Steven sikeresen kijutott a londoni metrórobbantásból: "Sűrűn rágondolok azokra, akik életüket vesztették."
Ki vetett véget Katzenbach Imre életének? – Curtis testvére törte meg a csendet, amikor először lépett a kamera elé.
Steven Desborough, aki akkor mindössze 27 éves volt, az Aldgate állomásnál történt robbantás egyik túlélője. Húsz esztendővel később a BBC megkeresésére tekintett vissza arra a napra, amely örökre nyomot hagyott benne.
Egy éles robbanás hasította át a levegőt, majd egy vékonyka sikoly tört ki, mint egy sebesült madár hangja. Ekkor egy fehér fény villant fel, és minden más eltűnt a szemem elől. A vonat fájdalmasan nyikorogva állt meg, a kocsi körül csend honolt, mint egy elhagyatott temetőben. Az utasok, mintha megkövültek volna, néhány hosszú másodpercig ültek mozdulatlanul, próbálva feldolgozni a történteket. Aztán, mint egy szörnyű álomból ébredve, mindenkiben tudatosult a tragédia - idézte fel a rémületet.
Amikor végre kiszabadult a metróból, Stevennek szembesülnie kellett a robbantás rémisztő következményeivel.
- A felrobbant vagon mellett haladtunk el, és az a látvány örökre nyomot hagyott bennem - mesélte.
Bár korábban részt vett egy alapfokú elsősegélynyújtó tanfolyamon, most mégis teljesen elveszettnek érezte magát a helyzetben.
- Voltak olyan emberek, akiken egyszerűen nem tudtam segíteni. Csak beszélgettem velük, igyekeztem megnyugtatni őket, hogy ne essenek kétségbe - idézte fel a múltat.
Steven számára a legnehezebb pillanatok közé tartozott, amikor egy fiatal nőt tartott a karjaiban, aki később meghalt.
- Beszélgettünk, viccelődtünk, hogy majd megiszunk egy kávét, és hogy még mindig nagyon szép a haja. Mindannyian tudtuk, hogy ez nem igaz, de a pillanatnyi vigasz segített abban, hogy a túlélők valamennyire megőrizzék a lélekjelenlétüket - elevenítette fel a megrázó pillanatokat.
Sokáig nyomasztották a borzalmak, de a támadások jobb emberré tették: türelmesebbé és empatikusabbá vált.
Gyakran visszatekintek azokra, akik már nincsenek közöttünk. Azokra az emberekre, akiknek még rengeteg álmuk és lehetőségük lett volna az életre. Azóta minden egyes pillanatot másképp élek meg, igyekszem kedvességgel körülvenni magam, de a szörnyű emlékek sosem tűnnek el teljesen. Néha egy ismerős szag, egy melódia vagy akár egy apró részlet hirtelen visszarepít abba az időbe. Ilyenkor újra szembesülnöm kell a fájdalmakkal.
A londoni terrortámadás mély nyomot hagyott nemcsak a brit emberek életében, hanem az egész európai közösségben is. Eddig csupán hírekből értesültünk a terrorizmus borzalmairól, de július 7-e után a valóság sokkal közelebb került hozzánk. Mindössze négy év telt el a New York-i ikertornyok tragikus leomlása óta, és három évvel a balinéz támadás után, amikor a G8-csúcs keretein belül a világ legnagyobb hatalmú vezetői gyűltek össze a festői Skóciában, Gleneagles-ben. 2005. július 7-én, reggel 9 óra előtt mindössze 10 perccel, egy szívszorító, 50 másodperces eltéréssel három bombát robbantottak a londoni metrókban. A sötét események nem álltak meg itt: alig egy órával később egy emeletes busz is a pusztító detonáció áldozatává vált, a levegőbe repítve mindazokat, akik a mindennapi életüket élték.
Házi készítésű, hátizsákba rejtett, peroxid-alapú robbanószerek következtében 52 ártatlan élet veszett el, emellett négy fanatikus elkövető is, akik az öngyilkos merényletekkel a brit fővárosra szabadították a félelmet. Ezzel a brutális akcióval a terrorizmus elérte Európát. Az elkövetők brit állampolgárságú muszlim férfiak voltak, három pakisztáni és egy jamaicai származású. Hátrahagyott videóüzeneteik tanúsága szerint a brit csapatok iraki háborúban való részvétele ellen tiltakoztak e szörnyű tettükkel.
Az Al-Kaida terrorszervezet magára vállalta a támadásokat, 2005. szeptember 1-jén pedig az Al Jazeera televízió Mohammad Sidique Khan, az egyik elkövető üzenetét közvetítette: "Háborúban állunk és harcosok vagyunk. A célpontjaink lesztek".
A felvételben látható Ajmán az-Zavahiri, az Al-Kaida vezetőjének figyelmeztető üzenete is megjelent, amely baljós előjeleket sugall.
- Ami most következik, az csupán a támadások sorozatának nyitánya - figyelmeztetett. - A következő akciók egyre pusztítóbbá válnak, amíg meg nem szüntetitek a csapataitok jelenlétét Afganisztánban és Irakban, valamint le nem állítjátok Amerika és Izrael pénzügyi támogatását.
A brit kormány akkori hivatalos véleménye szerint a merénylők nem álltak kapcsolatban az Al-Kaidával. Azonban már az első pillanatokban nyilvánvalóvá vált, hogy a pusztító akciót gondosan megtervezték. A pokolgépek olyan helyszíneken robbantak fel, ahol az ellentétes irányba közlekedő vonatok éppen egymás mellett haladtak, így a robbanás egyszerre két járművet is érintett.
A kezdeti elképzelés szerint a négy bomba egyszerre robbant volna a metró alagútjában, a célpont pedig a King's Cross, vagyis a "király keresztje" lett volna. Azonban az egyik merénylő késlekedett, így míg ő még úton volt, a három bomba már detonált, és a metrózár miatt nem tudott bejutni. Végül egy buszra ült át, ahol végrehajtotta a merényletet.
