Persze, íme egy egyedi változat: **Punk és diszkó: A 80-as évek ifjúságának identitáskeresése** A punk kultúra és a diszkó világának határvonalán egy érdekes kérdés merül fel: vajon léphet-e be egy punk a diszkó világába? Ez a dilemma a 80-as évek fiata

Kezdetben édesanyád választotta ki, mit viselj, és a zene, amit hallgattál, apád ízlését tükrözte. Ha a szerencse kegyes volt hozzád, anyukád felfedezte a divat egy szegmensét, és beszerzett neked egy trapéz szabású farmert. Apád lemezjátszóján pedig olyan legendák szóltak, mint Illés, Omega vagy éppen Koncz Zsuzsa. De ha a szerencse elkerült, akkor a konfekcióbolt egyszerű dzsörzénadrágjára és egy szúrós, műszálas ingre kellett szorítkoznod, ami egyetlen jótékony tulajdonságával bírt: nem kellett vasalni. A háttérben a rádióból pedig folyamatosan csendült a "Jó ebédhez szólt a nóta", vagy Záray-Vámosi slágerei, amelyek sercegve kísérték gyermeki mindennapjaidat. Kisiskolásként ez is elég volt számodra; a világ még nem tűnt olyan bonyolultnak.

Majd hirtelen megváltozott minden. Nem, nem feltétlenül azért, mert tinédzser lettél, hanem, mert a rendszer lazult valamelyest. Kádárék eldöntötték, hogy az embereknek jóllakottak kell lenniük, és megengedték azt is, hogy valamicskét érzékeljenek a nyugati világ "csodáiból". A rockzene is keményedett, keményedhetett. Te pedig meghallottad a Piramist, Hobót, a Mobilt, a Ricsét vagy az Eddát. Ez már sokkal inkább neked szólt, mint a régi nagy trió.

És elérkezett az a pillanat, amikor beléd hasított a lázadás szele. Már nem elégítette ki a régi, apád lemezjátszóján pörgetett rockalbumok monoton zaja; égető vágy ébredt benned, hogy testközelből tapasztald meg a kedvenceid varázslatos színpadi jelenlétét. A barátaid már mind szűk nadrágban, kockás flanel inggel a nadrág fölött flangáltak, hajuk pedig szabadon terült el a vállukon. Te is csatlakoztál ehhez a stílusos metamorfózishoz. A koncerteken már nem csak néző voltál; ott csápoltál a tömegben, a zene ritmusára lökdöstétek egymást, és együtt üvöltöttétek a Kétforintos dalt, mintha az életetek múlna rajta. Az adrenalin, a zene és a barátság összefonódott, és te érezted, hogy végre megtaláltad a helyed a világban.

Elmúltál tizennégy, így a középiskola valamely alsó osztályában koptattad a padot. Ámulva nézted az igazi csöves srácokat, az igazi szakadtakat. Eddig, szocialista átlagcsalád sarjaként, nem találkoztál ilyesmivel. De együtt lógni velük mégis jó volt, összekötött a zene.

Egy nap, ahogy a suli udvarán lógattuk a lábunkat, az egyik osztálytársam előhúzott egy régi kazettát. "Mi ez?" kérdeztem kíváncsian. "Punk," felelte, miközben a szemében láttam a lángot, amit a zene váltott ki. "Ez már nem az a rock, amit régen ismertél. Hobo és a többiek meg már kezdik megfáradni. Idővel ők is arra a polcra kerülnek, ahol apád kedvenc zenészei pihennek, Szörényi meg Bródy társaságában..." Éreztem, hogy valami új, valami izgalmas érkezik, ami elválaszt minket a múlt hősöktől.

De ez a punk sokkal vadabb, ütősebb és keményebb! Ha már punk, akkor az öltözködés is más tészta. Bőrdzseki, biztosítótűk a ruhán, és a hajad se lehet hosszú! Tarajra fel! Persze, lehet, hogy a suliból ki is vágnak, de ki foglalkozik ezzel? Majd csak hétvégén pörög az élet! Lesz koncert, ahol pogózhatsz és üvöltheted, hogy…

Erdős Péter, te csodás figura, akinek a neve mindig felidézi a legjobb emlékeket!

Volt olyan haver, aki nagyon elmerült ebben, ki is csapták a szakközépből. Elköltözött Pestre, onnan hozta a híreket. Hogy mi van még a punkon túl. Teljes ájulat: avantgárd, underground zenekarok és figurák. Újhullám vagy nyúvév. URH, Neurotic, VHK, Bizottság. Pajor Tamás, Grandpierre Attila. Keveset hallottad őket, mert ahhoz Pestre kellet menni, az pedig nem jött össze túl gyakran. A hírek is nehezen jutottak el, hogy mikor játszanak az emlegetett zenekarok. Volt néhány rozzant kazetta, de tényleg elég rossz minőségűek, ráadásul kézen-közön el is tűntek rendszerint.

Egy másik osztálytársad azonban azt állította, hogy az újhullám valójában nem is az, amit eddig gondoltunk. Az igazi new wave a nyugati partokról származik, főleg Angliából, ahol az emberek már unják a diszkózenét. Igaz, itthon még mindig a diszkóklubokban hallhatjuk ezt a zenét, sőt, táncolni is lehet rá, de a videoklipek igazán menők. El kell menni a diszkóba, ott lehet tapasztalni, látni és hallani. De vajon egy "csöves", vagyis punk, vagy akárki más, elmerészkedjen-e a diszkóba? Miért ne? Nézzük meg, mit kínál ez az új zenei irányzat! És meglepődve tapasztaltam, hogy egész jó, teljesen más, de rendkívül érdekes. A szintetizátorok és a különös, "ipari" hangzás valóban magával ragadó volt. Depeche Mode, Duran Duran, Visage – mind egy új világ kapuját nyitották meg. Miközben a szórakozóhely megszokott közönsége, a funky- és diszkózenéhez ragaszkodó fiúk és lányok értetlenül álltak a zene előtt. Próbálkoztak a mozgással, de ez a zenei stílus nyilvánvalóan nem az ő világuk volt.

Ekkor, a sok hasonszőrű, érettségi küszöbén álló fiatal társaddal együtt úgy döntesz, hogy létrehoztok egy zenekart. A célotok? Újhullámot, underground vagy punk zenét játszani. A rock már régen leáldozott, az ciki, a múlt része. Egy 17-18 éves számára ez a pár év szinte örökkévalóságnak tűnik, tele lehetőségekkel és álmokkal. Játszottatok együtt néhány évig, és még némi siker is megadatott nektek, de aztán a banda szép lassan eltűnt. Katonaság, kifáradás, a mindennapok súlya – ezek mind hozzájárultak a végéhez. De a történet nem felejtődik el; a legenda tovább él, és emlékeitekben örökké megmarad.

Az évtized folyamatosan hömpölygött előre, egyre gyorsabb ütemben, egyenesen a rendszerváltás küszöbére. Az események sűrűsége szinte tapintható volt.

Aztán eltelt újabb harminc év, és ott állt előtted a fiad. „Apa, te mi voltál, csöves?” – kérdezte, mintha csak egy régi mesét akarna hallani. Igen, az is. De nem csak az. Punk is voltam, meg olyan underground alak, akinek a szövegeit sosem lehetett igazán megérteni. De már mindegy, hogy mi voltam, ami igazán számít, az az, hogy ott voltam, hogy átéltem mindent, és nem maradtam le semmiről. Mert ez a lényeg, nemde? Az élmények és a történetek, amik formálnak minket.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.