Mit tehet az a személy, aki szeretné felelősségre vonni egy korrupt céget, és eljuttatni őt a vádlottak padjára?
Lehet-e egy céget a vádlottak padjára ültetni? A válasz: nem. Egyrészt, még a legapróbb gazdasági társaságot is gyakorlatilag lehetetlen lenne (székhelyestül, telephelyestül) beszuszakolni egy bírósági tárgyalóterembe. Másrészt, a magyar jogrend nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségét. Ha ez így van, akkor itt akár be is fejezhetnénk a beszélgetést. De nem ennyire egyszerű a helyzet.
A jog sajátos rugalmassága lenyűgöző jelenség. E rugalmasság megnyilvánulásai sokszor meglepőek, nem csupán a klasszikus értelemben vett jogi esetekre korlátozódik. Tóth Judit főlevéltáros érdekes példát hozott egy tanulmányában, amely az ötvenes évek elejére nyúlik vissza. Ekkoriban egy volt csendőr ellen nem tudták bizonyítani, hogy kulák lett volna, ezért a bíróságok furcsa módon a tehenét (!) minősítették kuláknak. Ez az eset jól illusztrálja, milyen szokatlan irányokba képes elágazni a jogi értelmezés.
A jogászok hosszú ideje foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként lehetne a legnagyobb felelőtlenséggel működő vállalatokat büntetőjogi szankciókkal felelősségre vonni. A polgári jog területén jártas szakemberek többsége úgy véli, hogy nem érdemes büntetőjogi eszközökkel próbálkozni, hiszen a kártérítési felelősség rendszere éppen erre lett kifejlesztve.
Egy világszerte elismert amerikai környezetvédelmi eset gyakran kerül előtérbe ezzel kapcsolatban. Erin Brockovich, a bátor környezetvédelmi aktivista, rendíthetetlen eltökéltséggel harcolt azért, hogy a Pacific Gas & Electric nevű közművállalat által okozott vízmérgezést a bíróságok komolyan vegyék. Küzdelme végül gyümölcsözőnek bizonyult: 1996-ban több száz millió dolláros kártérítést sikerült kiharcolnia az érintettek és családtagjaik számára. A megrendítő eseményekből 2000-ben Julia Roberts főszereplésével film készült, amelyért a színésznő elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Akkor miért merült fel mégis hazánkban a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásának kérdése?
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén az első Orbán-kormány felismerte, hogy elengedhetetlen a büntetőjogi felelősség kérdésének alapos rendezése. Hosszas és tartalmas diskurzusok után megszületett a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló 2001. évi CIV. törvény, amely 2004. május 1-jén, hazánk uniós tagságának hivatalos kezdetén lépett életbe.
Sokan kifejezték ellenérzéseiket a törvénnyel kapcsolatban. Sárközy Tamás jogászprofesszor véleménye szerint Magyarország elsősorban a nem létező uniós normákkal való harmonizációt fogadta el azért, mert a jogi személyek büntetőjogi felelőssége jól illeszkedett a kormány rendpárti büntetőpolitikájához. Sárközy úgy látja, hogy ez a törvény felesleges volt, hiszen elegendő lett volna csupán egy olyan jogszabály elfogadása, amely a jogi személyekre vonatkozó gazdasági bírságolást szabályozza.
Ami a törvény tartalmát illeti, Barta Péter ügyvéd, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője szerint egy cég akkor kerülhet egy büntetőeljárás "vádlottjai" közé, ha a bűncselekményt a cég érdekében vagy előnyére követték el, és ebben a cég valamely szereplője (például ügyvezetője, cégvezetője, munkavállalója, felügyelőbizottsági tagja) is közrehatott. Ilyen helyzet tipikusan előállhat például korrupciós vagy gazdasági bűncselekmények esetén. "Képzeljünk például el egy olyan esetet, ahol a cég vezetője kenőpénzzel szerez meg egy előnyt jelentő szerződést a cég számára. Ha ez kiderül, a hatóság nem csak a vesztegetést elkövető magánszeméllyel szemben, hanem az általa irányított cég ellen is eljárást indíthat, mondván, a bűncselekményt a cég javára követték el. De szintén a büntetőeljárás kereszttüzében találhatja magát a cég, ha fiktív számlákat fogad be, és azok után áfalevonási jogot gyakorol" - magyarázza a szakértő.
Arra a kérdésre, hogy mivel sújtható egy vállalat, Barta Péter a következőket válaszolta:
Egy jogi entitás nem vonható felelősségre letartóztatás vagy végső soron szabadságvesztés formájában. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a cégekkel szemben jelentős büntetőjogi következmények léphetnek életbe.
A büntetőjogi szankciók közül a legelterjedtebb forma a pénzbírság. Ennek mértéke legalább félmillió forinttól indul, míg a legmagasabb összeg a bűncselekmény által a vállalat számára elérhető (vagy megkísérelt) anyagi haszon háromszorosáig terjedhet. Például, ha egy ügyvezetőt négymillió forintnyi vagyoni kárt okozó költségvetési csalásért ítélnek el, akkor a céget akár 12 millió forint bírságra is kötelezhetik.
Az ügyészség nem csupán pénzbírságot szabhat ki, hanem javaslatot tehet a vállalat működésének korlátozására vagy akár annak felszámolására is. A tevékenységek korlátozása széles spektrumot ölelhet fel: a vállalatot eltilthatják például a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől, a koncessziós szerződések megkötésétől, vagy akár az állami támogatások igénybevételétől is.
Természetesen, itt van egy egyedibb változat a szövegedből: A puding igazi próbája az evés, ezt pedig a "szegedi paprika ügy" néven elhíresült büntetőügy példázza legjobban. A Szegedi Paprika Zrt. több tonnányi, aflatoxinnal szennyezett fűszerpaprikát értékesített, ezzel komoly kockázatot jelentve a vásárlók egészségére. Az ügy tárgyalása 2007-ben vette kezdetét, és a bíróság 2014-ben hozott jogerős döntése értelmében a céget 15 millió forintos pénzbírsággal sújtották.
A törvény alkalmazása azonban nem éppen gyakori jelenség. A rendelkezésre álló információk alapján 2007 és 2019 között mindössze 236 alkalommal kezdeményezett az ügyészség büntetőjogi eljárást jogi személyek ellen.
Az Országos Bírósági Hivatal Ügyfél Irathozzáférési Rendszere szerint az adott időszakban mindössze 41 anonimizált határozat került nyilvánosságra, amelyek a 2001-es törvény keretein belül születtek. A büntetőjogi intézkedések száma még ennél is meglepően alacsony: a bíróságok 12 év leforgása alatt csupán 14 esetben szabtak ki pénzbírságot, és mindössze egy-egy alkalommal döntöttek a jogi személyek megszüntetéséről vagy tevékenységük korlátozásáról.
