Heti különlegesség: Feleségcipelési verseny és csíkos alakok az álhírek színpadán.
Nyár van, és ki az, aki ilyenkor politikai ügyekkel szeretne foglalkozni? Főleg azután, hogy ez a digitális zűrzavar már régóta a mindennapjaink része, amit elsőre sem lehetett komolyan venni. Most meg a Fidesz is rátette a kezét, és teljesen szétcincálja azt.
Legutóbb a ZEBRÁ-ra csíkozott összebratyizással, melyben többek között Bayer Zsolt, Nagy Feró, Nacsa Olivér és a napiharcban elnyűhetetlen Németh Balázs Kocsis Máté vezérletével együtt lesznek élesek fellépni a "hivatásos hergelők", vagyis bárki ellen, akinek nem tetszik a pofája. Majd ők jól "lelegelik az álhíreket" (egészségükre), meg "tojnak a gyűlölködőkre" (mondhatni kölcsönös), mert ennyire felháborodtak Orbán Viktor (édesapjának félkész gazdaságában engedéllyel működő) egzotikus magánállatkertjén - no nem azon, hogy van, hanem hogy valaki szóvá meri tenni. Többé senki nem hetvenkedhet Hatvanpusztával, aki mégis megteszi, azt jól bokán rúgják a Zebrák - vagy a gondozóik? Egyáltalán világos, ki kicsoda? Tényleg nincs jobb dolguk, mint virtuális gittegyleteket alapítgatni, ezzel biztosítva az elérést, amit ősztől a Facebook és a többi közösségi médiaplatform, fájdalom, elvesz tőlük. Közpénzből már nem lesz ilyen könnyen letarolható a közösségi tér, legalábbis oly mértékben nem, mint a korábbi megafonos szőnyegbombázások és kéttojásos politikai rántották.
El kell ismerni, hogy Dopeman nullás lisztbe való "beeresztése" igazi bravúr volt, és a mai napig sokan spekulálnak azon, hogy mit keres a temus Majka a polgári VIP színpadán. Az érdemtelen figura pedig annyi interjút adhat, amennyi csak belefér, mintha nem lenne szégyenérzete.
Csak Gulyás Gergely keccsöl még a kormányinfókon, munkahely- meg iparvédelmi akcióterv villámgyors ácsolását ígérve az amerikai barátocskájuk, a világbékeelnök által kivetett vámok miatt, amik persze csakis Brüsszel miatt sújtanak minket (no de majd ha az orosz gáz miatt...). Kellett volna gondolkozni, amikor 83,76 százalékunk támogatta az uniós csatlakozást! Persze ez már rég volt, ki gondolta volna, 22 év alatt hová fajul a világ. Ott van például az Epstein-ügy, amiben akkoriban indult az első nyomozás, épp Trump szomszédjában, Mar-a-Lagóban, és csak most, hat évvel a pedofil leánykereskedő rejtélyes halálát követően került kongresszusi vizsgálóbizottsági szintre, hogy még a Clinton házaspárt is beidézzék, miközben Trumpot kínosan kikerülik. Vagy a konteóhívő MAGA-bázisa tépi szét idővel, vagy a maga kegyelmi botrányába bukik bele, ha netán kiengedi a börtönből a pedofilsegítő madámot a hallgatásáért cserébe. Talán csak nem lesz ilyen ostoba és/vagy ignoráns, mint a magyar ügyben vétkes politikusok, és neki ugyan nem parancsol senki, hogy tessék aláírni. "Megtehetem, hogy kegyelmet adok neki. Csakhogy még senki se kért erre" - futott előre Trump, merthogy az illusztris rab már biztos nem éri be légkondis cellával meg színes tévével.
Térjünk vissza a hazai abszurdok világába, ezúttal Erdélyre fókuszálva, amely mára a magyar belpolitikai küzdelmek egyik középpontjává nőtte ki magát.
A tusványosi botrányok és a macskás fadíszek nem igazán rendítették meg a Fidesz stabilitását, viszont Magyar Péter székelyföldi körútja annál nagyobb hullámokat vert.
