A Titanic forgatását súlyosbító tényezők között szerepeltek a mérgezések, a balesetek és a rendező elviselhetetlen viselkedése, amelyek komoly kihívások elé állították a stábtagokat.

Ki rajzolta le a meztelen Kate Winsletet, és mitől jött zavarba Leonardo DiCaprio? Mi a gond a leghíresebb jelenettel és a végzetes éjszaka égboltjával? És meghal-e Rose a Titanic végén? Valentin-nap alkalmából összegyűjtöttünk néhány érdekességet minden idők talán legromantikusabb filmjéről.

A Titanic kétségtelenül a történelem legismertebb hajója, amelynek sorsa a világ figyelmét több mint 110 évvel a tragédia után is magára vonzza. Az óceánjáró hírneve a jégheggyel való ütközés és az azt követő elsüllyedés drámai eseményeinek köszönhetően állandóan napirenden van. A hajó történetéből készült alkotások közül kiemelkedik James Cameron 1997-es filmje, amely nemcsak a Titanic történetét meséli el, hanem a romantikus mozik között is a legnagyobb sikereket könyvelheti el. Cameron, akit már régóta foglalkoztattak a hajóroncsok, eredetileg kincsvadászok világáról akart filmet készíteni – így került be a történetbe Brock Lovett karaktere. Kutatásai során azonban felfedezte a Titanic lenyűgöző történetét, ami annyira magával ragadta, hogy végül úgy döntött, hogy filmet készít róla. A legenda szerint Cameron meggyőzéséhez egy festményt használt, amely a fényárban úszó és süllyedő gőzöst ábrázolja, és mindössze annyit mondott a producerének:

Ez a hajó olyan, mint Rómeó és Júlia: két külön világ találkozása, tele szenvedéllyel és vággyal, de mégis a sors által irányított.

A 20th Century Fox lelkesen támogatta az ötletet, és Cameron nem ismert tréfát, amikor a részletesség és a hitelesség volt a téma: a film előkészítése során felkereste azokat a vállalatokat, amelyek a valódi Titanic fedélzetére készítettek bútorokat, emellett a hajó majd' száz évvel ezelőtti építője, a Harland & Wolff hajógyár archívumát is megnyitották előtte. Ennek köszönhetően, bár a film cselekményének nagy része fikció, számos olyan részletet is találunk benne, amelyek a történelmi hitelesség próbáját is kiállják.

Már a film első jelenetinek forgatása sem ment zökkenőmentesen: a napjainkban játszódó jeleneteknek helyszínt adó Akagyemik Msztyiszlav Keldis nevű, orosz kutatóhajó fedélzetén ugyanis valaki hallucinogén kábítószer, úgynevezett angyalport kevert a stáb ételébe, ami miatt többen - köztük a rendező is - kórházba kerültek.

A Titanic ikonikus jeleneteinek forgatása 1996 szeptemberében vette kezdetét. A díszlet nagy része még nem készült el, ezért a stáb úgy döntött, hogy elsőként a film egyik legemlékezetesebb pillanatát rögzítik, amelyben Jack életre kelti Rose-ot a rajzlapján. James Cameron eredetileg azt tervezte, hogy Leonardo DiCaprio maga fogja megrajzolni a modellt, azonban a színész rajztudása nem volt megfelelő, így végül a rendező vette át a feladatot. Kate Winslet fürdőruhában állt modellt, míg Cameron, aki ekkor 42 éves volt, a papír felett dolgozott. Érdekes módon a forgatás során senkinek sem tűnt fel, hogy DiCaprio, aki akkor 22 éves volt, helyett valójában a rendező keze hozza létre a híres aktot.

A jelenet további részét másnap rögzítették, így ez volt az első pillanat, amikor a két színész ténylegesen együtt lépett a kamera elé, ráadásul egy rendkívül intim helyzetben. Dicaprio egy alkalommal elronthatta a szövegét, de Cameron véleménye szerint ez csak fokozta az alakítás hitelességét, ezért végül a filmbe is bekerült.

Egy igazán emlékezetes pillanat bontakozik ki, amikor Jack és Rose egymásba kapaszkodva "repülnek" a hajó orrán, ami nem volt éppen sétagalopp a forgatás során. A háttérben látható naplemente valóságos, így a stábnak mindössze néhány perc állt rendelkezésére, hogy megörökítse ezt a varázslatos jelenetet. Csak két snittet tudtak rögzíteni: az első teljesen életlen lett, a másodiknál pedig a kezdet homályosra sikeredett. Végül ez az utolsó felvétel került a filmbe, és bár nem volt szándékos, talán éppen ez a kis hiba adja meg a jelenet különleges báját.

Az viszont már erősen kérdéses, hogy a valóságban is megtörténhetett volna-e meg a romantikus jelenet, ennek pedig két oka is van. Az egyik, hogy a hajó orra el volt zárva az utasok elől, bár ezt egy kordon átugrásával meg lehetett kerülni, legalábbis egészen addig, amíg fel nem tűnik a személyzetnek. A másik problémás aspektus az időjárás: a túlélők visszaemlékezései szerint aznap este nagyon hideg volt, a valóságban talán még a szereplők lehelete is látszott volna.

A forgatás következő szakasza sem volt éppen zökkenőmentes, mivel a stáb több tagja is kifejezte elégedetlenségét Cameron önimádó stílusa és szigorú elvárásai miatt.

