Trump tévesen hiszi, hogy a nyers erőfölény képes helyettesíteni a világkereskedelem bonyolult rendszerét.

Három amerikai elnök játszott kulcsszerepet abban, hogy létrejöjjön egy átfogó, kiegyensúlyozott világkereskedelmi rendszer, amely minden érintett fél számára előnyöket biztosít. Ezt követően további négy elnök nem támogatta a WTO-t, de Trump második hivatali idejében ez megváltozhat, amennyiben a kereskedelmi partnerek nem tanúsítanak kellő körültekintést.
Az elmúlt ötven év egyik legmerészebb nemzetközi kereskedelmi megállapodása a "Uruguayi Forduló" néven ismert kezdeményezés volt. Ennek a 300 000 oldalas szabályrendszernek a kidolgozása nyolc évet vett igénybe, és 1994-ben végre életre hívta a WTO-t, azaz a Világkereskedelmi Szervezetet, amely kisebb kihívásokkal ugyan, de eddig sikeresen működött. És ez a működés a mai napig tart.
A WTO szabályai rendet teremtettek a nemzetközi kereskedelem addig kaotikus rendszerében, folyamatosan csökkentették a kereskedelmi akadályokat, ami a genfi székhelyű szervezet megalapítása óta évente 4%-kal növelte a globális kereskedelem volumenét. A WTO nélkül a nemzetgazdaságok fejlődése gyakorlatilag lehetetlen lett volna, és folyamatos válságokkal kellett volna megküzdeni.
A vezető amerikai gazdasági lap, a Bloomberg szerint még túl korai lenne Trump alkukötési stílusát sikeresnek vagy kudarcosnak nevezni. Kormányzata több tucat állammal folytat tárgyalásokat, és a fenyegetések sokukat késztetik, hogy nagyobb hozzáférést biztosítsanak az amerikai vállalkozásoknak a gazdaságaikhoz.
Amerika legfőbb gazdasági partnereivel folytatott tárgyalások egyre bonyolultabbá válnak, és kezdenek emlékeztetni a múlt összetett, időigényes alkudozási folyamataira.
Mindez abból fakad, hogy az Egyesült Államok egyre inkább elveszíti domináló szerepét, és partnerei már nem csupán kiszolgáltatott államok, hanem megerősödött, autonóm riválisok, akik saját érdekeiket képviselik. Ez a tendencia különösen érvényes Kínára, az Európai Unióra, valamint a gazdasági középhatalmakra, és olyan feltörekvő gazdaságokra is, mint Kanada, India, Brazília vagy Mexikó, amelyek 1994 óta folyamatosan fejlődnek.
A kereskedelmi tárgyalások néha akár éveken át is elhúzódhatnak, és sok esetben sosem jutnak el a végkifejletig. Előfordul, hogy egy-egy vita újra és újra felmerül, még akkor is, ha korábban már született róla megállapodás. Például az Európai Unió és a dél-amerikai országok közötti egyeztetések 2000 óta tartanak, és még mindig nem mondhatók véglegesen lezártnak. Ennek hátterében az áll, hogy számos körülmény időközben megváltozik: új kormányok kerülnek hatalomra, tudományos áttörések történnek, vagy olyan belföldi események zajlanak, amelyek kényszerítő erőként hatnak az egyik vagy másik félre, visszalépésre kényszerítve őket.
Amikor a nemzetek kereskedelmi tárgyalásokba kezdenek, általában megértik, hogy mindkét félnek alkalmasint menet közbeni engedményeket kell tennie vagy új követelésekkel fog előállni.
Számos olyan megállapodás létezik, amelyeket már véglegesítettek, de az amerikai kongresszus ellenállásának következtében újra tárgyalásra került sor. Ez a helyzet fordítva is előfordulhat. Például az Obama-adminisztráció idején több egyezményt felfüggesztettek, miután az európai fővárosokban tapasztalt ellenállás megingatta a jóváhagyásukhoz szükséges támogatást.
