A falu határában a repülőgép tragikus balesete következtében szörnyű látvány tárult elénk. Az összeroncsolódott géptest körül halottak hevertek, a tragédia nyoma mindenhol ott volt. A fák között szétterülő törmelék és a fémroncsok szívszorító képet festet
Békéssámson határain belül, mindössze két kilométerre a falu szívétől, a Tótkomlós és Hódmezővásárhely közötti úttól körülbelül 300 méterre tragikus esemény történt: egy repülőgép zuhant le. A baleset következtében senki sem élte túl a katasztrófát.
Egy szemtanú szavai szerint szörnyű látvány fogadta a helyszínre érkezőket: emberi végtagok hevertek szétszórva, a felismerhetetlenségig összeroncsolódott holttestek, valamint a földön és a fákon lógó személyes tárgyak, okmányok, és a füstölgő repülőgép roncsai borították be a hatalmas cukorrépatáblát. A Száraz-ér partján lévő nádas vérrel teli foltokkal volt tarkítva. Így emlékezett vissza Köblös Mihály az 1963. június 16-án bekövetkezett békéssámsoni légikatasztrófára, amelyről a Békés Megyei Hírlap 2008. június 16-i számában számolt be. Majdnem 62 évvel ezelőtt zuhant le a román TAROM légitársaság IL-14P típusú, YR-ILL lajstromú különjárata, a fedélzetén 29 utassal és öttagú személyzettel.
A repülőgép-baleset áldozatai tragikus módon a magasban, a felhők között veszítették el életüket.
A gép becsapódását követő percekben a környékből, a földeken dolgozók közül több tucatnyi ember rohant lélekszakadva a helyszínre, és még 11 óra előtt megérkezett dr. Szalontai László, a falu körzeti orvosa is. Segíteni azonban már senkin sem tudtak, az áldozatok még a levegőben életüket vesztették.
– Nem sokkal hazaérkezésünk után a tanévzáró ünnepségről, édesanyám arra kért, hogy tereljem ki a libákat a legelőre – mesélte nosztalgikus hangon Köblös Mihály, felidézve a 2008-as eseményeket. – Miközben a jószágokkal foglalkoztam, egyszer csak egy különös, szokatlanul hangos repülőzúgásra lettem figyelmes. Székkutas irányából egy égő repülőgép közelített alacsonyan, harminc vagy harmincöt fokos szögben. Amikor a répaföld fölé ért, az egyik szárnya leszakadt, és úgy hullott alá, mint egy tollpehely. Néhány másodperc múlva a gép felrobbant a levegőben, orral előre, füstölve csapódott a földbe, és egy hatalmas csend telepedett a környékre. Amíg élek, sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot...
A gép Münchenből emelkedett a magasba, célja pedig a festői Konstanca városa volt.
A repülőgép, fedélzetén 29 nyugatnémet turistával reggel indult Münchenből, hogy leszállás nélkül repüljön Konstancáig. Verőfényes vasárnap volt, kiváló repülési idővel. A járat nem sokkal tíz óra előtt lépett a magyar légtérbe. A gép 45 éves kapitánya, Sanueluscu Gheorge Budapest térségében kisebb műszaki hibát észlelt, de nem kért leszállási engedélyt. Bugacnál a 29 esztendős másodpilóta, Marin Vasile engedélyt kért és kapott a 3050 méterre való süllyedésre, majd elköszönt a magyar légiirányítóktól. Ez volt az utolsó kapcsolat a géppel a 125,50 MHz frekvencián, miközben átvette a repülő irányítását a román fél, nyugtázva a gép hívását. Nyomban ezután a személyzet műszaki problémát jelzett, az aradi repülőtértől érdeklődött, hogy van-e olajuk, segítséget kért, ugyanis, mint közölték, csökkent a gép olajnyomása.
