A FIA botrányos döntései révén milliókat húzott ki az egyik csapat zsebéből, miközben a búcsúzó világbajnok éppen utolsó győzelmét ünnepelte.

Szabadságának kihirdetése után Mika Häkkinen újra felszabadultan állt rajthoz, és pályafutása során huszadik, egyben utolsó győzelmét aratta a Forma-1-ben. Az 2001. szeptember 30-án rendezett indianapolisi verseny azonban nem csupán erről a diadalról vált emlékezetessé; számos más szempontból is maradandó nyomot hagyott a motorsport történelemben.

Közel három héttel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után Indianapolisban került megrendezésre a Forma-1-es USA Nagydíj. Ez az esemény különösen fontos volt, hiszen az Egyesült Államokban ez volt az első nagy sportesemény a közel 3000 életet követelő tragédia után, így a világ minden tájáról figyelték, hogy vajon újabb szörnyűség történik-e. Szerencsére a verseny zavartalanul zajlott, miközben a Forma-1 is éppen csak kezdett magához térni a sokkból. Michael Schumacher, aki már a Magyar Nagydíjon megszerezte negyedik világbajnoki címét, kezdetben nem akarta elhagyni Európát, de Bernie Ecclestone, a sportág akkori hatalmassága, ügyesen rábírta, hogy végül ő is részt vegyen a legendás Indy 500-as pályán zajló futamon.

A Forma-1 történetének egyik emlékezetes pillanata 2000-re nyúlik vissza, amikor a mezőny először rótta az oválpálya döntött kanyarjait és célegyenesét. Ezen az eseményen Michael Schumacher és Mika Häkkinen vívtak ádáz csatát a világbajnoki címért. Végül Häkkinen műszaki problémája miatt Schumacher diadalmaskodott, ezzel pedig hatalmas lépést tett harmadik világbajnoki címe felé. Az idő múlásával azonban a helyzet drámaian megváltozott, különösen Häkkinen számára, aki Monzában bejelentette, hogy szünetet tart a versenyzésben. A körülmények alapján sokan már akkor sejtették, hogy ez valójában a visszavonulásának előjátékát jelenti. A 2001-es szezon során a finn pilóta küzdelmes éve után mindössze egy győzelmet aratott a sorozat eddigi 15 futamából, ami végleg megpecsételte karrierjét.

A bejelentés után a 33 éves pilóta elmondása szerint felszabadult érzésekkel indult neki a versenynek, és ezt az Indianapolisban nyújtott teljesítményén is érezni lehetett. Végre nem kellett gondosan megválogatnia a szavait a nyilatkozataiban, így teljes mértékben a vezetésre összpontosíthatott. Ezt követően az idény egyik legszorosabb időmérő edzésén a második legjobb időt futotta, miután Schumacher a harmadik, egyben utolsó próbálkozásával - ahogyan az a szezon során már többször is történt - pole pozícióba állította a Ferrarit, mondván, hogy mindent kihozott az autóból. Häkkinen korábban már háromszor elérte ezt a sikert, de legutóbb két és fél hónappal ezelőtt, a Brit Nagydíjon sikerült az első sorba kerülnie, amely versenyt a végén meg is nyert.

A 3. és 4. helyet a Williamsek bivalyerős BMW-motorját a döntött kanyart is magában foglaló több mint 20 másodperces padlógázas szakaszon kihasználó, a lassú középső szektorban azonban rengeteget veszítő Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya szerezte meg ebben a sorrendben, az 5. helyre pedig a pontverseny második helyéért küzdő Rubens Barrichello ért oda a Ferrarival, miközben az összetettben a második pozíciót elfoglaló David Coulthard csak a hetedik időt autózta. Őket a Sauberrel sokadszorra szenzációsan teljesítő Nick Heidfeld választotta el egymástól.

