Víz nélkül elképzelhetetlen a jövő: egy mérnök, aki ráébredt, hogy Magyarország vízhiányának forrása a saját döntéseiben rejlik.

Dr. Mészáros Csaba vízépítő mérnök, a BME címzetes docense szerint a magyar mezőgazdaság a 80-as évek közepén volt a legjobb állapotban.

Az azóta bekövetkezett leépítések és elhibázott döntések miatt azonban a rendszerváltás utáni évtizedekben a vízgazdálkodás és az öntözés háttérbe szorult. A szakember úgy véli, a klímaváltozás okozta kihívásokkal csak átfogó, hosszú távú vízgazdálkodási beruházásokkal lehet felvenni a versenyt.

Dr. Mészáros Csaba, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes docense és vízépítő mérnök, hangsúlyozza, hogy az 1984-es vízgazdálkodási kerettervben jelentős vízügyi fejlesztési elképzelések fogalmazódtak meg az öntözési rendszer javítása érdekében. A tervek szerint 2005 és 2010 között a megművelt földterületek 10-15 százalékát öntözés alá kellett volna vonni. Annak ellenére, hogy Magyarország akkoriban még nem volt elengedhetetlenül öntözésre szoruló ország, számos növényfaj esetében a megfelelő terméshozamok eléréséhez nélkülözhetetlen volt a kiegészítő víz biztosítása.

A helyzet azonban drámai fordulatot vett: a pénzügyi kormányzat a fenntartási költségek miatt leállította az öntözőtelepek működtetését, mivel azok kihasználtsága nem volt állandó. Az állami támogatások eltűntek, és ezzel az öntözésfejlesztés lendülete is megakadt. "A rendszerváltás idején még 450 ezer hektár területet szántak öntözésre, ma viszont csupán 100 ezer hektáron folyik ilyen tevékenység" - hívta fel a figyelmet a szakember.

**Vízgazdálkodás a Kényelmes Karanténban** A karantén időszaka nemcsak a társadalmi életünket, hanem a természethez való viszonyunkat is átalakította. A víz, mint életünk alapvető eleme, különösen fontos szerepet kapott ebben az időszakban. A vízgazdálkodás nem csupán a vízforrások fenntartását jelenti, hanem azt is, hogyan kezeljük ezt a létfontosságú erőforrást a mindennapi életünkben, még a négy fal között is. A karantén alatt sokan az otthoni kertészkedésbe kezdtek, amely újraértelmezte a vízhasználatot. Az öntözés hatékonyabbá vált, hiszen a digitális technológiák révén könnyedén nyomon követhetjük a talaj nedvességtartalmát, így elkerülhetjük a túlöntözést és a vízpazarlást. Az esővíz gyűjtése is egyre népszerűbbé vált, hiszen nemcsak környezettudatos megoldás, hanem gazdaságos is. Egy másik fontos aspektus a vízfogyasztás tudatosítása: a háztartásokban végzett egyszerű változtatások, mint például a víztakarékos berendezések használata, jelentős mértékben csökkenthetik a vízfogyasztást. A karantén alatt sokan felfedezték, hogy a mindennapi rutinváltozások, mint például a rövidebb zuhanyzások, milyen nagy hatással lehetnek a vízfelhasználásra. A közösségi összefogás is új dimenziót nyert; az online közösségek révén megoszthatjuk egymással vízgazdálkodási tippeinket és trükkjeinket. A tudásmegosztás ereje segíthet a fenntarthatóbb vízhasználat kialakításában. A karantén tehát nemcsak kihívások elé állított minket, hanem lehetőségeket is teremtett, hogy újraértékeljük a vízgazdálkodás módját. A jövőben fontos, hogy ezeket a tapasztalatokat megőrizzük, és a fenntartható vízfogyasztás irányába mozduljunk el. A víz nemcsak egy erőforrás, hanem az élet forrása is – vigyázzunk rá, hogy mindig elegendő legyen belőle!

A rendszerváltás után a vízügyi szektor jelentős leépítéseken esett át. Míg a 70-es években még 100-120 ezer ember dolgozott ezen a területen, mára ez a szám drasztikusan csökkent, és csak egy töredékük maradt. Az árvízvédelem továbbra is megmaradt fontos feladatként, de a belvízi és öntözési munkák sajnos a háttérbe szorultak, és már nem kapják meg azt a figyelmet, ami szükséges lenne.

Dr. Mészáros külön hangsúlyozta a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli vitát, amely véleménye szerint kulcsszerepet játszott abban, hogy a vízügyi szektor hosszú időre "karanténba került". (Bár a bősi projekt megvalósult, a nagymarosi rész 120 kilométerrel lejjebb nem készült el - a szerző.) "Ez volt az a pillanat, amikor a hazai vízgazdálkodás nehézségekkel teli útja elkezdődött" - fogalmazott.

Szerkezetátalakítás vagy locsolás?

A szakember szerint bár felmerül a kukorica kiváltása szárazságtűrőbb növényekkel - például a cirokkal -, valójában

A kukoricáról való teljes lemondás nem opció számunkra.

"Ahol öntöznek, különösen a Közép-Tisza vidéken, ott ma is szép terméseredményeket érnek el" - emelte ki.

Kiemelte, hogy bár a klímaváltozás egyre komolyabb problémát jelent, nem szabad minden felelősséget az emberi tevékenységre hárítani. A szélsőséges időjárási jelenségek már a múltban is léteztek, azonban a jelenben a hatékony alkalmazkodás kulcsa a korszerű öntözési rendszerek fejlesztésében rejlik.

