Ezek a fények forradalmasítják a rákos sejtek elleni küzdelmet, hiszen 92 százalékos hatékonysággal pusztítják el őket.
A rák leküzdése továbbra is az orvostudomány egyik legfontosabb iránya. Ebbe a versenybe lép be most a LED technológia, ezek a fények elképesztően hatékonynak bizonyultak a rákos sejtek elpusztításában.
A Texasi Egyetem és a Portói Egyetem kutatói egy olyan áttörést jelentő módszert dolgoztak ki, amely a LED-fény erejét használja fel a rákos sejtek elpusztítására - mindezt úgy, hogy az egészséges sejteket szinte teljesen megkíméli. A felfedezés nemcsak tudományos szempontból izgalmas, hanem azért is, mert olcsóbb, biztonságosabb és egyszerűbb, mint a korábban alkalmazott kezelések.
A kutatás középpontjában apró, nanoméretű részecskék állnak, amelyeket "nanolemezkéknek" hívunk. Ezek az anyagok rendkívül vékonyak - olyannyira, hogy akár egymilliárd is kényelmesen elférne egy tű hegyének csúcsán. A tudósok ezen kutatás keretében olyan nanolemezkéket fejlesztettek ki, amelyek ón és oxigén kombinációjából állnak.
Amikor ezeket a lemezkéket a rákos sejtek közelébe juttatják, majd LED-fénnyel megvilágítják, különös dolog történik: a nanolemezkék elnyelik a fényt, és azt hővé alakítják. Ez a hő pedig képes elpusztítani a tumorsejteket, anélkül, hogy az egészséges szövetek jelentős kárt szenvednének.
A módszer hasonlít a már ismert fény-hőterápiához, de itt a kutatók nem drága és bonyolult lézereket használtak, hanem egyszerű, energiatakarékos LED-lámpákat.
Ez a megoldás nem csupán költséghatékonyabb, hanem sokkal kíméletesebb is. A LED fény specifikus hullámhossza lehetővé teszi, hogy mélyebbre hatoljon a szövetekben, miközben a környező sejtekre sokkal kisebb mértékben gyakorol káros hatást.
A laboratóriumi kísérletek eredményei rendkívül biztatóak. A bőrrákos sejtek esetében a kezelés mindössze harminc perc leforgása alatt a sejtek több mint kilencven százalékát képes volt elpusztítani, miközben az egészséges bőrsejtek szinte érintetlenül maradtak. A vastagbélrák tekintetében körülbelül ötven százalékos sejtpusztulást tapasztaltak, ami szintén figyelemre méltó, különösen egy ilyen korai fejlesztési fázisban.
Természetesen még számos kérdés vár megválaszolásra, mielőtt a módszert embereken is kipróbálhatnák.
A bejuttatott nanolemezkék sorsa a kezelés után nem elhanyagolható tényező: lebomlanak, kiürülnek, vagy esetleg felhalmozódnak a szervezetben. Jelenleg továbbra is nyitott kérdés, hogyan lehet ezeket a nanolemezeket pontosan a kívánt célpontra, a rákos sejtekhez eljuttatni.