A süllyedés jeleneteit egy hatalmas, 1 300 000 liter víz tárolására alkalmas tartályban rögzítették, és a főlépcsőház elöntéséhez már 340 000 liter vizet használtak fel. James Cameron, a film rendezője, eltérően a korábbi Titanic-adaptációktól, arra törekedett, hogy a hajó tragikus elsüllyedését méltóságteljesen ábrázolja. A katasztrófa végső pillanatait bemutató jelenet forgatása során azonban több kaszkadőr is megsérült, ami miatt Cameron úgy döntött, hogy leállítja a veszélyes mutatványokat. Ezen akciók egy részét végül digitális effektekkel pótolták. A statiszták sem voltak sokkal szerencsésebbek, akik sérülés nélkül megúszták a forgatást: nekik a jéghideg vízben kellett eljátszaniuk a menekülő utasokat, ami nem meglepő módon sokuk számára súlyos megfázással végződött.

Az embert próbáló körülmények mellett a forgatás költségei is gyorsan elszálltak: többször felmerült a film megrövidítése, Cameron azonban nem volt hajlandó a kompromisszumra. A film költségvetése így végül átlépte a 200 millió dollárt, vagyis a 195 perces alkotás percenként több mint egymillió dollárba került. Ez azonban bőségesen megtérült: A Titanic világszinten több mint másfél milliárd dollárnyi jegybevételt hozott, ezzel korának nemcsak legdrágább, de egyben legnyereségesebb filmjévé is vált. Ezt a rekordot később csak Cameron következő filmje, a 2009-es Avatar tudta megdönteni.

A Titanic tragédiájának sok hőse akadt, közülük kiemelkedik William Murdoch, a hajó elszánt első tisztje. Murdoch az utolsó pillanatig a mentőcsónakok feltöltésének irányítását végezte, és nemcsak a nőkre és gyermekekre figyelt, hanem férfiaknak is lehetőséget adott a beszállásra, amennyiben még maradt hely. Ezzel a bátor döntésével számos életet mentett meg, miközben a káosz közepette hű maradt a kötelességéhez.

A filmben Murdoch karakterét meglehetősen negatív színben tüntették fel, amikor a Titanic süllyedése során lelőtt egy utast, majd végül öngyilkosságot követett el. Ez a megjelenítés érthetően felháborította Murdoch családját és a skót Dabeattie közösségét, ahol a tiszt született. A stúdió, miután észlelte a felháborodást, nyilvánosan bocsánatot kért a karakter ábrázolásáért, és elkötelezte magát a Murdoch-emlékdíj támogatása mellett, amelyet a Dabeattie középiskola adományoz a Titanic 1912-es tragédiája óta.

Murdochhoz hasonlóan Hollywood a White Star Line tulajdonosával, Bruce Ismay-jel is kegyetlenül bánt. A Titanic katasztrófája óta Ismay a filmek és könyvek elkerülhetetlenül gyáva karakterévé vált, pedig a valóságban sokkal bonyolultabb a helyzet. Ő is a süllyedő hajón maradt, és minden erejével próbálta rábeszélni az utasokat, hogy szálljanak a mentőcsónakokba, miközben ő maga csak akkor döntött a menekülés mellett, amikor már egy csónakot leeresztettek, és nem voltak a közelben olyan utasok, akik be akartak volna szállni. Habár a tragédiát túlélte, hírneve teljes mértékben összetört, részben azért is, mert a hajó elsüllyedése előtt már feszült viszonyban állt William Randolph Hearst sajtómágnással. Így Ismay élete hátralévő részét megtörten és visszahúzódva élte le.

Bár a film számos részletét rendkívüli precizitással dolgozták ki, a hajó tragikus elsüllyedését követő jelenetben egy apró, ám figyelemre méltó hiba csúszott a szövetbe. A készítők ügyeltek arra, hogy a végzetes éjszakán újhold volt, azonban az égbolt látványának kidolgozása során már nem tanúsítottak ilyen gondosságot. Az égre csak annak felét alakították meg digitálisan, majd ezt a képet tükrözték a másik oldalra. Ezt a figyelmet érdemlő részletet az ismert csillagász, Neil DeGrasse Tyson hívta fel, aki a rendező, James Cameron figyelmét is ráirányította, hogy a filmben látható égbolt nem egyezett azzal, amit Rose a valóságban láthatott volna. Tyson visszaemlékezése szerint Cameron reakciója a következőképpen alakult:

A Titanic közel egymilliárd dollárnyi bevételt hozott, ami lenyűgöző eredmény. El tudom képzelni, hogy milyen hatalmas összeg lenne, ha az égiek is a film mellé álltak volna!

A perfekcionista rendezőt valószínűleg mégiscsak foglalkoztatta az apró hibák kérdése, még ha cinikus válasza ezt nem is tükrözte. A digitálisan felújított verzióban ugyanis az égbolt már a megfelelő színárnyalatokat és részleteket kapta meg, ami talán enyhítette a művészi tökéletességre való törekvését.

A film végén egy izgalmas rejtély vár ránk: az idős Rose-t látjuk, amint kabinjában pihen, körülötte az emlékezetes pillanatait megörökítő képek. Az utolsó jelenetben elalszik, de valójában nem tudjuk, hogy ez a halálának előjele-e vagy sem. Kate Winslet, aki a fiatal Rose-t alakította, úgy véli, hogy a karaktere ebben a pillanatban távozik az élők sorából. Ezzel szemben James Cameron rendező azt hangsúlyozza, hogy szándékosan hagyta nyitva a kérdést, így a közönségre bízza, hogy értelmezzék ezt a titokzatos végkifejletet.