Felfedezhették a választ a Hubble-feszültség rejtélyére, és kiderült, hogy az univerzumban egy rendkívül elszigetelt helyen létezünk.
A kutatás során szerzett megfigyelések azt sugallják, hogy univerzumunk ezen szegletében a struktúrák eloszlása valószínűleg különleges és páratlan jelleggel bír.
A csillagászokból álló szakértői csapat az ősrobbanás, vagyis a Nagy Bumm által teremtett hullámok nyomait kutatva felfedezte, hogy a világegyetemnek abban a részében, ahol mi is elhelyezkedünk, sokkal több üresség lehet, mint ahogyan azt korábban elképzeltük. Amennyiben ez a megállapítás helytálló, úgy ez az elmélet új megvilágításba helyezheti a kozmológia egyik legnagyobb kihívását: a Hubble-feszültséget. Ez a jelenség arra utal, hogy a világegyetem tágulásának mértéke attól függ, hogy milyen módszerekkel mérjük - írja a BBC Scienced Focus.
A csillagászok már jó ideje foglalkoznak ezzel a rejtélyes problémával. Amikor a távoli univerzum tágulását mérik, az eredmények jelentősen eltérnek attól az értéktől, amelyet a helyi kozmosz vizsgálatakor kapnak. "Ezen ellentmondás egyik lehetséges magyarázata, hogy galaxisunk egy hatalmas, helyi üresség közepéhez közel található" - nyilatkozta dr. Indranil Banik, a Portsmouthi Egyetem kutatója a brit közszolgálati médiának. Ezt a felfedezést a durhami Nemzeti Csillagászati Találkozón osztotta meg a közönséggel.
Ennek oka, hogy az üresség körüli régiókban nagyobb a galaxisok sűrűsége, és gravitációs vonzásuk lassan a galaxisokat az üresség belsejéből annak szélére csalogatja, így az idő múlásával a régió lassan kiürül. "Ahogy az üresség kiürül, a tőlünk távolodó objektumok sebessége nagyobb lesz, mintha az üresség nem lenne ott" - mondta Banik. Más szavakkal, ez azt eredményezné, hogy a helyi univerzum gyorsabban tágul, mint valójában.
Ahhoz, hogy a Hubble-feszültségért felelős tényezőként lépjen fel, az üresség terjedelme körülbelül egymilliárd fényév széles kell legyen, és a galaxisok sűrűségének 20 százalékkal kevesebbnek kell lennie az univerzumban mért átlaghoz képest.
Az a gondolat, hogy talán egyfajta üresség veszi körül létezésünket, már régóta foglalkoztatja az embereket, ám a valóság mibenlétét nehéz megítélni. Nehezen meghatározhatjuk, mi rejlik a dolgok belsejében. Gondoljunk csak arra, milyen kihívást jelentene felfogni egy ház formáját, miközben csupán egy szobában vagyunk bezárva.
A kozmológiáról jelenlegi ismereteink szerint az univerzumnak nagy léptékben egyenletesnek kell lennie, tehát nem lehetnek benne hatalmas lyukak. A galaxisok általában csoportokba tömörülnek, mint például a Perseus-halmazban, és közöttük nagy ürességek vannak. De nagy léptékben mindennek ki kellene egyenlítődnie.
Banik csapata a barion akusztikus oszcillációk (BAO-k) alapos vizsgálatával érdekes bizonyítékokra bukkant egy helyi üreg létezésére. Ezek az oszcillációk, amelyeket a Nagy Bumm során keletkezett nyomáshullámok generáltak, az univerzum fejlődésének korai időszakában "megfagytak" az időben. Az évmilliárdok során ezek az oszcillációk folyamatosan növekedtek, és alakították a galaxisok eloszlását az univerzumban körülöttük. Amennyiben a Galaxis egy ilyen üreg közepén helyezkedne el, az jelentős torzulásokat okozna a hozzánk közeli BAO-k mintázatában.
A kutatás az elmúlt két évtized méréseit elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy mindegyik eredmény alátámasztja azt a teóriát, miszerint egy üreges térben létezünk. Az igazi kihívás azonban akkor kezdődik, amikor az emberek alaposan megvizsgálják, hogy ez az üreges életmód miként hat a körülöttünk lévő univerzum különféle aspektusaira. Elképzelhető, hogy a mi sarkunk az univerzumban sokkal elhagyatottabb, mint ahogyan azt korábban feltételeztük.
