Ő volt az igazi Robin Hood - fellázadt a király zsarnoksága ellen, és megalapította saját bűnbandáját a titokzatos sherwoodi erdő mélyén.

Robin Hood már jó ideje nem csak az angolok egyik legkedveltebb népi hőse, hanem az egész világon a zsarnoki hatalom és a társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem egyik jelképének számít? De ki lehetett valójában a sherwoodi erdő kedvenc banditája?

Robin Hood, a brit folklór egyik legismertebb alakja, világszerte népszerű kalandregények és kosztümös filmek hőse. Ő egy becsületes törvényen kívüli, ügyes íjász, aki zöld ruhájában száguldozik a Sherwood-erőben. Gazdagoktól rabol, hogy a szegényeknek adja, így nemcsak a jogtalanság ellen harcol, hanem a társadalmi igazságosság szimbólumává is válik, mintegy a javak újraelosztásának elkötelezett híveként.

Robin Hood izgalmas kalandjai során számos színes karakter tűnik fel. Főellensége, a nottinghami seriff, aki a törvény képviseletében áll, és aki Robin Hoodot mindenáron szeretné megállítani. A történet középpontjában álló Nottinghamshire híres sherwoodi erdeje valódi színhelye ennek a legendás harcosnak. Robin hűséges társai, a vidám fickók, vagyis a Merry Men, szintén nélkülözhetetlen részei a történetnek. Különleges helyet foglal el szívében Marian, a gyönyörű és bátor nő, akire mindig számíthat. Továbbá, ott van Little John, a megbízható jobbkeze, és Tuck barát, a banditák közé keveredett, de hűséges szerzetes, aki mindig kész segíteni a harcosoknak. E karakterek mind hozzájárulnak Robin Hood legendájának gazdag szövetéhez.

A Robin Hood-történetek sokfélesége lehetővé teszi, hogy különböző valós személyek is szerepet kapjanak benne, általában olyan uralkodók, akiknek hírneve a történelem során sokszor megkérdőjeleződött. Ezzel az írók arra törekednek, hogy a közönség még inkább azonosuljon a bátor és igazságos Robin Hooddal, aki bátran szembeszáll ezekkel a hatalmas és korrupt alakokkal. Például a Disney 1973-as animációs filmjében a hatalmaskodó és kapzsi János királyt láthatjuk, míg más feldolgozásokban Shakespeare egyik legismertebb antihőse, III. Richárd tűnik fel, ezzel is színesítve a történet drámai feszültségét.

A Robin Hood-legenda gyökerei meglehetősen homályosak. Eredete nagyjából a 14. század végére és a 15. század elejére nyúlik vissza, amikor különböző dalok, versek és balladák főszereplőjévé vált. Az első ismert utalás Robin Hoodra egy angol allegorikus költeményben, (The Vision of Piers Plowman - Piers Lowman látomásai) található, amelyet William Langland írt a 14. század második felében. Az idézet magyarul nagyjából így hangzik: "Bár nem tudom elmondani az Úr imáját, de ismerem Robin Hood rímeit."

Az első olyan ismert szöveg, amely teljes mértékben Robin Hood kalandjaival foglalkozik, egy 15. századi ballada, melynek címe **Robyn Hood és a szerzetes**. Jelenleg a Cambridge-i Egyetem archívumában található. Ez a mű az első és egyetlen középkori ballada, amely a nottinghami Sherwood-erdőben játszódik, és amelyben Robin Hood törvényen kívüli bandájának tagjai is feltűnnek. A többi középkori alkotás szinte drámai formát ölt; ezek közül a legkorábbi a töredékes állapotban fennmaradt **Robyn Hod and the Shryff off Nottingham** (Robyn Hod és a nottinghami seriff), amely 1475-ből származik.

A néphagyományban élő Robin Hood karaktere a múltban egészen eltérő arculattal bírt, mint a mai, zöld ruhás, íjjal hadonászó hős. A 15. századi balladákban az alakja jóval durvább és erőszakosabb, ami nem meglepő, hiszen egy bűnözőről van szó. A "Robin Hood és a szerzetes" című műben például heves vérmérsékletű, agresszív figuraként jelenik meg, aki még Little Johnra is rátámad, miután az legyőzte őt egy íjászverseny során. Érdekes megjegyezni, hogy a korai balladákban egyetlen említés sem található arról, hogy Robin Hood a gazdagoktól ellopott vagyonát a rászorulóknak adta volna. Bár néhány utalás szerint "sok jót" tett a szegényeknek, a pontos jelentése ennek a kifejezésnek igencsak kérdéses. Ez a komplexitás hozzátesz Robin Hood mítoszának gazdagságához, amely az idők során folyamatosan formálódott és átalakult.

