A tudósok végre megszólaltak: fényt derítettek arra, hová tűntek a pusztító cunamik, amelyek a történelem egyik legnagyobb erejű földrengését követően jelentkeztek.
A tegnapi napon az orosz Kamcsatka-félsziget közelében rendkívül erős, 8,8-as magnitúdójú földrengés történt, amely a valaha mért egyik legerősebb rengésnek számít. A szeizmológiai aktivitás észlelése után több ország, így Hawaii és Japán, valamint más csendes-óceáni szigetállamok is figyelmeztetést adtak ki a lakosság számára a szökőár lehetőségére. A szökőár végül elérte Hawaii partjait és az amerikai kontinens tengerpartját is, de a földrengés intenzitásához képest a károk várakozásainál kisebb mértékűek voltak. Szakértők úgy vélik, hogy a rengés mélysége miatt a tengerfenék mozgása csökkent, így nem alakultak ki jelentős hullámok - számolt be róla a ScienceAlert.
Ahogy már tegnap is említettük, a földrengés epicentruma körülbelül 130 kilométerre helyezkedett el Petropavloszk-Kamcsatszkij településétől, míg a hipocentrum mélysége körülbelül 20 kilométer volt. Ez a rengés 1952 óta a legnagyobb erősségű földmozgás, amely a térséget érintette.
Kamcsatka vidékét egy rendkívül erős, 8.8-as Richter-skálán mért földrengés rázta meg, amely a valaha regisztrált hatodik legnagyobb erősségű földmozgásnak számít.
A Magyar Meteorológiai Szolgálat, ismertebb nevén HungaroMet, így fogalmazott bejegyzésében:
A Csendes-óceán vidékén több ország is riadót adott ki, és egyes helyeken evakuálási utasításokat is közzétettek a közelgő hullámok miatt. Hawaii szigetén a hatóságok figyelmeztetéseit komolyan véve a helyiek a magasabban fekvő épületekbe és sziklaszirtekre menekülnek, hogy védjék magukat a fenyegető hullámokkal szemben.
A Kamcsatkai partvidék közelében, ahol a földrengés epicentrumát találjuk, a természeti csapás különösen súlyos károkat okozott az ottani épületekben. A rengés következtében néhány területen négy méteres hullámok születtek az óceánban. Ugyanakkor más helyeken, például a Kamcsatkához szorosan kapcsolódó Japán partjainál, a helyzet sokkal kedvezőbbnek bizonyult, és a hatások mérsékeltebbek voltak.
A hullámok mérete a várakozásokhoz képest jóval kisebbnek bizonyult, és a hatóságok azóta több figyelmeztetést is visszavontak.
A földrengés intenzitásához viszonyítva a kialakuló szökőár meglepően csekély méretű volt, amit a tudósok geológiai tényezőkkel magyaráznak. A jelenséget a Csendes-óceáni tektonikus lemez mozgása idézte elő, amely északnyugati irányba nyomul az Észak-amerikai lemez alá a Kamcsatka-félsziget térségében, egy szubdukciós folyamat révén.
Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) adatai szerint a tektonikus lemezek egymás felé való mozgásának átlagos üteme évente körülbelül 80 mm, ami a lemezhatárok közötti egyik legmagasabb relatív mozgási sebességnek számít. Ezen elmozdulások azonban többnyire nem folyamatosak, hanem hirtelen, nagyobb, akár több méteres elmozdulások formájában jelentkeznek.
A földrengés következtében a tengerfenék hirtelen elmozdulása óriási mennyiségű óceánvizet indított el, amely cunamihullámokat produkált. Ezek a hullámok a nyílt óceánban akár 700 km/órás sebességgel is száguldanak, így csupán 24 óra leforgása alatt elérhetik a Csendes-óceán bármely partvidékét.
A Kamcsatka-félszigetnél bekövetkezett földrengés mélysége 20,7 km-re tehető, ami némileg nagyobb mélységben zajlott le, mint a 2004-es szumátrai vagy a 2011-es japán földrengés esetében.
Ez a tengerfenék enyhe függőleges mozgása magyarázatot nyújt arra, hogy miért voltak a cunamihullámok kisebbek a várt mértéknél, valamint arra is, hogy miért sok helyen visszavonták a figyelmeztetéseket még mielőtt a hullámok megérkeztek volna.
