Az amerikai lakosság jelentős része elutasítja Trump háborús részvételét.

Mindkét politikai táborban meghaladják az 50 százalékot azok, akik úgy vélik, hogy az Egyesült Államoknak nem kellene közvetlenül beavatkoznia az Irán és Izrael közötti konfliktusba. Eközben az amerikai katonai vezetők a lehetséges feszültségnövekedés mértékét mérlegelik.

A republikánus táboron belül is csupán a 20%-ot éri el a katonai beavatkozást támogató nézetek aránya, miközben a megkérdezettek 56%-a úgy véli, hogy az Egyesült Államok kormányának továbbra is aktívan tárgyalnia kellene Iránnal a nukleáris program ügyében.

Figyelemre méltó fejlemény, hogy a Trump-táboron belül sokkal hevesebb diskurzus zajlik a további katonai elköteleződésről, mint a demokraták körében. Több republikánus politikus egymást tudatlansággal, információs hiányosságokkal és felelőtlenséggel vádolja. Például Lindsay Graham szenátor, aki Izrael támogatásáról ismert, és Marjorie Taylor Greene, a feketeöves szélsőjobboldali képviselő, akinek nézetei sok vitát generálnak, éles kritikát fogalmaztak meg egymás irányába.

Amerikai hírszerzési tisztviselők szerint Irán rakétákat és más katonai felszereléseket készített elő az amerikai bázisok elleni csapásokra a Közel-Keleten, ha az USA csatlakozik Izrael háborújához az iszlám köztársaság ellen. Eközben három tucat újabb amerikai utántöltő repülőgép érkezett európai bázisokra, amelyek az esetleges csapásmérésben részt vevő bombázók hatótávolságának növelésére szolgálnának.

A központi parancsnokság (CENTCOM) rendkívüli készültségi állapotot hirdetett az amerikai erők számára a régió katonai bázisain, beleértve az Egyesült Arab Emírségeket, Jordániát és Szaúd-Arábiát. Jelenleg az Egyesült Államok több mint 40 000 katonát tart fenn a Közel-Keleten, hogy biztosítsa a stabilitást és reagáljon a kihívásokra.

Irán számára nem jelent túl nagy kihívást, hogy támadást indítson az amerikai bázisok ellen a térségben, hiszen már rendelkezik rakétaképességekkel, amelyek elérik az Öböl-államokat. Felmerül a kérdés: vajon Izraelnek vagy az Egyesült Államoknak kellene-e lépéseket tennie ezen rakéták megelőző semlegesítése érdekében? Ha az Egyesült Államok döntene a beavatkozás mellett, az gyakorlatilag azt jelentené, hogy belép a konfliktusba.

A mozgósított csapásmérő eszközök sorában GBU-57 bunkerromboló bombák is találhatók, melyeket 2023-ban tesztelt az amerikai hadsereg a mélyen föld alá süllyesztett és betonbúrával védett célpontok ellen. Ezek megjelenése fenyegető a mélybe telepített iráni nukleáris célpontokkal és olyan katonai hadállásokkal szemben, amelyek ballisztikus rakétákat tárolnak.

A Fordow nukleáris komplexum elleni esetleges csapás következményei nem teljesen világosak, és kérdéses, hogy mekkora mértékben befolyásolná Irán atomfegyverek kifejlesztési programját. Az egyik legnagyobb taktikai kihívás, hogy Irán dúsított urán készletei elosztva találhatók az ország különböző alagútrendszereiben, és egyes elemek akár a határokon túl is rejtekezhetnek.

Jelentős és sorozatos csapásokra Izrael egyedül is képes, de a végeredmény erősen kérdéses abban a tekintetben, hogy ezzel véglegesen le lehet-e zárni Irán nukleáris törekvéseit.

Az amerikai katonai szakértők szerint Izraelnek segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy jelentősebben vagy végzetesen károsítsa Irán nukleáris programját. Az amerikai segítségnyújtás magában foglalhatja a légi fedezet biztosítását az izraeli kommandósok számára, akik szárazföldi úton vonulnak be Iránba. A Pentagon tisztviselői szerint azonban valószínűbb kimenetel lehet a térségben várakozó B-2 bombázók bevetése, amelyek képesek hordozni azokat a speciális bombákat, amelyek képesek behatolni abba a hegyláncba, amely Fordo földalatti létesítményeit védi.

Nő az aggodalom egy szélesebb körű háborútól az amerikai védelmi tisztviselők körében, mivel tartani lehet attól, hogy egy direkt beavatkozás esetén az Irán által támogatott jemeni húszi milícia biztosan folytatja a kereskedelmi és hadihajók elleni támadásokat a Vörös-tengeren.

Fontos figyelembe venni, hogy az iraki és szíriai síita milíciák potenciálisan támadást indíthatnak az amerikai bázisok ellen. A The New York Times beszámolója szerint két iráni tisztviselő megerősítette, hogy Irán hajlandó lenne megtámadni az Egyesült Államok közel-keleti bázisait, különösen az irakiakat, amennyiben az Egyesült Államok beavatkozik Izrael háborújába.

Kiemelkedő aggodalom merül fel amiatt, hogy Irán esetleg megkezdheti a Hormuzi-szoros aláaknázását. Ezzel a lépéssel könnyedén izolálhatja az amerikai hadihajókat a Perzsa-öbölben, komoly feszültséget generálva a térségben.

Ali Khamenei, Irán legfőbb vallási vezetője, legutóbbi nyilvános kijelentésében határozottan az ellenállás folytatására ösztönöz, és a "cionista rezsim" feletti győzelem elérését tűzi ki célul. Szavai világosan kifejezik, hogy nem hajlandó megadni magát vagy bármiféle engedményt tenni; sőt, tárgyalási lehetőségeket sem említ.

Az iráni külügyminiszter, Abbász Aragchi hétfőn nyilvánosan kijelentette, hogy "ellenségeinknek tudomásul kell venniük: katonai agresszióval nem érhetnek el megoldást, és nem kényszeríthetik rá akaratukat az iráni népre". Aragchi telefonon egyeztetett több európai kollégájával, és hangsúlyozta, hogy amennyiben a konfliktus tovább terjed, Izrael és annak fő támogatóiként az Egyesült Államok mellett az európai országok is felelősségre vonhatók.