2016-ban a világ egyik legnagyobb kereskedelmi megállapodása, a transzcsendes-óceáni partnerség (TPP) tárgyalása hosszú éveken át zajlott, ám az Egyesült Államok Trump elnök beiktatásának első napján váratlanul kilépett a megállapodásból, ezzel jelentős hatással volt a globális kereskedelmi kapcsolatok alakulására.
Ilyen példák Amerikán kívül is elfordulnak, így tipikus eset az Egyesült Királyság és az Unió közti tengeri kígyó hosszúságú és meg-megújuló vita a halászati jogokról vagy egymás piacainak nyitottságáról, különösen a Brexit óta. Emellett a UK kiválása az EU-ból egy sor további kereskedelmi vitát is gerjesztett.
Az utóbbi időszakban ismét fokozódó kereskedelmi feszültségekre lehet számítani az Európai Unió és Kína között.
Az elnök közgazdász csapata szerint a kereskedelmi tárgyalások standard megközelítése kudarcot vallott. "A hagyományos módszerek egyszerűen nem működnek" - állítja Kelly Ann Shaw, aki korábban az elnök nemzetközi gazdasági ügyekért felelős helyettes asszisztense volt. Amikor az Egyesült Államok és az európai nemzetek megpróbáltak közös megközelítést kidolgozni a Kínával folytatott kereskedelmi tárgyalásokhoz, "két évig tartott, és még a támogatások közös meghatározásában sem tudtunk megegyezni" - mondta.
A kereskedelmi feltételek előzetes bejelentésével Trump azt kívánja elérni, hogy az Egyesült Államok számára új impulzusokat teremtsen, és olyan gyors sikereket biztosítson, amelyek egyébként hosszú évek munkáját igényelnék.
Az amerikai kormányzat tisztában van a bonyolult helyzetek kihívásaival. Az Európai Unió rendelkezik egy széles spektrumú ellenintézkedés-csomaggal, hiszen végső soron 27 ország érdekeit képviseli. Washington ezért arra a következtetésre jutott, hogy kereskedelmi partnerei hajlamosabbak lesznek kompromisszumokra, ha az Egyesült Államok a vámok fegyverét használja, és elkerüli a részletek tengerében való elmerülést.
Robogás ide vagy oda, Trump kénytelen volt mérsékelni a maximális nyomásgyakorlási stratégiáját, miután az áprilisi drákói amerikai importvámok pánikot idéztek elő a globális piacokon. A következő komoly kihívás július 9-én vár ránk, amikor véget ér az 57 országra kivetett "kölcsönös" vámok 90 napos felfüggesztése. Néhány amerikai kereskedelmi partner arra számít, hogy Trump ismét hátrál, de az is elképzelhető, hogy az amerikai bíróságok jogellenesnek nyilvánítják a globális vámokat.
Az amerikai kereskedelmi főtisztviselők májusban Genfben, majd júniusban Londonban találkoztak kínai kollégáikkal, de nem sikerült áttörést elérniük az olyan régóta fennálló amerikai sérelmek ügyében, mint Kína hatalmas kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben, vagy Peking gigantikus dömpingárui az amerikai piacokon.
Trump és csapata egyre inkább elveszti a magabiztosságát a nagy győzelmek elérésében az Unióval szemben. A volt elnök fokozottan arra összpontosít, hogy Brüsszel helyett inkább a különböző országokkal kössön megállapodásokat. Azonban kérdéses, hogy az amerikai tárgyalók rendelkezésére áll-e elegendő idő a megbeszélések véglegesítésére, mielőtt a kölcsönös vámok életbe lépnének.
Mivel a Trump-csapat számára hiányoznak a szükséges erőforrások és a megfelelő létszám, hogy párhuzamosan és hatékonyan több átfogó megállapodást köthessenek, az Egyesült Államoknak kénytelen lesz elfogadni korlátozottabb jellegű megállapodásokat. Ezek az egyezségek csupán egyes szektorokra vagy specifikus iparágakra terjednek ki, így nem nyújtanak széleskörű megoldásokat.
Ezek a tényezők összességében arra utalnak, hogy Donald Trump nem tudja sem megdönteni, sem alapvetően átalakítani, sem pedig helyettesíteni a globális kereskedelem három évtizede stabilan működő alapelveit.