A törvénytelen pszichiátriára zárás esetén nem illeti meg kártérítés az érintett anyát? - Ezt a kérdést feszegeti a TASZ legújabb jelentése.

Mária történetén keresztül felfedjük, miért van az, hogy a jogvédőknek, még a megnyert ügyek után is, folyamatosan vissza kell térniük a bíróságokhoz.

A stratégiai pereskedés a jogvédő szervezetek egyik kulcsfontosságú eszköze, amely nem csupán az egyedi jogsértések orvoslására szolgál, hanem képes hosszú távú változásokat generálni a jogi tájban. A bírósági határozatok ugyanis nemcsak a konkrét esetekre vonatkoznak, hanem alapvetően befolyásolják a jövőbeli jogi normák alakulását is.

A TASZ immár három évtizede áll ki azok mellett, akiket pszichiátriai intézményekben jogsértések értek. Küldetésünk túlmutat a konkrét esetek rendezésén: arra törekszünk, hogy új jogi precedenseket teremtsünk, ezzel is elősegítve a jogok védelmét és megerősítve a társadalmi igazságosságot.

Mária is közéjük tartozik, és az ő története áll ennek a cikknek a középpontjában. Az ő esete révén szeretnénk hangsúlyozni, hogy a stratégiai pereskedés önmagában nem jelent megoldást minden problémára. Sokszor előfordul, hogy a már elért eredmények érvényesítéséért ismételten harcolnunk kell. Ezért kísérjük el Máriát, akit jogsértő módon zártak pszichiátriára, Strasbourgba, hogy a jogait megvédjük.

Mária fiatal édesanya, akinek kamaszkora óta harcot jelentett a depresszió. Amikor várandós lett kisfiával, elhatározta, hogy segítséget kér orvosától, hogy a gyógyszereit ideiglenesen elhagyva a lehető legjobb állapotban tudja megélni a terhességét. Ennek a döntésnek köszönhetően egészséges kisfiúnak adott életet, és egy éven át szoptatta őt, miközben gyógyszerek nélkül, de folyamatos terápiás támogatással igyekezett megbirkózni a mindennapok kihívásaival.

Amikor a párkapcsolati problémák miatt nehéz időszak elé nézett, mindent elkövetett, hogy gyermekével együtt mentálisan és fizikailag is a lehető legjobban érezzék magukat. Ezért elhatározta, hogy segítséget kér egy budapesti kórház baba-mama csoportjában, bízva abban, hogy ott támogatást és útmutatást talál.

Ez a csoport kifejezetten azoknak az anyáknak nyújtott támogatást, akik pszichiátriai betegségekkel küzdenek, segítve őket a nehéz időszakok átvészelésében, miközben gyermekükkel együtt maradhatnak. Mária azonban nem úgy tervezte, hogy a várva várt segítség helyett egy pszichiátriai zártosztályon találja magát.

Néhány nappal később a bírói szemle során megítélték, hogy a kötelező gyógykezelését el kell kezdenie, így egy hónapig zárt osztályon tartózkodott. Ez alatt az időszak alatt nemcsak hogy eltiltották a szoptatástól, de a kisfiát sem láthatta, a külvilággal való kapcsolattartás pedig szinte lehetetlenné vált a számára.

Ezt a horrorfilmek világát idéző fogvatartást csupán azzal magyarázták, hogy Mária a párkapcsolati konfliktusok következtében mély szorongásba merült. A válaszai minduntalan elkerülik a lényeges kérdéseket, és egyre inkább paranoid feszültség, valamint hárítás jellemzi viselkedését. Az egész helyzet olyan, mintha egy rémálom fogságában lenne, ahol a valóság és a képzelet határvonalai elmosódnak.

A TASZ azonban kiállt az igazságtalanul elzárt anya mellett, fellebbeztünk Mária ügyében, és a segítségünkkel másodfokon olyan jogerős ítélet született, amely kimondta:

a döntés nem lett kellően alátámasztva, hiszen például a párkapcsolati problémák miatti szorongás nem indokolhat olyan súlyos intézkedést, hogy valakit egy hónapra zártosztályon tartsanak, Mária fogvatartását tehát jogsértőnek ítélték.

