A diktátor uralma alatt a népének közel felét vesztette el, amikor kegyetlen intézkedéseivel a halálba sodorta őket. | 24.hu
Francisco Solano López, Paraguay hírhedt diktátora 198 éve, 1827. július 24-én született. Uralma csupán nyolc évig tartott, ám e rövid idő alatt a dél-amerikai állam három szomszédjával is háborúba sodródott, népessége pedig mintegy megfeleződött.
Carlos Antonio López fiaként jött világra a főváros, Asunción közelében. Apja a gyermek születésekor bujkálni kényszerült az ország akkori teljhatalmú ura, José Gaspar Rodríguez de Francia elől, a diktátor 1840-es halála után azonban - előbb konzulként, majd a köztársaság első elnökeként - ő vette át Paraguay kormányzását. Ezután új alkotmányt léptetett életbe, amely gyakorlatilag abszolút hatalmat biztosított számára. Fiát, Francisco Solanót már igen fiatalon magas rangokhoz juttatta, előbb dandártábornok, majd nagykövet, később pedig hadügyminiszter és elnökhelyettes lett - írja a Rubicon.
Apja 1862-es halála után végül ő örökölte a hatalmat, és a mezőgazdaság, az infrastruktúra modernizációjára, valamint a hadsereg fejlesztésére koncentrált. López megszállottan rajongott Bonaparte Napóleonért, hatalomra jutása után a legendás hadvezér seregének egyenruhájába öltöztette katonáit, magának pedig elkészíttette ama fejékszer pontos másolatát, amellyel példaképét 1804-ben császárrá koronázták. Későbbi katonai vállalkozásaihoz, őrült külpolitikai hazardírozásához is Napóleon diadalaiból merített ihletet és önbizalmat.
Paraguay ekkoriban Argentínával és Brazíliával egyenlő hatalmi pozícióra törekedett, de hosszú ideig igyekezett elkerülni a konfliktust a kontinens két domináló országával. A helyzet radikálisan megváltozott 1864-ben, amikor Uruguayban Venancio Flores felkelést indított, hogy megbuktassa a Paraguayjal szövetséges Atanasio de la Cruz Aguirre elnököt. A brazil kormány támogatta Flores törekvéseit, és katonai erőkkel is segítette a lázadást. López, Paraguay vezetője azonban ezt a lépést háborús oknak tekintette, és hadat hirdetett Brazíliának.
A paraguayi elnök, Francisco Solano López, merész lépésre szánta el magát, amikor hadjáratot indított Mato Grosso tartomány ellen, hogy megszerezze a gazdag gyémántlelőhelyeket. E célból nemcsak a természeti erőforrásokat célozta meg, hanem Aguirre támogatására is törekedett. Mivel Uruguay és Paraguay nem osztoznak közvetlen határon, López kénytelen volt Argentínához fordulni, hogy engedélyt kérjen a területükön való átvonuláshoz. Az argentin kormány azonban elutasította kérését, így az elnök 1865 tavaszán hadat üzent nekik is. Villámgyors offenzívája során sikerült elfoglalnia Corrientes és Entre Ríos tartományokat, melyeket hamarosan Paraguay részévé tett.
A támadás hatására Argentína, Brazília és - az immár Flores vezette - Uruguay 1865. május 1-jén szövetségre lépett Paraguay ellen. A három hatalom szerződésében kinyilatkoztatta, hogy a háborút addig vívják majd, amíg López totális vereséget nem szenved.
Néhány hónapon belül a paraguayi diktátor a bukás szélére sodródott és védekezésre kényszerült a túlerőben lévő nagyhatalmakkal szemben. López azonban nem volt hajlandó megadni magát, inkább újabb és újabb tízezreket küldött a frontra, amely ekkor már szinte egyenlő volt a vágóhíddal. Eközben rendszere stabilitását a terror fokozásával igyekezett biztosítani, kegyetlen hajtóvadászatot indított a "belső ellenség" elpusztítására, és saját rokonai mellett a vezérkart, a polgári elitet és az országban tartózkodó diplomatákat sem kímélte.
Paraguay egészen 1870 márciusáig hősiesen ellenállt a szövetségesek túlerejének, azonban López február elején megkezdte utolsó hadjáratát a brazil csapatok ellen. Ekkor azonban a katonáinak többsége dezertált, ami végzetes fordulatot hozott a diktátor számára. José Antonio Correio de Câmara brazil tábornok március 1-jén megpróbálta elfogni Lópezt, aki a végsőkig küzdött, de a harc során életét vesztette. Halála egyben a borzalmas háború végének is jele volt, amely rendkívüli mértékű vérveszteséget okozott Paraguay számára, és majdnem teljesen eltüntette az országot a térképről.
Bár López kormányzása alatt a dél-amerikai köztársaság elveszítette népességének mintegy felét, a későbbi generációk nem feltétlenül értékelték negatívan uralmát. Ezt jól mutatja, hogy az elnök testét később az asuncióni Hősök Nemzeti Panteonjában helyezték végső nyugalomra, halála napját, március 1-jét pedig a hősök emléknapjává nyilvánították, amelyet máig megünnepelnek. A paraguayiak többsége Lópezre ma sem diktátorként, hanem bátor hazafiként tekint, aki semmilyen áldozattól nem riadt vissza azért, hogy országa felemelkedhessen.
Igazságérzetünk mélyen arra ösztönöz, hogy a kegyetlen zsarnokok végül elnyerjék megérdemelt büntetésüket, ám a történelem gyakran igazságtalan. Cikkjeinkben bemutatjuk néhány hazai és külföldi diktátor életútját, akik közül sokan a nép haragjától szenvedtek, míg mások büntetlenül megúszták tetteik következményeit.
