Hogyan érkezett a narancs a karácsonyfa lábához? A narancs, élénk színével és friss illatával, szinte varázslatos módon gurult be, mintha tudta volna, hogy ott a helye. A gyümölcs vidáman pattogott a fenyőágak között, míg végül megállt a gyönyörű, díszes

Amikor elhatároztam, hogy felfedezem a narancs és a karácsony közötti különleges kapcsolatot, azt hittem, viszonylag egyszerű feladatom lesz. A narancs számomra, mint déligyümölcs, inkább a modern kor vívmányaként élt a tudatomban, és álmaimban sem merült fel, hogy a története sokkal mélyebbre nyúlik vissza. Csatlakozzanak hozzám, hogy együtt nyomozhassunk, és kiderítsük, miként került a narancs a karácsonyfa alá!

A világunk és múltunk titkait felfedni kívánó tudósoknak köszönhetően ma már szinte filmként tekinthetünk vissza a régi időkre. Így van ez a narancs esetében is, hiszen Dafna Langgut archeobotanikus, a Tel-Avivi Egyetem munkatársa időt és fáradtságot nem sajnálva kutatott a nagyvilágban, hogy pontosan levezethesse a narancs térnyerésének útvonalát.

Az első citrusfélék megjelenése a Mediterráneum területén körülbelül időszámításunk előtt 400-500 körüli időszakra tehető, míg a citrom, mint gyümölcs, csak jóval később bukkant fel, több száz év elteltével. Ezt követően majdnem egy évezred telhetett el a Földközi-tenger vidékén, anélkül hogy az ősi citrusok és a citrom mellett más, ma citrusféléknek nevezett gyümölcsöket ismertek volna az ott élők. Az arab hódítások révén azonban először a keserű narancs vált ismertté, majd az 1400-as évek után megérkezett a ma elterjedt édes narancs ősformája is.

Kép forrása: 123RF

Egyes források szerint Nagy Sándor volt az, aki először hozta el a narancsféléket Európába, kezdetben a görögöknek, majd a rómaiaknak ajándékozva ezeket a különleges gyümölcsöket. Ezt követően a spanyol és szicíliai területeken kezdtek el foglalkozni a narancs termesztésével. A 17. századra már a kastélykertekben, az úgynevezett Orangerie-kben is felfedezhettük ezt a - akkoriban még nem édes, inkább kesernyés - ízvilágú gyümölcsöt.

Az Orangerie olyan művészi igényességgel megalkotott üvegház volt, amely kizárólag a narancsfák téli tárolására készült. 1617-ben megépült a kor legnagyobb növényháza, a Louvre-hoz tartozó, 155 méter hosszú Orangerie, amely akkor XIV. Lajos 3000 narancsfáját melegítette a téli hónapokban. A Schönbrunni kastély vagy a bécsi Belvedere narancsházában pedig egymást követték az úri estélyek,

A rendezvény helyszíne egy varázslatos, egész évben virágzó citrusfák által övezett kert volt, ahol a levegőt egzotikus, felejthetetlen illatok töltötték meg. A résztvevők a ragyogó gyümölcsök között, mintha egy földi paradicsomban lennének, élvezhették a mulatság minden pillanatát.

Kép forrása: 123RF

Bár számos ellentmondás övezi a pontos megjelenését és eredetét, a különböző források egyetértenek abban, hogy a ma ismert édes gyümölcs csak a 16. század közepén tűnt fel Európában. Ennek hátterében a kínai közvetítés állt: a portugál gyarmattelepek Kínában tett tevékenysége révén érkeztek az első édes narancsok a kontinensre. Éppen ezért az első ilyen gyümölcsöket "kínai almának" is hívták.

A karácsonykor hagyományos alma-dió, mandarin-dió ajándékozás állítólag a 12. századi Franciaországból ered, ahol az apácák gyümölcsökkel és diókkal teli csomagokat hagytak a szegény sorsú családok ajtaja előtt. A narancs csak jóval később került a csomagokba, és szép lassan felváltotta a mandarint és az almát.

