Vágó Piros szívszorító őszinteséggel osztotta meg tapasztalatait a gyászról, a válásról és a kiégésről, amikor így fogalmazott: "A legmélyebb ponton találtam magam..." Az érzései a fájdalom, a veszteség és a küzdelem szövevényes hálóját tükrözik, miközben

Bár a férjétől különvált, közös fiuk, Zalán, óriási támaszt nyújtott neki ebben a nehéz időszakban.

A népszerű rádiós műsorvezető, Vágó Piros, az utóbbi években rendkívül megpróbáló időszakot élt meg: szinte újra kellett találja önmagát, miután a válás is súlyosan érintette. A mindig vidám és mosolygós Piros most őszinte beszélgetésbe bocsátkozott Hevesi Tamás podcastjában, ahol megosztotta, hogyan tudott túllépni a gyász, a válás és a kiégés nehézségein, és milyen lépéseket tett a felépülés érdekében.

Mivel nem született testvére, gyerekként sok időt töltött egyedül. A szülei korán elváltak, és az édesapja - aki gépészmérnökből lett keramikus - kiemelten fontosnak tartotta a szellemi fejlődését, de közben igyekezett a sport irányába is terelni a gyermekét.

- Mindig is arról álmodtam, hogy teniszezni járjak, de anyukám aggódott, hogy mi lesz, ha apu váratlanul leáll a munkával, és nem tudjuk majd fedezni a költségeket. Nincs is szomorúbb annál, mint amikor egy gyerek szívében csalódás lapul - kezdte mesélni a történetet.

Piros szülei válása után édesanyja súlyos depresszióval küzdött, amely hosszú éveken át meghatározta mindennapjaik hangulatát és dinamikáját.

- Anyukám könyvtáros volt, de nagyon megviselte a válás. Mentálisan is egyre rosszabb állapotba került. Ezért is viselek ma színes ruhákat - el akarom kerülni a feketét, ami lehúzna - tette hozzá.

Az életében a valódi fordulópont felnőttkorában következett be, amikor mindössze tíz hónap leforgása alatt három, a szívének legkedvesebb személyt veszített el. Az édesanyja, a nagymamája, valamint édesanyja párja távozása mély nyomot hagyott benne, és mindez egyetlen év alatt zajlott le.

- Ez volt az életem egyik legnehezebb fordulópontja. A gyerekkoromból hozott stabilitás teljesen eltűnt, és úgy éreztem, mintha az egész múltam egy pillanat alatt szertefoszlott volna - osztotta meg fájdalmát a gyász időszakáról.

Miközben gyászolta elvesztett szerettét, a munkahelyi légkör egyre inkább elviselhetetlenné vált számára. A rádió stúdiójában eltöltött idő alatt a kiégés súlya nehezedett rá, és a korábbi lelkesedése helyett csak ürességet érzett.

- Már nem örömmel mentem be dolgozni, a kreativitásomat nem tudtam kiélni. Egy ponton, amikor meghallottam a rádió szót, kirázott a hideg - ismerte be őszintén. Ekkor döntött úgy, hogy otthagyja a rádiózást, inkább visszavonult, mint hogy a hallgatóknak feltűnjön, mennyire szenved.

"A legalján voltam... Tudtam, hogy fel kell állnom. Mert amit nem élvezel, azt a közönség is megérzi" - taglalta.

Idő közben elvált a férjétől is, habár békésen szakítottak, a különválás így is megrázta. Szerencsére a néhány hónap múlva 17 éves fia, Zalán ott van mellette mindenben.

Egy igazi bölcs kis lélek, aki szívből jövő szeretettel áll a dolgokhoz. Amikor közöltük vele, hogy különválunk, csak annyit mondott: "Elfogadom. Mindketőtöket szeretem, csak az a lényeg, hogy boldogok legyetek!" (...) Eleinte azt gondoltam, hogy lesz még egy hívás, hogy testvére legyen, de végül nem éreztem ezt a késztetést. Pedig örömmel láttam volna, ha nem egyedül nő fel - idézte szavait a Ripost.