A politika valóban lehet vonzó, sőt, akár szép is, ha a mögötte álló eszmék és célok tiszták és nemesek. A közszolgálat, a közösségért való elkötelezettség és a társadalmi igazságosság mind olyan tényezők, amelyek elegáns keretet adhatnak a politikai tevé

Az 1956-os forradalom évfordulóján, nem sokkal a választások előtt, két politikai tábor összecsapásának szemtanúi lehettünk. Ezen a jelentős napon a hatalomnak két kulcsfontosságú feladatot kellett megoldania. Az első az volt, hogy megmutassa, továbbra is képes tömegeket megmozdítani. A második pedig, hogy eloszlassa a híveiben felmerülő kétségeket az áprilisi választások kimenetelét illetően. E két célt a párt egy látványos tömeg felvonultatásával és Orbán Viktor gondosan megírt, jól megformált, de sokszor ismételt frázisokkal és apró dezinformációkkal teli, kissé fárasztó beszédével sikerült elérnie.

Az Orbán beszéd egyetlen tanulsága az, hogy a Fidesznek a 2026. évi országgyűlési választásokra való mozgósításra pillanatnyilag nincs új eszköze, retorikája Brüsszel pocskondiázására és a háborús ijesztgetésre szűkült. Mielőtt erről azt gondolnánk, hogy fantáziátlanság és jó hír az ellenzéknek, érdemes megfordítani az érmét. Az átlagember számára nincs fontosabb a biztonságnál.

A Tisza Pártnak ezen a napon csupán egyetlen feladata volt, ami nem véletlen, hiszen a vezetőségük jól tudja, hogy a következő választások sikere vidéken dől el. A Hősök terén tehát nem kellett másra figyelniük, mint arra, hogy a keleti régiók helyzete továbbra is változatlan, és a kormánypárt számára egyenrangú kihívókként jelennek meg. A feladatot egy kis költségvetésből ügyesen megtervezett, figyelemfelkeltő tömegmegmozdulással és egy terjedelmes, bár nem éppen mesterien megírt, de tartalmilag nem üres szónoklattal teljesítették.

Azt, hogy melyik fél tudott több embert mozgósítani, sosem fogjuk pontosan megtudni, hiszen a politika gyakran elkerüli az ellenőrizhető tényeket. A teljes és megfellebbezhetetlen igazságot még a legjelentősebb történelmi eseményekről is homály fedi. Nem áll rendelkezésünkre biztos információ arról, hogy a magyarok honnan erednek, hogy valóban Mohácson zajlott-e a mohácsi csata, vagy hogy az egri vár ostromán 75 ezer török katona harcolt, vagy esetleg 150 ezer.

Kormányok jönnek és mennek, hősök és árulók és történelmek váltják egymást. A bulvársajtó rugózhat azon, hogy melyik téren hányan voltak, de ez akkor lett volna fontos, ha kiderül, hogy valamelyik fél már nem tud sok embert utcára szólítani. Ami jelenleg Hadházy Ákosék, Dobrev Kláráék, a mihazánkosok és a kutyások gondja. A nagy pártoknál a két tömeg öszetoborzása különböző eszközökkel történt ugyan, de a kormányoldalon kivezényelt sokaság ugyanolyan áhitattal és derűvel itta magába szíve választottjának szavait, mint az ellenzéki tömeg, melyet az eső sem volt képes megfutamítani, még megrítkítani sem.

A két vezérszónok párviadala végül döntetlennel zárult. Orbán továbbra is a tapasztalt közszereplő benyomását keltette Magyar Péter mellett, ám újdonságot nem tudott felmutatni. Ezzel szemben Magyar Péter, aki ezúttal több hibát is vétett a megszokottakhoz képest, és időnként feleslegesen hadonászott az öklével, legalább két friss ötlettel állt elő. Valószínűleg most hangzott el először, hogy ha esetlegesen hatalomra kerül, az első intézkedések között szerepelne a kormány által finanszírozott hirdetések betiltása. Ez nem csupán egy apró lépés lenne a költségvetés rendbetétele felé, hanem jelentős előrelépés a demokrácia irányába a nerokráciából való kilépéshez. A Tisza vezére azt is bejelentette, hogy már november 5-én újra országjáró körútra indul. Ez a fejlemény meglepő a választási maraton szempontjából, hiszen még a kifárasztó amerikai kampánykörutakhoz képest is lenyűgöző sportteljesítményt követel.

Amit Magyar Péter az 1956-os forradalomról felolvasott, az egyfajta grandiózus hangvételű szöveg volt, amely a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó és érzelemformáló eseményét igyekezett bemutatni. Az „a világtörténelem talán legtisztább forradalma” kifejezés például jól tükrözi a szónok szónoki túlzásait. A történelem során nem léteznek olyan forradalmak, amelyek teljesen mentesek lennének a zűrzavartól és a vérontástól; gondoljunk csak a Nagy Francia Forradalomra, amely a nyaktilós kivégzések szomorú színházába torkollott. A világtörténelem sok forradalma, többek között az 56-os, nem állíthatja magáról, hogy tiszta lenne, hiszen a tankok ellen benzines palackokkal harcoló forradalmárok között nem csupán idealisták, hanem olyanok is feltűntek, akik a káosz és erőszak szellemében cselekedtek, mint a Köztársaság téren történt tragikus események is mutatják.

Ha valamiben a kormánypárt kiemelkedik, az a színpadra lépő celebek ügyes megválogatása. A közelmúltban ritkán látható Zsoltok csak alkalmanként bukkantak fel a tömegben, míg a színpad telis-tele volt ismert arcokkal. Ezzel szemben a tiszások vezetője mögött álló csapat továbbra is változatlan maradt. Az okok ismertek, ám nem elegendőek ahhoz, hogy a közvélemény ezt a pártot csupán rokonszenvesnek, hanem kormányképesnek is tartsa.

Összességében Magyar Péter kijelentése, miszerint a kormánypárt rendezvénye "szégyenletesen alulmaradt" az ő eseményükkel szemben, nem más, mint egy jól bevált kampányfogás. Hasonlóképpen Orbán Viktor későbbi állítása, amelyet "cellainformációkkal" támasztott alá, miszerint a támogatói létszáma duplája volt a tiszásokénak, szintén a politikai retorika része. A tiszások mindössze tízfős csapatot állítottak fel a létszámellenőrzésre, és az ő adataik szerint majdnem kétszer annyian voltak. A valóságot mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné.

Amennyiben valaki képes egy kicsit is pártatlanul szemlélni a közéleti események alakulását, valószínűleg nem fog egyetérteni a Tisza Párt elnökének kijelentésével, miszerint a politika "szép is lehet". Ha valóban létezne ennek a szépségnek bármiféle megnyilvánulása, akkor eddig egyik fél sem találta meg a módját ennek a megvalósítására. Az is nyilvánvaló, hogy bár 1956 nem a világtörténelem legszebb forradalma volt, az emlékének méltóbb elismerést kellene adni, mint amit eddig kapott.

A szerző újságírói tevékenysége révén nem csupán híreket közvetít, hanem egyedi perspektívákat és mélyreható elemzéseket is nyújt az olvasóknak.