esek és T-80-asok legnagyobb hányadát küldte, és az előbbiből már egyetlen példány sem található a raktárkészletben.

Az adatokat a 904-es bázis árnyalja az ott látható 117 darab T-72B-vel, illetve a 943-as bázison található 47 harckocsi (egy éves kép), és a 2544-esen látható 321 páncélos (májusi kép). Ezek jórészt T-72-es és T-62-es harckocsik.

Az OSINT-csapat a gyalogsági harcjárművek kategóriájába a BMP és BMD modelleket sorolta. Az általuk összegyűjtött információk alapján az összesen 7536 IFV-ből csupán 4000 jármű maradt aktív a 29 bázison. A fennmaradó harcjárművek körülbelül negyede, vagyis 999 darab, kiváló állapotban van, míg 1800 jármű állapota kifogásolható, és rossz minősítést kapott. A megmaradt IFV-k többsége a legrégebbi típushoz, az 1966 és 1983 között gyártott BMP-hez tartozik.

A megfigyelések alapján a mintába került példányok körülbelül negyedének (979 darab) és a jó állapotúnak minősített darabok több mint egyharmadának (377 darab) a bázisa olyan helyszínen található, ahol az elmúlt fél évben vagy még régebben nem készült új felvétel.

Ide már több szovjet-orosz páncélos került besorolásra, főként BTR, BRDM és MT-LB variánsok. A háborút megelőzően készült műholdfelvételeken több, mint 10 ezer darab pszh-t azonosítottak, ez mára kicsivel kevesebb mint 5000 darabra apadt. Ebből 1800 darab jó, míg 1500 darab rossz állapotban található.

A korábbiakhoz hasonlóan itt is megfigyelhető, hogy a megfelelő állapotban lévő járművek körülbelül feléről készült fényképek jelentősen elavultak, hiszen sok esetben a felvétel időpontja már több mint két éve történt.

A tüzérség esetében több, mint 22 ezer rendszert azonosítottak az elemzők, ezen belül azonban (részegységekre bontva) jelentős eltérések tapasztalhatóak. Az aknavető-raktárak teljesen kiürültek, ezen túl rakéta-sorozatvetők és a nagy kaliberű vontatott tüzérség apadása volt még jelentős, míg az önjáró tüzérség esetében továbbra is bőven rendelkezik készletekkel Oroszország.

Jelentős és drámai csökkenés tapasztalható a rakéta-sorozatvetők készletében, hiszen ezek körülbelül ötödét (21%-át) találhatjuk csupán az orosz raktárakban. A korábbi 1500 darabos állomány mára mindössze 300-ra zsugorodott, és ebből a számából több egység, különösen a BM-27 Uraganok közül 77 példány, már törött állapotban van nyilvántartva. Így a ténylegesen használható rakéta-sorozatvetők száma körülbelül 231 darabra tehető.

Ezzel ellentétben az önjáró tüzérség jelentős része továbbra is a raktárak mélyén pihen, míg a modernebb tarackok már nagyszámban találhatók a frontra vezényelve. Az adatok minőségét azonban kissé befolyásolja, hogy a két legnagyobb bázisról, a 94-es és a 80-as számú helyszínekről, már fél éve nem érkezett friss műholdkép.

Mielőtt ítéletet mondunk az orosz haderő felett, fontos kihangsúlyozni, hogy annak Ukrajnában bevetett létszáma a 2022-es állapotokhoz képest jelentősen bővült. A raktárból kivont egységeket nem lehet egy az egyben utánpótlással megfeleltetni, ugyanis egy részük mindenképpen a frissen érkező egységek felszerelésére küldték, amely így lényegében az orosz haderő képesség-bővülését eredményezhette.

A pontos arányok megállapításához érdemes összehasonlítani a kivonásokat a már ismert veszteséglistákkal.

Ebből, további adatok finomítása nélkül, számos következtetés levonható:

Megvizsgáltuk a harckocsikon belül, a típusra történő lebontást is:

A listából látható, hogy jelentős létszámbeli erősödés történt a régebbi típusok (T-54, illetve a T62-es) esetén, míg az oroszok fő harckocsijának számító T-72-esek aránya jelentősen csökkent Moszkva haderejénél. Külön érdekesség a T-80U-k bevetése, ugyanis ezek sokáig nem jelentek meg a harcmezőn, ennek pedig egészen egyszerű oka volt: az alapvetően meghibásodásra hajlamos gázturbinás hajtóműve Ukrajnában készült és készül. A T-90-esek relatív növekedését a 2022 óta mért évi 40-70 darab legyártása okozza,

enélkül ugyanis majdnem teljesen eltűntek volna a frontvonalból.

A havi bontású veszteségarányok elemzése is hasonló képet mutat. Vereker statisztikái világosan tükrözik a T-72-esek fokozatos visszaszorulását, míg a T-62-esek és T-80-asok folyamatosan teret nyernek. Érdekes megfigyelni, hogy a T-54/55-ösök hadrendbe állítása mellett a veszteségszámok szinte elhanyagolhatóak, ami arra utal, hogy ezek a harci járművek, néhány kivételtől eltekintve, valóban másodvonalbeli erőként, közvetett tüzérségi támogatásként működnek.

Nyilvánvaló, hogy Oroszország katonai képességei területenként eltérő módon alakultak, ami néha növekedést, máskor csökkenést is eredményezett. A tüzérségi egységek esetében a legszembetűnőbb a fejlődés: ha figyelembe vesszük az ismert és ismeretlen veszteségeket, egyértelműen megfigyelhető a képességek bővülése. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a rakéta-sorozatvetők terén a helyzet már sokkal kritikusabb, és Oroszország számára igencsak vékony a határvonal, amit még elbírhat. Jelenlegi felhasználási üteme alapján várhatóan 2026 végén, legkorábban két év múlva kezdődhet meg Moszkva katonai lejtmenete.

A helyzet az első vonalban bevetett fegyverek, mint például harckocsik, gyalogsági harcjárművek és páncélozott szállító harcjárművek tekintetében meglehetősen bonyolult és sokszínű. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a hadsereg létszámának növekedése ellenére a harcérték fokozatos csökkenése figyelhető meg. Az IFV-k esetében a veszteségek annyira jelentősek, hogy a gyártás sem képes kompenzálni őket. Ezzel szemben a harckocsik esetében a valószínűleg meglévő 1600 páncélozott jármű valószínűleg valamennyire ellensúlyozza a háborús veszteségeket, de a helyzet továbbra is aggasztó.

A raktári készletek állapota a harckocsik esetében körülbelül 33 hónapra elegendő, míg az IFV-k tekintetében ez az időtartam 26 hónap. Azonban a járművek minőségi állapota miatt ezt az adatot erősen megkérdőjelezhetjük, különösen, hogy a legújabb típusok már a frontvonalban tevékenykednek. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy amennyiben a gyengébb állapotú járműveket eltávolítjuk a számításokból, Moszkva még így is 1,5-2 évig biztosítani tudja csapatai mennyiségi utánpótlását.

Miközben az orosz haderő harcjárműveinek minőségi problémái továbbra is egyre súlyosabbá válnak, a mennyiségi kihívások is komoly aggodalomra adnak okot egy ilyen intenzív konfliktusban.