Horváth Tamás többször is megcsalta a párját: "Olyan mértékben hazudtam, ahogyan talán még sosem tette ezt senki a világon."

Fedezd fel az Adriát: most kedvező áron élvezheted ezt a lenyűgöző tengerparti élményt!

Nem túlzás azt állítani, Horváth Tamás és felesége, Péterfy Andika 11 éve tartó szerelme az egyik leginspirálóbb a magyar sztárvilágban - a zenész sok fórumon elmondta már, hogyan találtak egymásra Andikával, arról azonban nem sokszor szokott beszélni, milyen életet élt azelőtt, hogy megismerkedtek volna.

Kevés magyar híresség beszél ilyen kendőzetlenül saját hibáiról, mint ahogy azt az énekes tett a SlágerFM podcastjában. Elárulta, Andika előtti kapcsolataiban nem kifejezetten volt a hűség mintaképe.

Elárulta, hogy fiatal éveiben folyamatosan megcsalta a barátnőit. Ez nem csupán egy-egy megbotlás volt, hanem inkább egy olyan életstílus, amely következetesen, mint egy minta, irányította a kapcsolatait.

Azt mondta, hogy a hűség abban az időszakban alig volt számára érték, mert még saját magát sem találta meg, és állandóan különböző maszkok mögé bújt.

Olyan hazugságokkal ámítottam, amilyeneket még sosem látott a világ.

Annyi nő szívét törtem össze, mint ahány csillag ragyog az éjszakai égen. De a legszomorúbb talán az, hogy közben saját magamat is folyamatosan megtévesztettem.

Kiemelte, hogy a megcsalások hátterében nem csupán a kísértés vagy a könnyelműség húzódik meg, hanem sokkal inkább egy mélyen gyökerező belső üresség. Nem a párjai iránti szeretet hiánya vezérelte a hűtlenség felé, hanem az, hogy képtelen volt igazi kapcsolódásokat létrehozni. Hazugságokkal álcázta magát, mert nem ismerte fel, ki is ő valójában.

A zenész szívében egyre inkább úgy érezte, hogy csupán azt adja a másiknak, amit az hallani vágyik. Egy jóravaló fiú álarcát viselte, miközben a lelkében lángolt a harc az önbizalomhiánnyal, a szorongással és egy soha ki nem mondott félelemmel, ami attól féltette, hogy a valódi énjét soha nem fogják elfogadni. Ez a belső küzdelem annyira felőrölte, hogy pánikrohamok gyötörték. A sors azonban új irányt mutatott, amikor megismerte Andikát; ekkor már életének legsötétebb időszakán volt túl, hiszen elvesztette az édesanyját, és a fájdalom súlya alatt küzdött a megújulás lehetőségéért.

Soha nem mélyedtem el igazán a belső világomban, amíg Andi meg nem jelent az életemben. Mellette viszont elkerülhetetlenné vált, hogy szembenézzek önmagammal. Ő volt az, akivel végre felszabadultan élhettem meg a valódi énemet – és ez a folyamat rendkívül megpróbáló volt.