Arra is figyelmeztette a törvényszék az alá tartozó bíróságokat, hogy óvatosan kell bánniuk az ilyen döntésekkel, és alapos indoklásra van szükség, mivel a személyi szabadság korlátozása az egyik legsúlyosabb intézkedés.

Bár a bíróság végül kimondta a jogsértést, ez sajnos már nem tudta visszacsinálni a több mint egy hónapos elzárás következményeit. Mária és kisfia számára ez nem hozott jóvátételt; a kisfiú egy egész hónapon át nélkülözte édesanyját a jogsértő elzárás miatt. Emiatt ismételten a bírósághoz fordultunk.

Személyiségi jogi eljárás keretében azt kívántuk elérni, hogy a bíróság megállapítsa: Mária és kisfia alapvető jogait súlyosan sértették, amikor indokolatlanul zártosztályra helyezték Máriát. Emellett sérelemdíjat is igényeltünk, hogy anyagi kompenzációban részesüljenek a lelki traumákért, és hogy a bíróságok tudatában legyenek döntéseik következményeinek súlyosságával.

Az ügyünket többek között azzal a meggyőződéssel vittük bíróság elé, hogy a nemzetközi emberi jogi normák – mint például az Alapjogi Charta és az Emberi Jogok Európai Egyezménye – világosan rögzítik a személyi szabadság védelmét. A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlatából is egyértelműen kiderül, hogy a törvénytelen elzárás esetén nem csupán a börtönökben, hanem a pszichiátriai intézményekben is jogosultak a károsultak kártérítésre, amennyiben bizonyítást nyer, hogy az elzárás jogsértő volt.

Az is reményt keltett bennünket, hogy egy korábbi ügyünkhöz kapcsolódóan az Alkotmánybíróság már megállapította: jelenleg nem létezik olyan jogszabály, amely automatikusan kártérítést biztosítana a pszichiátrián elzárt egyének számára. Emellett arra is figyelmeztette a parlamentet, hogy sürgősen dolgozzon ki egy ilyen jogi keretet 2024 márciusáig.

Azt állították, hogy Mária önszántából kérte a kezelést, ám figyelmen kívül hagyták, hogy ő valójában egy baba-mama csoportban keresett támogatást. Végül sokkos állapotba került, gyermekétől elválasztva zártosztályra szállították. Ráadásul a kezelés ellenállása folyamatosan megnyilvánult.

Bár a Kúria szerint Mária zártosztályra szállítása és a kezelése nem volt elég súlyos ahhoz, hogy mindez jogsértést jelentsen, és ezért kártérítést kapjon, mi továbbra is képviseljük az anyát és a ma már 6 éves kisfiát.

A Kúria megdöbbentő határozata ellen a nemzetközi bírósághoz fordulunk, remélve, hogy a Strasbourgi Bíróság, követve korábbi egységes álláspontját, végre Máriának valódi igazságot nyújt.

A TASZ-nál jogvédőkként az a küldetésünk, hogy kitartóan harcoljunk a bíróságokon, amíg el nem érjük, hogy a jövőben senki ne szenvedjen el hasonlóan igazságtalan helyzetet. Célunk továbbá, hogy azok, akiket jogellenesen zártak be pszichiátriai intézményekbe, megkaphassák a nekik járó kártérítést. Az igazság és a méltóság védelme a legfontosabb számunkra, és mindent megteszünk azért, hogy a jogi keretek között érvényt szerezzünk az érintettek jogainak.

Boros Ilona, a TASZ Egyenlőségprogramjának irányítója, aki elkötelezetten dolgozik az egyenlőségért és az igazságosságért.

Ez a cikk egy izgalmas stratégiai pereskedésről szóló cikksorozat részeként lát napvilágot. A sorozat a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közös projektjének gyümölcse.