Londonban egy izgalmas szimulációt végeztek, amelynek eredményei minden európai lakos számára örömteli híreket tartogatnak.
Úgy fest, hogy Európa zöldenergia-ellátása hosszú távon stabilizálható, de előtte néhány kérdést még érdemes tisztázni.
A globális felmelegedés következményei egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a jövő energiaellátása elengedhetetlenül alternatív forrásokra kell, hogy épüljön. Noha az ötlet logikusnak tűnik, a szél-, nap- és vízenergia kiaknázása számos kihívással néz szembe. Például a vízenergia hasznosítása korlátozott, mivel csak bizonyos területeken érhető el, míg a szélerőművek hatékonysága szorosan összefonódik a szél sebességével és irányával. A napelemek telepítését pedig nem lehet mindenhol megvalósítani, hiszen sok esetben értékes mezőgazdasági területek rovására menne, ami újabb dilemmákat vet fel az energiaátmenet során.
A jövő energiatermelése szempontjából izgalmas perspektívát nyújtanak az űrbe telepíthető naperőművek. Ezek az innovatív rendszerek folyamatosan, a nap minden órájában képesek elektromos áramot előállítani, ráadásul jóval hatékonyabbak, mint a földi alternatíváik. Az így megtermelt energiát sugárzás formájában juttatják el a Földre, ahol könnyedén beépíthető a meglévő energiahálózatba. A King's College London kutatói úgy vélik, hogy ez a megoldás kulcsszerepet játszhat Európa jövőbeni energiapolitikájában.
A kontinens jövőbeli energiahálózatának részletes számítógépes modelljét használva a kutatók megállapították, hogy a NASA által tervezett, az űrbe telepített napelemekből álló rendszer akár 15 százalékkal is csökkentheti a teljes európai energiarendszer költségeit. Emellett akkumulátorból is jóval kevesebbre lenne szükség. Az erről szóló tanulmány a Joule című tudományos lapban jelent meg.
A szakértők első alkalommal vizsgálták meg, milyen következményekkel járhat Európa számára az űrben előállított elektromos áram, számol be róla a The Guardian. A kutatás során a kontinens energiahálózatát 33 ország adataival modellezték, amely lehetővé tette a villamosenergia-igény, -termelés és -tárolás szimulálását. Céljuk az volt, hogy felfedezzék a legköltséghatékonyabb alternatív megoldásokat.
Amikor a kutatók beépítették a NASA űrbéli energiatermelésének koncepcióját a szimulációba, meglepődve tapasztalták, hogy ez akár 80%-kal is csökkentheti Európa szárazföldi megújuló energiaforrásainak szükségletét. Ennek hátterében az áll, hogy míg a földi egységek teljesítménye az időjárási viszonyoktól függ, az űrbéli erőművek folyamatosan képesek áramot termelni, függetlenül a környezeti feltételektől.
Fontos ugyanakkor, hogy a modell nem vette figyelembe az olyan problémákat, mint az űr túlzsúfoltsága, vagy épp a sugárzás változó hatékonysága. Szintén fontos adat, hogy a rendszer 2050 előtt biztosan nem lenne költséghatékony, hacsak nem történne valamilyen technológiai forradalom ezen a téren.
Japán már aktívan dolgozik egy ilyen projekten, és az Egyesült Államok is hasonló lépésekre készül. Az Európai Űrügynökség sem marad le, hiszen ők is izgalmas terveket szövögetnek a jövő űrkutatása érdekében.
