Természetesen! Íme egy egyedibb változat: **Kis naked és kínai túraendurók: A 2024-es év kedvenc motorjai** A motoros világ folyamatosan fejlődik, és 2024-ben is izgalmas újdonságokkal találkozhatunk. A kis naked motorok és a kínai túraendurók különlege
Az én nagymamám igazi borsodi asszony volt, akiről olyan mesék keringenek a családi legendák között, hogy a hátára kötözve cipelte át a zöldhatáron az új konyhabútort. De ez még nem minden: saját kezűleg vágta ki a karácsonyi fenyőfát is – amikor pedig a kislánya megjegyezte, hogy az nem elég nagy, csak vállára csapta a baltát, és nekivágott még egyszer. Ritkán panaszkodott, mindig tette a dolgát, és ha valami nem a tervek szerint alakult, gyakran mondta: „Ember tervez, Isten végez.”
Valahogy így alakult a 2024-es év, ami december 31-re egészen más színben tűnik fel, mint ahogyan január elsején elképzeltem. Akkor még abban bízva néztem a jövőbe, hogy végre feltárulnak előttünk a kínai motorok rejtélyei, mert számomra ez egy rendkívül izgalmas téma volt. Valóban érdekelt, hogy milyen lehetőségek várnak azokra a motorosokra, akik a társadalmi egyenlőtlenség határvonalán egyensúlyoznak, és akiknek minden egyes döntésüknél mérlegelniük kell, hogy belevágjanak-e egy 2-3-4 millió forintos hitelcsapdába.
Aztán persze nyilvánvalóvá vált, hogy nincs egyértelmű válasz, hiszen a kínai gyártású motorokat nem lehet pusztán egy kategóriába sorolni. Ha levesszük a prekoncepciók rétegét, akkor már csak a márkák és modellek maradnak. A QJ SVT 650 és az SRT 800 az év legnagyobb csalódásait jelentették, míg az 500-as és 900-as Voge DSX valódi meglepetésként tűntek fel. Hogyan is lehetne így általános érvényű igazságot megfogalmazni? Talán nem is szükséges.
Magvas gondolatok, abszolút igazságok és megnyugtató bölcsességek híján pedig csak ennyi marad: ember tervez, Isten végez. Na meg, hogy legalább jókat motoroztunk az évben. És, hogy ennek mégiscsak maradjon valami nyoma, hogy megpróbáljunk szűrni valamit 2024-ből, kicsit körbekérdeztem azoknál a TC/TB körüli szerzőknél, akiknél legalább 2 tesztmotor járt idén, hogy kit mi hatott meg, kinek mi volt a kedvence. Mert ahány féle motoros, annyiféle élmény és preferencia.
Kérlek, ne hagyjátok, hogy csődbe jussatok! Köszönöm!
Annyira aszkéta vagyok, hogy a motorozásaim kilencven százalékában inkább a praktikus oldalt keresem, mintsem az örömöt. Épp ezért teljes elégedettséggel használom a filléres PCX-emet, és valószínű, hogy ez jövőre sem fog megváltozni. De mi a helyzet a maradék egy alkalommal? Az idei tesztmotorjaim többségét könnyedén visszaadtam, és az érzelmi állapotom jellemzően a jéghideg, tárgyilagos hozzáállástól a pillanatnyi fellángolásig terjedt. De volt egy motor, amelyik teljesen más érzéseket váltott ki belőlem: a KTM Duke 390, amelyért simán cserélném le a VFR800-amat. Meglepetésemre ez a gép olyan szintű izgalmat és dinamizmust hozott, ami a többi motor mellett kiemelkedett.