A szokás más kultúrákban is elterjedt, és mára Európa számos országában megtalálható, bár sok helyen különböző módosításokkal. Például a firenzei csendéletfestő, Bartolomeo Bimbi, akit III. Cosimo nagyherceg bízott meg, hogy a Villa di Castello vadászkastélya fölötti Villa della Topaia számára egy festménysorozatot készítsen. E művekben a Mediciek híres növénygyűjteményei kaptak főszerepet, köztük a narancs, amely különösen kiemelkedő helyet foglalt el.

Kép forrása: 123RF

A narancs hazai megjelenéséről nem sokat tudunk, azonban egy 1842-es naplórészlet elénk tárja a ma is ismert és kedvelt ünnepi szokást: Szekrényessy Józsefné, Slachta Etelka magyar írónő feljegyzéseiben olvashatjuk: "Midőn beléptünk, az asztal közepén felállított fa narancs és cukrokkal ékítve, már teljes fénnyel ragyoga, kis gyertyácskáitól körözve..." (Napló, IV. kötet. 98-101.)

Talán többünknek meséltek nagyszüleink, dédszüleink arról, hogy a régi időkben csak különleges alkalmakkor, és meglehetősen drágán lehetett narancsot vásárolni.

Ritkaságának és különleges értékének köszönhetően a szülők mindig örömmel ajándékozták ezt a gyümölcsöt gyermekeiknek az ünnepi időszakban. Így fokozatosan, a mandarin és a banán társaságában, a hagyományos Mikuláscsomag elmaradhatatlan részévé vált. Ahogy a fent említett naplórészlet is mutatja, a családok füzérre fűzve díszítették vele karácsonyfájukat, és amikor csak tehették, az ünnepi asztalon is megjelent, mint a karácsony egyik különleges dísze.

Kép forrása: 123RF

Ahogy az idő múlásával egyre inkább mindenki számára elérhetővé vált, a narancs fokozatosan egybeolvadt az ünnepi hangulattal. Bacsó Péter 1969-es klasszikus filmjében, A tanúban is feltűnik ez a gyümölcs, amely "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk". Ez a jelenet nem csupán a magyarországi citrustermesztésre és narancskutatásra utal, hanem világosan jelzi a narancs és rokonai hazai elterjedésének egyre nyilvánvalóbb jeleit is.

Ezt a hosszú utat bejárt édes gyümölcsöt sokféleképpen hasznosították: sütemények és édességek ízesítőjeként, míg a héját gondosan kiszárították, hogy otthonunkat betöltse kellemes, fanyar illata. Ki ne emlékezne a szegfűszeggel díszített karácsonyi narancsok varázsára, vagy a süteménykiszúróval formázott és szárított narancshéjfüzérekre? A szeletelt narancs és fahéjrúd tökéletes kombinációja pedig egy szalaggal vagy füzérrel összekötve nem csupán gyönyörű, de illatos díszét is adhatta a karácsonyfánknak.

Kép forrása: 123RF

A modern kor méginkább kibővítette a palettát: narancsba öntött gyertya, pot pourri, kandírozott narancs, csokiba mártott narancs, narancslekvár vagy narancszselés szaloncukor - mind-mind az ünnep kiváltságos szereplői.

Egy dolog biztos: a narancs illata mára már szerves részévé vált az ünnepi hangulatnak, örök szövetségre lépve a fahéj és a szegfűszeg varázsával. Szinte elképzelhetetlen a karácsony narancs nélkül, hiszen bármilyen formában, akár mint szimbólum, mindig ott van a szent ünnep csendes, meghitt pillanataiban. Ha pedig önöknek is van egy szívhez szóló története, szép emléke nagyszüleiktől vagy dédszüleiktől a narancs karácsonyi kalandjáról, ne habozzanak, osszák meg velünk! Nosztalgiázzunk együtt, idézzük fel azokat a különleges pillanatokat!