Magyar határőrök merész lépésre szánták el magukat: átugrottak a határon, hogy találkozzanak a szerelemmel Ausztriában, és mindezt nem éppen a legkedvezőbb időszakban tették.
A vádlottak között kötelezettségszegés és tiltott határátlépés vádja merült fel.
A tizenegy fiatal fiú bűne az volt, hogy a Sopron közelében található Ágfalva határőr őrs katonáiként rendszeresen átlépték az osztrák határt. Eleinte csupán cseresznyét szedtek, később azonban a flörtölés vette át a főszerepet, sőt, akadt olyan is, aki a közeli falu diszkójában mulatott szombat esténként magyar határőr egyenruhában. Ebben az időszakban, amikor "Nyugatra" utazni csak külön engedéllyel és csupán a kiválasztottak számára volt lehetséges, mindössze háromévente, a fiúk merész kalandjai határozottan figyelemre méltónak számítottak.
Emlékezetem mélyén él az a turbulens időszak, amikor az ügy óriási port kavart. Az összes, osztrák határhoz közeli őrsöt hermetikusan lezárták: senki sem hagyhatta el a körletet, sem szabadságra, sem eltávozásra, csakis szolgálat céljából. Mindenhol két-három politikai tiszt és katonai nyomozó felügyelte az állományt. Naponta többször is kihallgatások zajlottak, és rajtaütésszerű ellenőrzések várták a szálláshelyünkön és a terepen, még a szolgálat közben is. Lakatos Kálmán, egykori határőr, aki abban az időszakban a soproni kerület kutyás járőrjeként teljesített szolgálatot, így idézte fel ezeket a nehéz napokat lapunknak.
A közelmúltban terjedtek olyan hírek, miszerint a fiúk a határ menti hegyi őrsökön, például Berberbányánál, Hermesen, Muck vagy Harka környékén többször is "átlépték" a határt. Ezen a területen, a soproni határőr kerülethez közel, az élőerős őrzés jelentősen szigorúbb volt, mint másutt, mivel a domborzati viszonyok és az erdőségek miatt nem alakíthatták ki a klasszikus senki földjét, mint régen, aknamezőkkel, vasfüggönnyel és drótkerítéssel. Itt a műszaki zár lazább volt. A kis őrsök járőrei mellett a soproni laktanya is rendszeresen razziázott az erdőkben kutyás keresőegységekkel, így nem volt könnyű átszökni, és a próbálkozások száma is minimálisra csökkent. Ennek következtében a szolgálat nyugodt volt; a fiúk jól ismerték a terepet, a hétvégéken a tisztek otthon tartózkodtak, nyáron pedig még ritkábban ellenőriztek, így ha a katonák számára lazult a gyeplő, azt ki is használták.
1985 júliusának elején a Határőrség Országos Parancsnokságára egy furcsa bejelentés érkezett. Az ágfalvai őrs tagjai állítólag cseresznyeszedésre léptek át az osztrák oldalra. A hír forrása egy belső informátor volt - valószínűleg egy beépített ügynök vagy egy sértődött határőr -, aki pontos információkat szolgáltatott arról, hogy hol és hogyan lépik át a társai a határt, mindezt pedig az őrság tudtával és látószögén belül. Ez arra utal, hogy a határőrök között talán szélesebb körű összejátszás zajlott.
Az ágfalvi 4-es őrtorony a legközelebbi pont volt Loipersbach, vagyis Lépesfalva falujához. A toronyból, de még a hegyről is csodálatos rálátás nyílt a strandokra, focipályákra és a helyi vendéglők világára, nem beszélve a szomszédos település lányairól - mesélte a régi határőr. - Hallottuk, hogy a határ másik oldalán egy gyümölcsöskert terült el, ahová a szolgálatban lévő fiúk gyakran átszöktek, fegyvereiket a toronyban hagyva. Ott találkoztak osztrák lányokkal: először csak integettek egymásnak, aztán lassan elkezdtek beszélgetni, főleg gesztikulálva, cigarettázva és udvarolva. Mindenki fiatal volt, a lányok is, és mindenki tudta, hogy ez a terület tilos, az ilyen kapcsolatok pedig veszélyesek. De éppen ezért voltak olyan izgalmasak és édesek.
A randi híre gyorsan eljutott az őrsre, és a szolgálaton kívüli fiúk egyre gyakrabban látogatták a lányokat, akik édességekkel és rágókkal kedveskedtek nekik. Az ilyen találkozók során nem csak barátságos beszélgetések folytak, hanem néhány csók is elcsattant. Amikor a belbiztonság kihallgatta a határőröket, azok nem tagadták a történteket, de valójában nem is tudtak sokat mondani. A feljelentő ugyanis részletesen, napra és percre pontosan tudta, mikor és ki lépte át a határt illegálisan, sőt azt is, hogy éppen ki tartózkodott az őrségben. A határőrök holmijai között pedig az osztrák lányok ajándékait és fényképeit is felfedezték. A katonai bíróság szigorúbb büntetést szabott ki azoknak az őröknek, akik szemet hunytak a tiltott határátlépés felett, de szinte az egész ágfalvai őrs állományát felelősségre vonták, a parancsnokokat pedig leváltották.