A kormány számára Erdély nem csupán egy szavazóbázis, amelybe jelentős összegeket fektettek, hanem egy mitizált érzelmi és ideológiai tér, amely a gazdasági gondolkodás szimbóluma is. Itt minden konzervatív érzésű ember – és azok is, akik állampolgárságot, új templomot vagy iskolát kaptak tőlük – örök hűséggel tartozik a hatalomnak. Amikor egy magyar politikai személyiség megjelenik ebben a szimbolikus térben, az nem csupán kampánykörút, hanem súlyos politikai határsértés, amelyet a Soros-Brüsszel-Zelenszkij triász inváziójának is neveznek. Ráadásul ő, ahogy fogalmaz, nem a múltat idézni jött, hanem a jövőt kívánja építeni az egész magyarság számára, ami még inkább elfogadhatatlan a hatalom számára. A klientúra is zavarban van, hiszen akadt olyan polgármester, aki hangszórókat állított fel, hogy elnyomja a tisztelt beszédeket, és aratási mulatságot tettetett, miközben közeledik az új kenyér ünnepe. Hiába állítja a vágyvezérelt Mandiner, hogy "Erdély után Magyarországon is csúnyán megbukott Magyar Péter: ez már valóban a vég kezdete", a lojalitás pillérei megremeghetnek, ha egyre többen állnak Magyar mellé. Akár szimpátiából, akár azért, mert más hangon szólítja meg az erdélyieket, nem a megszokott atyáskodással. A nemzet fogalma már nem csupán a kormány monopóliuma, hanem nyílt verseny folyik érte, és úgy tűnik, határon túl is van igény a rendszerváltásra. Erdély ebben a folyamatban egyszerre tükör és próbatétel az egész magyarság számára, aminek talán nem mindenki örül helyben sem. A kérdés már nem az, hogy szabad-e ott politizálni – hiszen eddig is lehetett, bár a Fidesz szerint csak nekik, a nagy szuverenitásvédőknek –, hanem az: a politikai szereplők közül ki meri komolyan venni, hogy az erdélyi magyar nem csupán hálából szavaz, hanem valóban szívből választani is képes.
Végül egy klasszikus feleségcipelő versennyel zárnánk, nem Tápióbicskéről, hanem Esztergomból. Ahol Orbán Viktor az MCC Feszten arról adomázott, hogy ha ő lett volna Varga Judit férje, Magyar Péter volt felesége most miniszterelnök lenne. Mert ő csak így osztja és fosztja a pozíciókat Fidesz-szerte, a kit miért tart a gazda, ugye. Majd azt is elpöttyintette, Varga Judit "férfiirigység" áldozata lett.
Az az asszony, aki cseppet sem szenved hiányt anyagiakban, már számos dolognak áldozatul esett. Ám a férje félelme az ő (női) önállóságától talán a legmegalapozatlanabb mind közül.
Magyar Péter is érzékeny határvonalat lépett át, amikor kifejezte véleményét, és nem kis felháborodást váltott ki. Az ő sajátos stílusában, egy sor éles megjegyzéssel vágott vissza Varga felé, aki szerinte Orbán Viktor műmacsóságának és hímsovinizmusának áldozatává vált, akárcsak a fideszes női politikusok többsége. Az állítólagos kormányülésen Orbán nem köszönt a női minisztereknek, és a helyzet még inkább aggasztó, mivel azt mondta igazságügyi miniszterének, hogy „nem azért tartjuk magát, hogy erkölcsi vagy szakmai kifogásai legyenek.” A női ügyek iránti érdektelensége mellett pedig nőverőkkel (mint például Dopeman) kötött szövetséget, és kegyelmet eszkábált a női politikusainál pedofilsegítőknek. Amikor ezek a tények napvilágra kerültek, Orbán gyorsan elbújt a nők mögé, feláldozva őket saját védelme érdekében, sorolta Magyar a témához fűzött bírálatát. Végül, mint egy utolsó csapást, felvetette Orbán feleségét: „Egyébként Lévai Anikóból miért nem lett miniszterelnök?” A választásban, bár nem a saját feleségével, de ügyes taktikázással mégis győztesen került ki a helyzetből.