Akik már izgatottan várták, hogy újra láthassanak egy Häkkinen-Schumacher összecsapást az élen, azoknak másnap szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy a McLaren finn pilótája a helyi idő szerint délelőtti bemelegítő edzés során áthajtott a bokszutca végén álló piros lámpán. Az edzést Juan Pablo Montoya motorproblémája miatt felfüggesztették, mivel a Williams autója olajjal borította be a célegyenest. Amikor végre újraindult a körözés, Häkkinen két másodperccel korábban hagyta el a bokszutcát, mint ahogyan a lámpa zöldre váltott volna.

A felügyelők ennek következtében megvonták tőle a legjobb idejét, így a kétszeres világbajnok a második helyről a negyedik pozícióba csúszott vissza a rajtrácson, ami érthetően felhúzta. "Teljesen kiborultam, nagyon dühös voltam - ismerte el a futam után. - Nyilvánvalóan az ilyesmire nincs mentség, de végső soron öt másik autó várakozott a lámpánál, és lehetetlen volt észrevenni azt. A szabályok szabályok, de fontos, hogy a józan eszünket is használjuk."

Újra a régi fényében tündökölt a McLaren kétszeres világbajnoka

Így aztán Ralf Schumacher a rajtrács első sorába került, de a piros lámpák kialvása után Montoya ragadta magához a kezdeményezést, és remekül megközelítette Michael Schumachert. A Ferrari hátsó szárnyára tapadva másodikként érkezett az első kanyarhoz. A mögötte haladókat Barrichello, Ralf Schumacher, Häkkinen és Coulthard alkották, így a McLaren finn pilótája egy helyezést veszített a rajtnál.

Montoya nem sokáig örülhetett a második helynek, a nála könnyebb autóval rajtoló Barrichello ugyanis rögtön a második körben megelőzte őt a célegyenes végén. A brazil hamarosan utolérte a több benzint cipelő csapattársát is, aki a 4. körben nem akadékoskodott és átengedte neki a vezetést, Barrichello pedig köszönte szépen és elkezdett elszakadni. A 10. körre már több mint 5 másodperccel vezetetett Schumacher előtt, akit Montoya tisztes távolból követett, így egyre reálisabb forgatókönyvnek tűnt, hogy a Ferrari másodhegedűse a 2000-es Német Nagydíj után ismért nyerhet egy versenyt.

A verseny élmezőnyében a 4. helyen haladó Ralf Schumacher indította el a kiállások sorozatát a 23. körben. A bal hátsó kereke cseréje azonban akadozott, ami miatt 3 másodpercet veszített, és a 9. helyre csúszott vissza. Ezt követően Barrichello érkezett a 26. körben, aki már 12 másodpercre növelte előnyét Michael Schumacherrel szemben, és közvetlenül Coulthard mögött folytatta a versenyt. Eközben az élen Montoya egyre inkább nyomás alá helyezte a négyszeres világbajnokot, és a 33. kör végén egy ügyes manőverrel megelőzte őt, átvéve a vezetést. Ezzel szemben Ralf teljesítménye drámaian eltért: először hibázott, így Heidfeld megelőzte, majd három körrel később újabb hibát vétett, kicsúszott, és a kavicságyban zárta le a versenyt.

A grove-i csapat tagjainak reményei természetesen Montoyában összpontosultak, aki a 35. körben végrehajtotta az egyetlen tervezett bokszkiállását. Sajnos azonban, amikor visszatért Barrichello mögé, két körrel később hidraulikus hiba lépett fel, ami miatt kénytelen volt visszavonulni. Ha ez a műszaki probléma nem jelentkezik, valószínűleg megnyerte volna a versenyt, ami nemcsak zsinórban, hanem pályafutása során is a második F1-es győzelmét jelentette volna, hiszen két héttel korábban, Monzában ünnepelte első sikerét.

Schumacher a 37. körben hajtott be a bokszba, míg Coulthard a 43. körben érkezett, és a német versenyző mögött tért vissza a pályára. Häkkinen húzta a leghosszabb ideig, egészen a 46. körig, és a kiállása után is sikerült megelőznie a Ferrari világbajnokát, mivel a könnyített McLarenje révén elég gyors köröket tudott futni ahhoz, hogy Schumacher elé kerüljön. Azonban a győzelemért nemcsak a 1-es rajtszámú Ferrari, hanem a 2-es is harcba szállt: Barrichello, aki két kiállással versenyzett, azon volt, hogy elegendő előnyt építsen ki a második kerékcseréje és tankolása előtt, hogy visszatérhessen az élre. A 22 másodperces előny azonban nem volt elegendő, hiszen a brazil cseréje után Häkkinen 6 másodperccel vezetett.