Reméltem, hogy gyenge lesz - egyáltalán nem gyenge. Bíztam benne, hogy zavarni fog, hogy kicsi és a szélvédelem fogalmát sem ismeri - egyáltalán nem zavart. 2,4 millió forint pont az az összeg, amit vidáman leraknék egy sokáig használható új motorért, és amilyen frankó vázat, futóművet és funkcionalitást kínál ezért a KTM, minden bizonnyal sokat is kellene ülnöm rajta, mire megunnám. Pár év múlva talán eljutok odáig anyagilag, hogy meg is vehetem, addig tartsatok ki!
Idén rengeteg kategóriából kipróbáltam különféle motorokat, és még mindig meg vagyok győződve arról, hogy a cruiserek a legjobban tükrözik az én motorozási stílusomat. Könnyen mondhatnám, hogy a BMW R18 Roctane (teszt hamarosan érkezik) áll a legjobban a szívemhez, hiszen lenyűgöző gép, és imádom azt a grandiózus megjelenést, amit sugároz. A 1800 köbcentis kéthengeres motor minden egyes gázadásra életre kel, és az óriási gép jobbra-balra hintázik, miközben a nyomaték, amely a mély tüdőből szabadul fel, hatalmas lendülettel viszi előre a közel 400 kilós járművet. 80 km/h sebességnél a naplementében az R18 igazán káprázatos társ. Mégis volt egy másik motor, ami valahogy még közelebb került a szívemhez.
Az idei évben számomra a figyelmem középpontjába az Indian Scout kifutó szériája került. Az igényes alumínium térváz, a karakteres V2-es motor, a jól működő váltó és a precízen hangolt futómű egy valódi játékmotort formálnak meg az amúgy klasszikus cruiser kinézetű gépből. A V2-es motor nem csak csendesen duruzsol, hanem ha kell, szinte üvöltve reagál, és bár a motor felépítése miatt nem lehet túlzottan mélyre dönteni a kanyarokban, a szerpentinen való kanyargás során egyszerűen beleszerettem. A Scout képes naplementében 80 km/h sebességgel száguldani, de mindig ott bujkál benne a láng, amit én lehetetlennek éreztem figyelmen kívül hagyni. Noha nem tudja azt az élményt nyújtani, mint egy Honda CB650R, a kifutó Scout mégis egy remek sportos jármű, amelynek varázsa megkérdőjelezhetetlen.
Agglomerációs kocamotorosként a robogó lenne az ideális választás, de sajnos fél óra motorozás után máris fáj a derekam. Így aztán a különféle 150-300 köbcentis gépekkel egyeztünk meg. Kínai vagy olasz klón, nekem mindegy! Azonban szembejött egy ötszázas Hornet, ami tényleg csak annak szégyen, aki a legendát keresi. Na de ki ne akarna egy ikonikus motort? Talán én, meg még sok más átlag motoros is. Egy élénk, nyolcezerig gördülékenyen húzó, jó futóművel rendelkező, alig fogyasztó, könnyen kezelhető sorkettes ötszázas motor nem veri fel annyira a pulzusomat, mint Tiborcz István bármelyik nyilatkozata, de valahogy mégis mindig háromszor annyit motoroztam vele, mint amennyi időm volt rá. Szóval mindenképpen szükségem lenne rá; az életemben ez már elég izgalmat jelent ahhoz, hogy ne csupán egy egyszerű mindenesként gondoljak magamra.
Az év legkedveltebb tesztmotorjainak kiválasztása mindig is kihívást jelentett, hiszen a jóság fogalma rendkívül szubjektív. Azonban, ha az idei tapasztalataimat nézem, akkor néhány motor kiemelkedett a mezőnyből. Például a várakozásokhoz képest a legmeglepőbb élményem az MBP cruiser volt, amely valóban lenyűgözött. A legizgalmasabb élményem a BMW hipernaked motorról szól, amely egy igazi gyomorbamarkoló erőgép (a részletes teszt hamarosan érkezik). Az ár-érték arányt figyelembe véve pedig a Benelli TRK702 vitathatatlanul a legjobb választás. De ha összességében kellene megneveznem a legjobbat, akkor számomra a Voge 900 DSX vitte a prímet. Ez a motor mind teljesítményben, mind pedig élményben otthonosan mozgott, és valóban emlékezetes pillanatokat szerzett számomra az idei évben.
