"Az elmenekülés pillanataiban még golyók süvítettek felénk." - 50 évvel ezelőtt hagyta el Magot.

Leslie Mandoki nemrégiben a Blikknek osztotta meg gondolatait egy különleges évfordulóról: immár közel öt évtizede, hogy elhagyta Magyarországot, hogy nemzetközi színtéren építse karrierjét. A Kossuth-díjas művész mára örömmel tér vissza szülőföldjére, de voltak olyan időszakok, amikor ez nem volt lehetséges számára.

Valóban, nemsokára ötven év telt el azóta, hogy a kommunisták kiűztek minket a szülőföldünkről. Egyik zenésztársammal, Szűcs Lászlóval és Csupó Gáborral együtt egy nyolc kilométeres vasúti alagúton keresztül szöktünk Jugoszláviából a mai Szlovénián át Ausztriába, és a menekülés során még lövések is dördültek körülöttünk. Cinikus módon mondhatnám, hogy utólag "hálás" vagyok az akkori kommunista kultúrpolitikának, ami végül ilyen irányba terelte az életem. Erdős Péter, a magyar popzene akkori teljhatalmú alakja, akkor azt mondta nekem, hogy "magából sosem lesz senki, és soha nem kap útlevelet". Szerencsére ez nem így lett. Büszke vagyok arra, ami velem történt, és zenészként külön öröm számomra a 72 aranylemez, amit elértem.

Mandoki kijelentette a portálnak, hogy a zenészek felelőssége, hogy figyelmet szenteljenek a „társadalompolitikai higiéniának”, amely magában foglalja a tisztaságot és az őszinteséget.

1989-ben egy varázslatos állapot köszöntött ránk, amikor a béke iránti vágy mindent áthatott. Jó lett volna ezen az úton tovább haladni, de most a krízisek sűrűjében bolyongunk, és az iránytűnk sajnos eltűnt. Amit tehetek, az az, hogy megírom azokat a dalokat, amelyek segítségével újra felfedezhetjük a helyes utat. Még a kommunista diktatúra árnyékában is képesek voltunk oly módon vitatkozni, hogy közben nem gyűlöltük egymást, még ha eltérő nézeteket is képviseltünk.

A lapnak adott interjújában a zenész megosztotta, hogy nemrégiben egy különleges esemény részese lehetett. A clevelandi Rock & Roll Hírességek Csarnokának Színháza lenyűgöző estével tisztelgett a Soulmates több mint három évtizedes zenei karrierje előtt, és az ünnepség középpontjában az aktuális albumuk, a "Memory of Our Future" állt.

Beszélgettünk a dalszövegekről is, és sokan azt várták, hogy Bob Dylant nevezzem meg példaképnek, én viszont Bródyt, Szörényit és Demjént említettem, mert szerintem az ő zsenialitásuk utánozhatatlan. Sajnálom, hogy csak kevesen beszélik a nyelvünket a világban. Értékes kultúra alakult ki Magyarországon, csodálatos nép vagyunk, csak szeressük egymást!

- hangsúlyozta.

A beszélgetés során Mandoki a lányairól és fiairól is mesélt, akik már Németország földjén látták meg a napvilágot. Furcsa, de úgy beszélnek magyarul, mintha csak itthon nőttek volna fel, teljesen elfeledve az idegen környezetet.

SMS-eket is az anyanyelvükön küldenek nekem, ráadásul magyar irodalmat bújnak, és jól informáltak a hazai eseményekről. A fiam, Gábor, remekül gitározik, míg a kisebbik lányom, Júlia, szintén kiemelkedő tehetség a zenében. A nagyobbik lányom, Lara, pedig Németországban vált ismert színésznővé. Most már tényleg nehéz megmondani, ki a híresebb: az apuka vagy a lánya...