New Yorkot egyedülállóan formálhatná meg az 500 méteres rákosrendezői torony, amely nemcsak a város sziluettjét gazdagítaná, hanem Ázsiában is méltóan megállná a helyét.
Ugyan a rákosrendezői rozsdaövezetbe tervezett, Mini-Dubaj néven emlegetett beruházásról kevés konkrétumot tudunk, ha az arab befektető tényleg 500 méteres tornyot épít oda, az nemcsak a régió, hanem egész Európa legmagasabb felhőkarcolója lenne. Még így sem férne be a világ 10 legmagasabb épülete közé, de nincs is messze ettől.
A felhőkarcolók születési helyének az Egyesült Államokat tartják, ahol a 19. század második felében és a 20. század elején az urbanizáció felgyorsulásával párhuzamosan kezdtek el egyre impozánsabb magas épületeket emelni. Ekkorra váltak széles körben hozzáférhetővé azok a korszakalkotó technológiák, mint a lift és az elektromos világítás, amelyek lehetővé tették a magasabb épületek hatékony üzemeltetését. Az első igazi felhőkarcoló kiléte vitatható, de kétségtelen, hogy ez az időszak hozta létre New York ikonikus látképét formáló több jelentős épületet. Különösen figyelemre méltó a Flatiron Building, amely egyedi formájával hívja fel magára a figyelmet, és nem sokkal később készült el a Woolworth Building is, amely 1913 és 1929 között a város legmagasabb épülete volt.
A '20-as évek gazdasági pörgésének köszönhetően nagy volt az igény új épületekre, így rohamtempóban épültek a toronyházak: a Chrysler Building építése például 1929 januárjában kezdődött, az 1930-as átadót követően pedig hivatalosan is ez lett a világ legmagasabb épülete.
Ezt a címet csupán 11 hónapig viselte az art déco egyik legimpozánsabb példájaként számon tartott torony: 1931-ben ugyanis átadta a helyét a közeli, pár sarokkal arrébb felhúzott Empire State Building. Az ekkoriban kibontakozó gazdasági világválság következtében azonban az elsősorban irodai funkcióra tervezett épület sokáig üresen állt, amit a helyiek csak "Empty State Building"-nek gúnyoltak. Ez az ikonikus felhőkarcoló jóval hosszabb ideig, egészen 1971-ig birtokolta a legmagasabb épület címét, egészen a World Trade Center első ikertornyának megnyitásáig. A tragikus sorsú ikertornyokat végül 1973-ban szorította háttérbe a chicagói Sears Tower, amely 1998-ig megtartotta vezető szerepét.
Az amerikai felhőkarcolók uralkodása 1998-ban egy váratlan fordulatot vett, amikor Kuala Lumpurban felhúzták a Petronas-ikertornyokat. Ezek a lenyűgöző épületek, melyek a maláj olajipari óriás szimbólumai lettek, nemcsak maguknak, hanem számos nemzetközi cégnek is otthont adtak. Azonban a toronykorszak csillagának fényessége nem tartott sokáig, mert néhány év múlva a tajvani Taipei 101 még magasabbra emelkedett, újra megkérdőjelezve a felhőkarcolók világában betöltött pozíciókat.
A torony egy törésvonal közelében épült, a tervezőknek pedig nemcsak a földrengésveszéllyel, de szubtrópusi éghajlatra jellemző tájfunokkal is számolniuk kellett. Az épület stabilitásáról egy speciális tömegszabályozó rendszer gondoskodik, ennek leglátványosabb eleme egy 725 tonnás gömb, amely segít a torony kiegyensúlyozásában. A biztonsági funkcióján felül a gömb turistalátványosságként is szolgál, a kilátóba tartva bárki megnézheti működés közben:
Bár a Taipei 101 rendkívüli mérnöki megoldásai miatt sokáig a világ legmagasabb épületeként tündökölt, 2010-re a dubaji Burdzs Kalifa átvette tőle a vezető szerepet. Az impozáns, 828 méteres magasságával azóta is megőrzi elsőségét a legmagasabb épületek rangsorában. Az épület nem csupán lakásoknak ad otthont; szállodai szobák, éttermek, boltok és irodák is helyet kaptak benne. Fő célja azonban nem más volt, mint presztízsberuházásként a figyelem felkeltése és Dubai városának ikonikus szimbólumává válni.
Bár az utóbbi 15 évben magasságban nem akadt kihívója (ha minden igaz, 2028-ban az egy kilométeresre tervezett szaúdi Dzsidda-torony taszíthatja majd le a trónról), a világban zajló felhőkarcoló-építési lázat jól mutatja, hogy a legmagasabb épületeket felsoroló listán 2010-ben a második helyre szoruló Taipei 101 napjainkban már csak a 11. helyre fér fel, és a tajvani felhőkarcolót megelőző épületeket pedig a Burdzs Kalifa kivételével mind 2011 után adták át. Ezek közül jelenleg 5 van Kínában, Peking mellett már Sanghaj, Sencsen, Kanton és Tiencsin is büszkélkedhet 500 méter feletti felhőkarcolóval. A világ 10 legmagasabb épülete között mindössze egy van, amelyik nem Ázsiában található: ez a New York-i Világkereskedelmi Központ egykori ikertornyainak helyén épült One World Trade Center, amely az 541 méterével jelenleg az USA legmagasabb építménye. Ebből azonban 128 métert tesz ki az antenna, így ha csak a tetőt vesszük, akkor a Mini-Dubaj csúcsa akár még le pipálhatná.
Európában jóval kisebb hagyománya van a felhőkarcolók építésének: a kontinens jelenlegi legmagasabb épülete a Szentpéterváron található Lakhta Centre, amely 462 méter magas, és jelenleg a Gazprom főhadiszállásául szolgál.
Kelet-Közép-Európa viszonylag szűkös égboltja nem éppen a felhőkarcolók hazája; a régió legimpozánsabb épülete a lengyel főváros szívében, a nemrégiben átadott 53 emeletes, 310 méter magas Varso Tower. A környező országokban is felfedezhetünk néhány magas építményt, például Szerbiában és Ausztriában, ahol Bécs Donaustadt kerületében emelkedik a 220 méteres DC Tower, amely a legmagasabb a városban. Ez a modern torony a belvárostól távolabb található, így nem zavarja a történelmi városkép harmóniáját, ugyanakkor figyelemfelkeltő látványt nyújt a környéken.
Amennyiben a rákosrendezői torony projektje megvalósul, és a magassága valóban eléri vagy megközelíti az 500 métert, akkor kétségtelenül Európa legmagasabb épületének titulálhatja magát. Ugyanakkor a világszinten való elhelyezkedése nem volna annyira impozáns, hiszen ezzel a magassággal még a legmagasabb tíz épület közé sem kerülne, mivel a 500 méteres magasság a rangsor 12. helyére lenne elegendő. Az igazi kérdés azonban az, hogy vajon Budapestnek valóban szüksége van-e egy ilyen monumentális felhőkarcolóra, főleg egy olyan helyszínen, ahol az épület a város látképének meghatározó és szinte minden irányból észlelhető részévé válna.