"Szeretném szívből kifejezni bocsánatkérésemet mindazoknak a gyermekeknek, szülőknek és tanároknak, akik bármelyik intézményünk falai között sérelmek, megalázások vagy bántalmazások áldozataivá váltak."

Hortobágyi T. Cirill, a pannonhalmi főapát, egy szívhez szóló nyilatkozatban fejezte ki együttérzését, amikor így kezdte: "Iskolafenntartó szerzeteselöljáróként mélyen sajnálom, és őszintén bocsánatot kérek minden egyes gyermektől, szülőtől és tanártól, akik bármelyik intézményünkben sérelem, megalázás vagy bántalmazás áldozataivá váltak." Ezzel a megnyilvánulással hangsúlyozza a felelősségvállalás és a gyógyulás fontosságát, valamint a közösség iránti elkötelezettségét.

Lényeges, hogy empatikus és figyelmes hozzáállással közelítsünk a sértettekhez. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a felelősség kérdése a visszaélések kapcsán. Felelős az elkövető, aki visszaél az egyházi pozíciójával, hatalmával és fölérendelt szerepével. Felelős az intézmény, a közösség, valamint annak vezetői is, akik hajlamosak figyelmen kívül hagyni a figyelmeztető jeleket. Továbbá, felelős a felettes egyházi szerv is, amely gyakran nem szentel elegendő figyelmet a visszaélések felszámolására és megelőzésére.

Az egyház által elkövetett gyermekbántalmazások kérdése hosszú ideig kényes és nehezen megközelíthető téma volt, ismerte el a bencés vezető. "A helyzetem gyökeresen megváltozott, amikor 2014-ben Pannonhalmán először találkoztam az áldozatokkal, mint az akkori vizsgálóbizottság tagja," mesélte.

Megindító élmény számomra, hogy a közösségben, akikkel találkoztam, senki sem akarta ártani az Egyháznak. Senki sem próbált anyagi előnyöket kicsikarni, és nem vádolták a szerzeteseket. Mindannyiunkat egy közös vágy fűtött: hogy egy felelős egyházi vezető nyíltan elismerje, hogy ami történt, az igazságtalan, és hogy a jövőben hasonló esetek ne fordulhassanak elő. 2015-ben, amikor először hoztuk nyilvánosságra ügyünket, megtörtént a méltánytalanság hivatalos elismerése. Később, Asztrik akkori főapát - talán egy kicsit késlekedve a múlt eseményeihez képest - egy hónappal később bocsánatot kért a történtekért.

Hortobágyi, miután visszaemlékezik a három pannonhalmi eseményre, hangsúlyozza, hogy "a nyílt és átlátható kommunikáció vállalása bizonyult a legbölcsebb lépésnek. A közvéleménynek alapvető joga, hogy tudomást szerezzen ezekről a zavarbaejtő esetekről."

Bíztató jel, hogy az egyház különböző részein végre elkezdődött a változás. Bábel Balázs érsek atya kijelentései és Marton Zsolt püspök legutóbbi család-körlevele sokak figyelmét felkeltette. Azt is észrevesszük, hogy a vizsgálatok elindítását immár azonnal bejelentik. Ugyanakkor sajnálatos módon még mindig jelentős a távolságtartás és a hallgatás gyakorlata a hazai egyházban. Úgy vélem, hogy ennek hátterében az áll, hogy nem mindenki tapasztalta meg az egyedüli, evangéliumi útnak ezt a pozitív és felszabadító hatását. Paptársaink nem kerültek olyan helyzetbe, amelyben személyesen érintettek lettek volna, így nem tanultak belőle. Személyesen nem tapasztalták meg, hogy a határozott kiállásnak valóban van pozitív következménye: az áldozatok érzékelik, hogy végre megoldást kaptak az őket évek óta gyötrő problémákra. Az érintettek megnyugtató visszajelzései megerősítik, hogy helyes úton járunk.

írja. Hortobágyi azzal zárja, hogy