John Major 1521-ben megjelent History of Greater Britain című művében látható először Robin Hood karaktere, mint oroszlánszívű Richard király hűséges követője és keresztes lovag. Ez a vonás később a modern Robin Hood mítoszának egyik alapvető elemévé vált. A 16. századra a hős alakja azonban jelentős átalakuláson ment keresztül: ekkorra már annyira népszerűvé vált Angliában, hogy a május elsejei ünnepségekbe is beépült. Minden év tavaszán az angolok egy vidám fesztivállal üdvözölték az új évszakot, ahol sportversenyeket tartottak, és megválasztották a május királyát és királynőjét. A mulatságok során a résztvevők gyakran Robin Hood és a hozzá kapcsolódó történetek karaktereinek öltöztek, így gazdagítva a szórakozást és a közösségi élményeket.

Ezen időszak alatt Robin Hood neve már a nemesség és a királyi család körében is népszerűségnek örvendett.

William Shakespeare már a 16. század végén készült színdarabjában, A két veronai nemesben, szintén említést nyer a híres legendáról.

Nagyjából ekkoriban alakult ki a ma is ismert Robin Hood-kép: a jótékonyságra hajlamos, nagy szívű, felvilágosult haramia aki már egyáltalán nem hasonlított a kora középkori írásokban leírt erőszakos és közönséges törvényen kívüli alakra. Az évszázadok során Robin Hood története Angliával együtt változott. Sir Walter Scott, a történelmi regény atyja a 19. században Ivanhoe című könyvében gondolta újra Robin Hoot, míg Howard Pyle 1883-ban a The Merry Adventures of Robin Hood of Great Renown in Nottinghamshire-ben teremtette újra a legendát.

Viszont egy kérdés továbbra is izgatja a történészek, irodalmárok és az átlagos olvasók elméjét. Ez pedig a következő:

A válasz nem egyértelmű: igazából arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy létezett, és arra sincs, hogy nem. A történetnek viszont bizonyára van némi valóságalapja. Mint már említettük, Robin Hoodot többnyire erkölcsös emberként mutatták be egy bűnös világban, más ábrázolásokban pedig hős keresztes lovagként, aki eszményi angol hősként harcol a gonosz János király ellen.

Egy érdekes példa erre John de Verdun Scotichronicon című műve, amely 1377 és 1384 között készült el, és amelyet Walter Bower 1440 körül újraírt. Bower átdolgozásában felbukkan egy utalás Robin Hoodra, amely szerint a bátor Robin a király ellen harcolva Simon de Montfort, Leicester 6. grófja oldalán állt.

Számos történész azt feltételezi, hogy ez a bizonyos Robin Hood valójában egy 13. században élt angol közember, Roger Godberd lehetett, aki tényleg a Simon de Montfort seregében szolgált a második báróháborúként ismert felkelésben, amely III. Henrik trónja ellen irányult. III. Henrikkel szemben 1258-re kialakult egy főúri csoportosulás, akik főleg költekezését és a volt angol birtokokról befogadott francia arisztokrácia (elsősorban a Lusignan-család) túlzott hatalmát rótták fel neki. A Simon de Montfort leicesteri gróf által vezetett bárók fegyveres államcsínnyel átvették az uralmat az ország fölött, kiűzték a Lusignanokat és kényszerítették a királyt, hogy számukra kedvező, a központi hatalmat korlátozó rendelkezéseket fogadjon el.

A főurak között feszülő ellentétek miatt Anglia politikai zűrzavarral nézett szembe, amely évekig elhúzódott. 1261-ben Henrik királynak sikerült ideiglenesen visszanyernie a hatalom irányítását, míg Simon de Montfort külföldre kényszerült. Azonban hamarosan újabb arisztokrata szövetség alakult meg, amely a király ellen irányult. A konfliktus 1264 tavaszán fegyveres összecsapásba torkollott, így kirobbant a második báróháború. A lewesi csata következtében Simon de Montfort elfogta a menekülő Henriket és trónörökös fiát, Eduárdot. Eduárd azonban ügyesen megszökött, új hadsereget toborzott, és az eveshami csatában diadalmaskodott Montfort felett, aki a harc során életét vesztette.

Ura halála után Godberd bevetette magát a sherwoodi erdőbe, ahol rablóbandát szervezett, és a gazdag utazókat sarcolgatta. Egyszer állítólag még a nottinghami serif fogságából is sikerült megszöknie. Godberdet végül elfogták és börtönbe zárták. Három évig három különböző börtönben tartották fogva, míg tárgyalására várt, amely a Towerben zajlott, és amelynek során végül kegyelemben részesült, miután I. Eduárd visszatért a kilencedik keresztes hadjáratból. Gazdálkodó lett, és a saját birtokán érte a halál.