De a történet itt még nem ért véget. Az egyszeres futamgyőztes elkezdett egyre gyorsabb lenni, körönként fél másodpercet hozva a finn pilóta fölé, és 10 körrel a hajrá előtt már csak 3 másodperc választotta el őket egymástól. A drámai befutóra azonban nem került sor, hiszen 6 körrel a verseny vége előtt Barrichello Ferrari-motorja váratlanul füstölni kezdett, négy kör múlva pedig végleg feladta a harcot. Az újdonsült édesapa viszont meglepően nyugodtan fogadta a helyzetet, hiszen azt mondta: "Hamarosan visszatérek Brazíliába, és nemsokára már a fiamat is láthatom."

Häkkinennek innentől fogva már csak annyi dolga volt, hogy befejezze a versenyt az autójával, és ezt sikeresen teljesítette, így megszerezte pályafutása 20. és egyben utolsó győzelmét a Forma-1-ben. "Ez kétségtelenül a szezon egyik csúcspontja, és mindenképpen az egyik legjelentősebb diadalom számomra. Monaco, Silverstone és Indianapolis olyan versenyek, amelyeket minden pilóta álmodik megnyerni, hiszen mindhárman különlegesek. Ezt a győzelmet soha nem fogom elfelejteni" - osztotta meg érzéseit a verseny után. A McLaren weboldalán 2017-ben közzétett videóban pedig nosztalgiával idézte fel a különleges pillanatokat.

"Elképesztő élmény volt nyerni Indianapolisban. Nagyszerű futam volt, mert én nyertem. A hétvége során elég sok minden történt, ha jól emlékszem, volt valami zűr a bokszutca végi lámpával. Egyszer úgy mentem ki a pályára, hogy még a piros lámpa égett. A felügyelők azt mondták, hogy "Ne már, Mika, meg kell büntessünk téged, nem tarthatod meg az időmérőn elért eredményedet." Nem tartottam ezt teljesen igazságosnak, úgyhogy ez igazán motivált a versenyre, mivel sajnáltam a csapatot és a szerelőket, akik annyira keményen dolgoztak. Akkor eldöntöttem, hogy "Oké, csináljuk, hozzunk össze egy remek showt." Minden tökéletesen alakult, és amint átvettem a vezetést, ennyi volt, nem fenyegetett senki hátulról" - mondta már kissé megkopott memóriával, hiszen Barrichello nagyon is fenyegetően közeledett rá.

"Amikor ott álltam a dobogón, a nézők ujjongása körülölelt, és a csapatom szívét elöntötte a boldogság az elért eredmény miatt. Ez a pillanat egyértelműen a szezon csúcspontját jelentette számunkra. Később elmondtam, hogy a hivatalos nyilatkozatok ellenére már akkor tudtam, hogy a szabadságom után nem fogok visszatérni. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó évem a Forma-1-ben. Sajnos az a világbajnoki cím nem jött össze, de a McLaren mindig is nyitva tartotta előttem az ajtót. Azt mondták: 'Mika, ha egy év pihenőt veszel, mindig szívesen látunk vissza.' De végül nem tértem vissza, ezt mindenki tudja."

A finn versenyző sikere nem csupán neki hozott boldogságot, hanem az egész paddock számára örömteli pillanatokat teremtett, beleértve korábbi nagy riválisát, Michael Schumachert is. Schumi a versenyt követően kifejtette, hogy a keményebb Bridgestone-gumi választása nem volt a legjobb döntés. A harmadik helyezett Coulthard viszont elégedett lehetett, hiszen Barrichello kiesésével 7 pontra növelte előnyét a brazil versenyzővel szemben az összetett második helyezésért folytatott küzdelemben.

