Milyen célokat szolgál a kormány legfontosabb családtámogatási intézkedése?

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio vélemények kapnak helyet. A cikkek a szerzők egyedi nézőpontjait tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani saját gondolatait a témával kapcsolatban, várjuk írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találja.

Idén jelentős változások történtek a családi adókedvezmények terén. Ez a lépés nem igazán meglepő, hiszen ez a támogatási forma a kormány egyik központi eszköze, amely a munkavállaló szülők és a családok anyagi helyzetének javítását célozza.

A kedvezmény sok család életét megkönnyíti, azonban fontos megemlíteni, hogy az egyik legfőbb kritikája éppen az, hogy a jövedelem növekedésével, valamint a gyerekek számának emelkedésével a szülők egyre nagyobb előnyökhöz jutnak. Ennek következtében könnyebben kihasználhatják a teljes támogatási keretet.

Az intézkedés jelen formájában a negatív irányú újraelosztás egyik jó példája, mely illeszkedik a munkaalapú társadalom eszméjéhez is.

A családi adókedvezmény egy olyan adózási forma, amely a családok támogatásának különböző aspektusait öleli fel. Ez az adóengedmények széles spektrumába tartozik, és kifejezetten a gyermekes családok számára kínál különféle előnyöket, legyen szó adókedvezményekről, adócsökkentésről, adómentességről, vagy éppen adójóváírásról. A nemzetközi szakirodalom alapján a családi adóengedmények négy kiemelkedő célját érdemes kiemelni:

Az adóalap-kedvezmény intézménye 1989-ben indult útjára, kifejezetten a három- és többgyermekes családok támogatására. Két évvel később, 1991-től már az egy- és kétgyermekes családok is részesülhettek ebben a kedvezményben. Az intézkedés mögött számos cél állt: egyrészt szeretett volna reagálni a csökkenő születésszámra, másrészt pedig a középosztály megerősítésének igénye is hangsúlyosan jelen volt a társadalmi diskurzusban.

1992-ben az ellátást adókedvezménnyé alakították át, amely közvetlenül a fizetendő személyi jövedelemadó összegét mérsékelte. 1996-ban azonban jött a Bokros-csomag, mely megszüntette többek közt a GYED-et és a családi adókedvezményt is. Ez a lépés a költségcsökkentés mellett a jobb célzásra is törekedett, azonban a családok helyzete összességében bizonytalanná vált.

1998-ban, az első Fidesz-kormány idején, a családok számára ismét bevezették az adókedvezményeket, valamint számos egyéb támogatást, amely különösen a nagycsaládosokat segítette. Ez a lépés viszonylag rövid időn belül a családi adókedvezményt tette a társadalmi jövedelem-újraelosztás egyik kulcsfontosságú eszközévé. A konzervatív kormány ezzel nemcsak a támogatások mértékét, hanem azok irányát is átalakította, a forrásokat főként a jómódúbb családok felé irányítva. Ekkor a családi adókedvezmény a bruttó hazai termék (GDP) 0,5%-át tette ki, ám a családok 17%-a számára ez a kedvezmény teljesen elérhetetlen volt, míg további 6% csak részben tudta kihasználni a folyamatot.

2002-ben a Medgyessy-kormány nem hajtott végre változásokat az ellátási rendszeren, azonban 2004-től a Gyurcsány-kormány megszüntette az egy- és kétgyermekes családok számára biztosított támogatást. Ezt követően, 2006-tól a megmaradt támogatási összeg beépült a családi pótlékba, ami kedvezően hatott a szegényebb családok helyzetére.

A második Fidesz-kormány hivatalba lépésével gyakorlatilag folytatódott az 1998-ban megkezdett irányvonal, amely a korábbi kedvezményrendszer újbóli bevezetését hozta magával, ezúttal adóalap-kedvezmények formájában. Ez a megközelítés jól illeszkedett a személyi jövedelemadó reformjába is. A támogatásokhoz két lényeges jogszabályi feltétel társult: egyrészt harmadik gyermek után emelt összegű kedvezményt kellett nyújtani, másrészt pedig garantálni kellett, hogy a mindenkori adókedvezmény mértéke sohasem lehet alacsonyabb, mint az előző évben.

A hagyományos európai megközelítésektől eltérően a kedvezmény igénybevételének nincs maximális jövedelmi korlátja, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb jövedelműek is teljes mértékben élvezhetik ennek előnyeit.

Az ideológiai cél egyértelmű: a munkát végző, gyermekeket nevelő felső középosztály segítése.

2014 óta a családi adókedvezmény érvényesíthető az egészségbiztosítási járulék terhére is, ami egy lépést jelent a rendszer igazságtalanságának mérséklésében. Ennek köszönhetően több alacsonyabb jövedelmű család képes teljes mértékben kihasználni a kedvezményt. Ugyanakkor ez a módosítás tovább enyhítette az adórendszer és a társadalombiztosítás közötti, amúgy sem túl éles, határokat.

Ez a támogatási forma kulcsszerepet játszik az újraelosztási mechanizmusban, és jelentős befolyással bír az egyenlőtlenségek alakulására. A jelenlegi rendszer nem biztosít egyenlő előnyöket minden társadalmi csoport számára; inkább a jómódúakat részesíti előnyben, ami számos társadalmi igazságossággal kapcsolatos dilemmát vet fel. A kedvezmények célja lehet demográfiai trendek ösztönzése is, azonban tapasztalataink szerint csak korlátozott mértékben befolyásolják a születési arányokat.

Emellett talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy ideológiai üzenetet is közvetít: kiket érdemes támogatni? Mely családok érdemesek az állam támogatására? A családi adókedvezmény tehát nem csupán egy adópolitikai eszköz, hanem útmutató arra, hogy milyennek kellene lennie az ideális társadalomnak.

A szerző a családtámogatásokkal kapcsolatos munkásságukra hivatkozva Gyarmati Andrea, Darvas Ágnes és Szikra Dorottya kutatási eredményeit vette alapul.