Elmaradt tározók, kihasználatlan vízlépcsők

Mészáros Csaba rámutatott: a Tiszán és mellékfolyóin több duzzasztó és vízlépcső működik, amelyek mellett jelentős öntözőrendszerek épülhettek volna ki. Azonban a rendszerváltás utáni "földosztások" és a karbantartások hiánya miatt ezek nagy része tönkrement.

Budapest V. kerületében, az Eötvös téren, az Apáczai Csere János utca sarkán 1988. október 3-án élőlánc alakult a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése ellen. Az esemény résztvevői talán nem is sejtették, hogy a jövőjük sorsát formálják ezzel a demonstrációval. Fotó: Fortepan/Philipp Tibor.

Az 1980-as években még merész vízkezelési tervek születtek, amelyek szerint 2050-re 30-60 milliárd köbméternyi tározótérfogatot kellene kialakítani – ez körülbelül 15-30 Balatonnyi víznek felel meg. Ezzel szemben a jelenlegi helyzet az, hogy a lehulló csapadék tárolására szinte minimális lehetőségeink vannak.

A Duna-Tisza csatorna újraértelmezése: lehetőségek és kihívások A Duna-Tisza csatorna, mint a magyar vízi közlekedés egyik fontos eleme, újragondolásra szorul. A modern igények és a környezeti fenntarthatóság szempontjából szükségessé vált a csatorna funkcióinak és infrastruktúrájának átfogó felülvizsgálata. Egy ilyen projekt során nem csupán a hajózási lehetőségeket kell mérlegelnünk, hanem a környezeti hatásokat, a turizmus fejlesztését, valamint a helyi közösségek bevonását is. A csatorna revitalizálása nemcsak a vízi közlekedés élénkítését célozza, hanem a természet védelmét és a fenntartható fejlődést is. Az újragondolás során érdemes figyelembe venni a modern technológiai megoldásokat, amelyek segíthetnek minimalizálni a környezeti lábnyomot. Ezen kívül a csatorna körüli területek turisztikai potenciálja is szóba jöhet, hiszen a vízparti sétányok, kerékpárutak és pihenőhelyek kialakítása vonzó célponttá teheti a régiót. Összességében a Duna-Tisza csatorna újragondolása lehetőséget ad arra, hogy egy fenntarthatóbb, élhetőbb és gazdaságilag is jövedelmezőbb vízi közlekedési rendszert alakítsunk ki, amely összeköti a múltat a jövővel.

A mérnök véleménye szerint érdemes lenne komolyan elgondolkodni a Duna-Tisza csatorna megépítésén, mivel ez a projekt nem csupán a hajózás szempontjából hozna előnyöket, hanem a vízpótlás terén is jelentős fejlődést jelentene. A Duna csökkenő vízszintjét szivattyús rendszerekkel lehetne a Duna-Tisza közére irányítani, így hatékonyan orvosolva a hátság vízhiányos állapotát.

A nemzetközi együttműködés keretein belül a Vajdaság is jelentős előnyökhöz juthatna a vízpótlás terén, különös figyelemmel a térségben egyre súlyosbodó szárazsági problémákra. "Bár ez nyilvánvalóan egy nagy volumenű beruházást igényelne, hosszú távon elkerülhetetlen lépésnek bizonyul" - emelte ki.

Dr. Mészáros Csaba véleménye szerint a megoldás világos: szükség van nagyméretű tározókra, modern vízlépcsőkre és megfelelően karbantartott öntözőrendszerekre. - Fotó: Pixabay

Politikai ciklusok fogságában: A hatalom játékai A politikai táj naponta változik, de bizonyos minták és ciklusok állandóan visszatérnek. Ezek a ciklusok gyakran csapdát rejtenek magukban, amelyek nehezen elkerülhetők a döntéshozók számára. Az egyes politikai időszakok során a vezetők gyakran a rövidtávú előnyök maximalizálására összpontosítanak, ami hosszú távon a fenntarthatóság rovására mehet. A választási ciklusok közeledtével a politikai diskurzus felerősödik, és a kampányígéretek gyakran eltávolodnak a valóságtól. A közvélemény formálása, a média szerepe és a politikai érdekek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a döntéshozók a következő választásokra készülve a pillanatnyi népszerűségre összpontosítsanak, a mélyreható reformok helyett. Ez a ciklikus természet nemcsak a politikai pártokra, hanem a társadalom egészére is hatással van. Az állampolgárok gyakran csalódottan figyelik, ahogyan a választott vezetők ígéretei és a valóság között egyre nagyobb szakadék keletkezik. A politikai ciklusok csapdájából való kitöréshez szükség van a hosszú távú gondolkodásra, a felelős döntéshozatalra és a társadalmi párbeszéd erősítésére. Csak így lehet elérni, hogy a politikai jövő ne csupán a következő választásokra épüljön, hanem egy fenntarthatóbb és igazságosabb társadalom érdekében dolgozzon.

A szakértő véleménye szerint a legfőbb kihívás, hogy a politika csupán négyéves választási periódusokban tervez. "Amikor árvíz sújtja a területet, akkor az aszály problémája háttérbe szorul, és fordítva" – emelte ki. A hosszú távú és átfogó vízgazdálkodási stratégiák gyakran hiányoznak, pedig...

a mezőgazdaság biztonsága nemzetgazdasági kérdés.

Alternatív megoldás: integrált vízgazdálkodási keretrendszer.

Dr. Mészáros Csaba véleménye világos: a megoldás kulcsa a nagy kapacitású tározók, korszerű vízlépcsők és precízen karbantartott öntözőrendszerek kialakításában rejlik. A szakértő hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben minden évben fokozódik a kockázat, és a termelés kiszámíthatatlansága hosszú távon komoly fenyegetést jelenthet az ország élelmiszer-önellátására.

Indexkép: BME