Azt hittem, hogy nem fog csalódást okozni, ezért a meglepetés már az első pillanattól kezdve elkerült. Gyomrost sem vitt be, hiszen mindazt hozta, amit egy ADV motortól elvárok. Kétszáz felett nem húzta úgy a karomat, mint egy tésztát, és még a benzinutakon sem jöttek oda gratulálni. Ár-érték arányban erős, bár már nem éppen olcsó, és az átlagos motorozóknak a TRK bőven elegendő lehet a túrázáshoz. De miért ez a kedvencem? Mert esztétikailag vonzó, dinamikusan teljesít, a műszaki alapja kiforrott, kényelmes, ügyesen mozog mindenféle terepen, és bőségesen felszerelt. Az ára is reális, szóval összességében: remek választás. Élveztem vele a földutakat, a városi közlekedést, jól kezelte a keményebb tempót, és a túrák során az asszonnyal is kellemes élményekben volt részünk. Jó érzés volt visszanézni rá, és úgy egyáltalán: az irreális álmokat félretéve, tényleg el tudtam volna képzelni a saját nevem a forgalmiban. Az udvaron álló motor mellett, amely minden szempontból felülmúlhat egyes modelleket, de átlagban mégis egyedülálló, ez nagy szó.
A kedvencségi listával kicsit megszívattam magam, ugyanis a szigor jegyében azt kértem mindenkitől, hogy olyan motort nevezzen meg, amiről azóta anyag is született. Most meg kénytelen vagyok tartani magam hozzá, és újra szembesülni azzal, hogy a Suzuki GSX-S1000GX megírását indokolatlanul régóta halogatom. Pontosabban indokkal: imádtam. Az ergonómia kialakításakor mintha engem vettek volna alapul, a teljesítménye egy hét után is lenyűgözött, abba a K5 GSX-R visításba pedig hosszú idő után is beleborzongok a gyönyörtől. Kénytelen leszek szuperlatívuszokban írni róla, a szuperlatívuszokból viszont szar cikk lesz. És nincs kedvem szar cikket írni, csak hát muszáj lesz, mert nem hobbiból kaptam meg egy hétre. Talán újra el kell kérnem. Na ahhoz lenne kedvem!
Miután hosszasan elkalandoztam a gondolataim tengerében, és talán egy kicsit el is fárasztottam ezzel a kedves olvasót, végre elérkezett az idő, hogy felhozzak egy konkrét példát, ami tökéletesen illeszkedik az elvárásokhoz. Ez pedig nem más, mint egy motor, amelyet minden porcikámmal megvetettem: a Gas Gas SM 700.
Az első napokban kifejezetten utáltam. A túramotorozás a szenvedélyem: élvezem a nagy kanyarokat, a szabadban eltöltött időt, ahogy tele töltődöm energiával, majd boldogan hazaérek. Ezzel szemben a KTM (bocsánat, Gas Gas) supermotója minden szempontból az ellentétem volt. Aztán jött a fordulat: könnyek között adtam vissza, mert ezzel a motorral egy teljesen új dimenziót fedeztem fel a motorozásban. A futómű teljesítménye új magasságokba emelte a tapasztalataimat, a tüzes gázreakció kifejezés pedig új értelmet nyert számomra. Soha többé nem tudom ugyanúgy elképzelni, hogy egy motorról azt mondom, könnyű és kezes, mert az SM teljesen felülírta az eddigi elképzeléseimet. Tanított valami fontosat, és rájöttem, hogy néha érdemes felülvizsgálni a saját meggyőződéseinket. Azóta is vágyom egy supermotóra, mint játszós motorra, pedig sosem gondoltam volna, hogy ez lenne az én stílusom. Íme, Szókratész ismét igazat mondott.
