Mindent átvészelt: a drogpartik zűrzavarában, a motorbaleset izgalmaiban, és a csajozós tivornyák lázában, most pedig ragyogó formában tündököl.
Elton John már a végső útjára készül, és azt kívánja, hogy hamvait a csillagok közé szórják.
A munkanapot ütemező Workday AI platform reklámfilmjében Billy Idol feltűnik, és ironikus humorral célozgat a multicéges életmódra, miközben Paul Stanley és Gwen Stefani csatlakoznak hozzá. Billy Idol egy energikus stage diving közben így szól a vállalati dolgozókhoz: „Hát nem unjátok már, hogy a napjaitok monoton, mint egy üres dobszó? Ideje, hogy a munkátokat is rock 'n' roll-lá változtassuk!”
Azt gondoljátok, hogy ti vagytok a színpad csillagai?
Majd, amikor a vállalati prezentáción a kördiagramos képernyő előtt álló office főnök azt mondja - afféle motivációként - a dolgozóknak, hogy rocksztárok vagytok, Billy hozzávág valamit a képernyőhöz. Billy ugyanis az irodistákkal ellentétben valóban rocksztár, és az ő munkanapot ütemező programja szerint elég, ha tízévente készít nagylemezt, mert ő ezt is megengedheti magának.
Legutóbb 2014-ben jelent meg albuma, a "Kings & Queens of the Underground", most viszont itt van a "Dream Into It", amely az élettörténetét meséli el. Ez a lemez igazi meglepetés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy sokan már nem vártak túl sokat a jövőre hetvenéves dance-rock ikonunktól. Az ő története különösen érdekes, hiszen már a hetvenes évek végén is ott volt, amikor a punkok iróniáját félreértve, vicsorítva üvöltötte Jeff "Stinky" Turner, a streetpunk OI Cockney Rejects énekese, hogy "I Wanna Be A Star".
A 2025. július 8-án a Budapest Parkban is fellépő Billy Idol mindenáron popsztár akart lenni, és ezért félmeztelenül, bőrből készült rövidnadrágban is pózolt a Rolling Stone címlapján 1985-ben, és annyi hotelszobát amortizált le, hogy
Idolt egy drogos ámokfutása után még Thaiföldről is kitiltották, de csak akkor tért észhez, amikor 1990 februárjában súlyos motorbalesett szenvedett.
Ezzel egy időben a karrierje is karambolozott, és ez minden pillanatában eszébe jut, hiszen azóta acélbeültetés van a lábában. Viszont a kilencedik albuma, az Dream Into It egy kellemesen nosztalgikus, hivalkodóan szórakoztató, műfajokon átívelő dance-punk lemez. Igen, a kilencedik album egy több mint ötven éves pályán, amivel
Cserébe ő ötlegendás dance-rock slágert adott át, köztük a Rebel Yellt, a White Weddinget, a Dancing With Myselfet, a Cradle Of Love-ot és a Shock To The Systemet. Ezek a dalok néhány esetben a Damned és a Lords Of The New Church sötétebb popzenei stílusának és a Los Angeles-i glam-rock hatásának izgalmas keverékét képviselik. Idoltól tudjuk, hogy a halhatatlansághoz nem mindig szükségesek a hibátlan nagylemezek; sokszor elegendő, ha csupán néhány, a saját műfajában tökéletes popdal áll rendelkezésünkre.
A "Dream into It" albumon Idol újra elmerült a dance-popos rock and roll világában, mintha csak régi bűneit akarná feleleveníteni. Mint egy megfáradt bűnös, ismét visszatért a tett színhelyére, hogy újra átélje a régi érzéseket. A "Do Not Cross" figyelmeztetéseket darabokra tépve bizonyította, hogy számára nincsenek korlátok sem térben, sem időben; a szabadság határvonalait átlépve teremtett meg egy új dimenziót a zene világában.
Tommy English, a tehetséges producer, aki olyan nevekkel dolgozott együtt, mint a Foster the People, a Blink-182 és Avril Lavigne, igazi mestere a nosztalgikus nyolcvanas évek pop-punk hangzásának, valamint a 2000-es évek kereskedelmi rockjának. Legújabb munkájában, Idol számára készített albumával, egy igazán szerethető zenei élményt nyújtott. Az album tele van fülbemászó slágerekkel, köztük az Alison Mossharttal, a Kills énekesnőjével közösen előadott "John Wayne"-nel, amely pályafutása egyik legkiemelkedőbb dala, és némileg Johnny Cash stílusát idézi.
Igazán meglepő, de a 77 című dal, amelyben Avril Lavigne is közreműködik, fantasztikusan teljesít. Ez a mámorítóan nosztalgikus szám visszarepít minket a hetvenes évekbe, amikor Idol a Sex Pistols kísérőcsapatának tagjaként gyakran összetűzésbe került a teddy boyokkal és skinheadekkel. A Dream Into Iten újra együtt dolgozott régi gitáros és dalszerző társával, Steve Stevens-szel, valamint Chris Chaney basszusgitárossal (Jane's Addiction) és Josh Freese dobossal (Foo Fighters), így a végeredmény igazán izgalmasra sikeredett.
Az I'm Your Herónak van némi Crhis Isaacre hajazó, merengő rockabillys húzása, de akkor járunk a legjobban, ha hazai pályán játszik. Ilyen például az albumot záró önidézet, a Still Dancing, ami elegánsan reflektál a Rebel Yellre, és mindenre, ami Billy Idol Lynch-féle Dűne-esztétikáját meghatározta a nyolcvanas évek közepén.
A pop-punk zenéjének egyik veteránjaként a 69 éves, peroxid-szőke Idol önreflexív címadó dalában mélyen visszatekint életének sikereire, kudarcaira, hibáira és bűneire. Olyan pillanatokra emlékezik, amikor nehezen ismerte fel, hogy túlságosan gyorsan éli az életét, de ma már ezeket a tapasztalatokat erényekké formálta. A zenei világban a lemezek folyamatosan pörögnek, akárcsak a múlt árnyai. „Bébi, haldoklom, haldoklom, hogy éljek” – hangzik a dalban. A Dream Into It hallgatása közben úgy érezhetjük, hogy a bűnök nem csupán terhek, hanem tanulságok is, amelyek révén megbocsátást nyerhetünk.
