Evita Perón holttestének elrablása mögött több tényező húzódik meg, amelyek a politikai és társadalmi kontextusra is visszavezethetők. Az argentin nép ikonikus alakja, Evita, a nők jogainak szószólója és a szegények támogatója volt, ami miatt rengeteg hív
Az argentin elnök, Juan Domingo Perón felesége, María Eva Duarte de Perón, 1952. július 26-án, mindössze 33 éves korában hunyt el méhnyakrák következtében. Az országot mély gyász ölelte körül: az üzletek bezártak, és sokan követelték, hogy a szeretettel csak Evitának nevezett egykori színésznő, Perón legnagyobb és legelkötelezettebb politikai támogatója, kapja meg a szentté avatás lehetőségét. Milliók zarándokoltak el Buenos Airesbe, órákon át várakozva, hogy utoljára búcsút vegyenek tőle, és pillantást vethessenek felravatalozott testére.
Egyértelmű volt, hogy halála után is maradandó nyomot hagy. A már Eva egészségi állapotának romlásakor Argentínába hívott neves patológus, Pedro Ara órákkal az elnök feleségének utolsó szívdobbanása után megkezdte a holttest bebalzsamozását. Azt tervezték, hogy nagyszerű emlékművet emelnek a tiszteletére, és közszemlére teszik, ám még mielőtt ez megépülhetett volna, a gyakorlott puccsista Perón hatalmát puccsal megdöntötték, és az 1946-ban, majd 1951-ben ismét elnökké választott politikus 1955-ben száműzetésbe menekült.
Első asszonyként Éva jelentős befolyással bírt férje autoriter kormányzására. Bár hivatalosan nem viselt pozíciót, valójában ő irányította a munka- és egészségügyi tárcát, és a szegény munkások, akiket "ingnélkülieknek" nevezett, rajongtak érte. A szakszervezetek számára sikerült kiharcolnia a fizetésemelést, és aktívan támogatta a nők szavazójogának elnyerését. Emellett kórházakat, iskolákat és árvaházakat alapított, így jelentős hatást gyakorolt a társadalom fejlődésére.
Még a férjénél is inkább őt tekintették a peronista populizmus igazi képviselőjének, a "nemzet szellemi vezetőjének".
Az új katonai junta mindent megtett annak érdekében, hogy megsemmisítse a peronizmus hagyatékát, és aggasztotta őket az a lehetőség, hogy a CGT peronista szakszervezeti szövetség székházában kiállított maradványok az ellenállás jelképévé válhatnak. Ennek következtében 1955. november 22-én katonák titokban eltávolították a holttestet, amelyet egy ideig a városban rejtettek el – hírek szerint egy utcán parkoló furgonban és a katonai hírszerzés irodáiban tartózkodott –, végül pedig Olaszországba szállították. Itt, Maria Maggi de Magistris néven, Milánóban helyezték örök nyugalomra. Tizenhat évig pihent ezen a helyen.
1971-ben az új argentin katonai kormányzat exhumáltatta Eva testét és repülőn Juan Perón lakóhelyére, Spanyolországba vitették. Perón később visszatért hazájába és 1973-ban immár harmadszor is elnökké választották, ám nem sokkal később, 1974-ben meghalt.
Harmadik felesége, egyben Perón alelnöke és utódja, Isabel, 24 évvel Eva halála után úgy döntött, hogy visszahozza Eva maradványait Argentínába. A híres recoletai temetőben, amely díszes kriptáiról ismert, egy megerősített családi mauzóleumban helyezték el őt Buenos Aires szívében. Ezzel biztosítva, hogy Eva végre békében pihenhessen, mélyen a föld alatt, ahol emlékét méltó módon őrzik.
