"Tréfásan számolnak be arról, hány alkalommal estek át abortuszon" - Szomorú, ahogyan Lily Allen az abortuszairól mesél.

A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.

Hozzátette: sosem érzett lelkiismeret-furdalást, és szerinte fontos lenne, hogy az emberek végre normalizálják azt, ha valaki nem akar gyereket, és egyszerűen csak nemet mond a terhességre - mindenféle magyarázat vagy trauma nélkül.

Sokan ezt a hozzáállást frissítőnek és felszabadítónak tekintik. Érzik, hogy Lily Allen végre hangot ad azoknak a nőknek, akik nem kívánják mentegetni magukat az abortusz miatt, és elegük van abból a társadalmi nyomásból, amely csak tragikus háttértörténetekkel legitimálja a döntésüket. Ebben a nézőpontban egyértelműen igazuk van. Én is osztom azt a véleményt, hogy egy nőnek nem kell külön indoklással szolgálnia ahhoz, hogy joga legyen megszakítani a terhességét. Nem szükséges, hogy szegény, bántalmazott vagy fiatal legyen – elegendő, ha egyszerűen úgy történt, hogy teherbe esett, pedig nem vágyik gyerekre.

Szeretném kifejezni a véleményemet Lily Allen nyilatkozatával kapcsolatban, amely nem hagyott hidegen. Bár az abortuszhoz való jog valóban alapvető és elengedhetetlen, az ő megfogalmazása és az ezzel kapcsolatos attitűdje inkább elgondolkodtatott, mintsem lelkesített. Nem az abortusz jogi kereteit vitatom, hanem azt a hozzáállást, amit ő képvisel.

Az abortusz nem szégyen, de nem is bagatellizálható

Egy súlyos, komoly és felelősségteljes döntés, amely – még ha valaki teljes meggyőződéssel is hozza – nem zárható egy kalap alá a fogamzásgátlással. Amikor valaki azt mondja, hogy nem tudja, hány abortusza volt, az számomra nem a felszabadító őszinteség megnyilvánulása, hanem inkább egy hideg, cinikus távolságtartás kifejeződése.

Minden erőmmel támogatom a nők jogát az abortuszhoz, ugyanakkor elengedhetetlennek tartom, hogy mindent megtegyünk a nem kívánt terhességek megelőzése érdekében. A fogamzásgátlás hatékony eszköz ahhoz, hogy elkerüljük a sorozatos abortuszokat, amelyek végső soron kegyetlen és felesleges megoldások. Az egészség és a tudatosság kulcsfontosságú a női jogok védelmében és a boldog, tervezett családok kialakításában.

Szóval kimondom: igen, elítélem ezért Lily Allent. És közben továbbra sem vagyok abortuszellenes. Továbbra sem gondolom, hogy nem lett volna joga bármelyik, akár a sokadik abortuszához sem. Mert nem gondolom, hogy a jogot meg kellene érdemelni. Nemcsak azoknak jár az abortusz lehetősége, akik szívszorító történeteket tudnak mellé csatolni. Mindenkinek jár. Akkor is, ha felelőtlen, akkor is, ha számomra ellenszenves az értékrendje, akkor is, ha nem tudja hány alkalommal volt már ilyen döntés előtt. Akkor is, ha azt gondolom róla, hogy nem jó ember. A testünk felett való rendelkezés alapjog. Nem lehet visszatartani csak azért, mert valaki nem úgy él vele, ahogy mi szeretnénk.

Nem mondhatjuk, hogy csak akkor "érdemled meg" a tested feletti önrendelkezést, ha "rendesen" viselkedsz. Ez pont az a szemlélet, ami évszázadok óta béklyóba zárja a női test fölötti önrendelkezést.

De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet véleményem arról, ahogy valaki ezzel a joggal él. Ahogy más szabadságjogokkal való visszaélés is lehet bántó, így ez is lehet az. És én igenis elborzadok attól a könnyedségtől, amivel Lily Allen erről beszél. Nem azért, mert azt gondolom, hogy abortuszt vállalni bűn - hanem mert azt hiszem, hogy akkor is van helye a felelősségnek, ha a jog világos.

Bízom benne, hogy a világban csak kevesen osztják Lily Allen nézeteit az abortusz kérdésében. Azok, akik így vélekednek, nehezen fognak belépni a szívem kedvenc embereinek körébe. Ugyanakkor hiszek abban, hogy az ő joguk is megkérdőjelezhetetlen, hogy döntsenek arról, vállalják-e a terhességet vagy sem. Ez a két gondolat, bár eltérő, szerintem képes egymás mellett létezni.