Häkkinen győzelme mindenkit boldogsággal töltött el.

Miközben a konstruktőri bajnokság elején a főbb kérdések már tisztázódtak, a McLaren kettős dobogójának köszönhetően biztosította az ezüstérmet a Ferrari mögött. A Williams számára, amely a negyedik helyen álló Sauber mögött kullogott, nem jelentett igazi fenyegetést, de hátrébb egy heves csata zajlott a pontokért és a negyedik helyért. Jarno Trulli éppen a negyedik pozícióban zárta a versenyt, ezzel a silverstone-i csapat 2 pontra megközelítette a Saubert. Azonban a Jordan csapat tagjainak arca hamarosan elkomorult, miután a verseny után kiderült, hogy az autó alján lévő kopólemez a hátsó mérési ponton 1,5 mm-rel a megengedett határérték alatt volt.

Ahogyan azt a 2023-as USA Nagydíjon is megfigyelhettük Lewis Hamilton és Charles Leclerc esetében, a versenyek során gyakran azonnali kizárást vonhatnak maguk után a szabálytalanságok. Indianapolisban sem volt ez másként: Trullit megfosztották a 4. helyezésétől, így Eddie Irvine lépett előre ebbe a pozícióba, míg Nick Heidfeld a 5. helyen végzett, és Jean Alesi, a másik Jordannel, a 6. helyen zárta a futamot. Bár a francia veterán, aki a 200. F1-es versenyét teljesítette, végül megszerezte az utolsó pontot, a Jordan csapatának így összességében 3 helyezést és 2 pontot kellett feladnia. Ez a változás elegendő volt ahhoz, hogy pontegyenlőséggel a BAR mögé kerüljenek a konstruktőri összetettben, mivel a BAR csapat Jacques Villeneuve révén korábban két 3. helyet is megcsípett, míg a Jordan legjobb eredménye az idényben a 4. hely volt.

Trulli az indianapolisi versenypálya ikonikus döntött kanyarjában.

Később azonban váratlan fordulat következett be: a Jordan csapata fellebbezett, és az FIA Fellebbviteli Bírósága, amely körülbelül egy hónappal később ült össze – mindössze két héttel a szezonzáró japán versenyt követően –, végül visszavonta a kizárást, így Trulli 4. helyét ismét visszaadták. Már az is meglepő, hogy egy ilyen súlyú szabálysértés után ilyen döntés született, de a mögöttes indok, amely miatt erre kényszerültek, szinte nevetséges. Kiderült ugyanis, hogy az FIA egyik felügyelője nem volt jelen a közvetlenül az USA Nagydíj után tartott meghallgatáson, ami teljes mértékben ellentmond a Nemzetközi Sportkódex 134-es paragrafusának, amely világosan kimondja, hogy "a felügyelői testületnek minden döntést kollektíven kell meghoznia."

Sajnálom, de nem tudom közvetlenül beágyazni a Getty Images tartalmát. Viszont szívesen segítek bármilyen kérdésben a Getty Images használatával vagy a képek jogi vonatkozásaival kapcsolatban! Ha van konkrét téma vagy kérdés, amire szeretnél választ kapni, kérlek, oszd meg velem!

A BAR-nak kellett volna lennie a jogos ötödik helyezettnek, hiszen Trulli autója szabálytalan volt Indianapolisban, így nem tarthatta volna meg a 4. helyet

A döntés során hiányzó felügyelő személye titokban maradt, azonban az esemény komoly árnyékot vetett az FIA hírnevére, mivel ezzel durván beavatkoztak a világbajnoki pontverseny alakulásába. Szuzukában ugyanis csupán a három éllovas csapat autói gyűjtöttek pontokat, így a Jordan előrébb állt a BAR előtt az összetett versenyben, noha valójában mögötte kellett volna végeznie. Ez a helyzet nemcsak a presztízs szempontjából volt aggasztó, hanem komoly anyagi veszteségeket is okozott a brackley-i csapatnak, míg a Jordan csapatot érdemtelenül jutalmazta.