Őrült vagy zseni? Ki tudja! Az biztos, hogy milliomos lett, hogy bebizonyítsa: Trója valóban létezett. A történelem titkai és mítoszai iránti szenvedélye vezette őt erre az útra, ahol a tudomány és a hit határvonalán egyensúlyozik. Az emberek talán csak n
Heinrich Schliemann gyerekkorában, édesapjától hallotta először az Iliász történetét. A trójai háború, a faló és a hősök világa annyira megragadta, hogy elhatározta: egyszer megtalálja a várost, amelyért Akhilleusz és Hektor küzdött. A környezete bolondságnak tartotta. A 19. század közepén a tudományos világ egyöntetűen úgy vélte, Trója csupán legenda - pont úgy, mint Atlantisz vagy Eldorádó. Schliemann azonban nem ismert lehetetlent.
Negyvenhét esztendő elteltével sikerült összegyűjtenie azt a pénzösszeget, amely lehetővé tette számára, hogy végre megvalósítsa gyermekkori álmát - írja a Smithsonian Magazine.
Heinrich Schliemann, aki kezdetben kereskedősegédként dolgozott, naponta akár tizenhat órát is eltöltött a munkában. Szilárd meggyőződése volt, hogy az anyagi függetlenség az egyetlen kulcs a valódi szabadsághoz, amely lehetővé teszi számára, hogy az életét a szenvedélyének szentelhesse: Trója felfedezésének. Hosszú éveken át tartó kitartó munkájának köszönhetően végül elérte álmát. Negyvenhét éves korára, milliomosként, hátrahagyta az üzleti világot, hogy elinduljon a legendás város nyomában.
Az Iliász részletei alapján Heinrich Schliemann a Hellészpontosz, azaz a mai Dardanellák környékén található Hisarlık-dombot jelölte ki ásatásai helyszínéül. Ez a terület tökéletesen megfelelt Homérosz leírásának: két folyó ölelte körül, a tenger irányába nyílt, és a háttérben magasodott az a hegy, amelyet az ókori görögök Ida néven emlegettek.
Az ásatások 1871-ben indultak meg, amikor Schliemann több tucat munkást toborzott, hogy hónapokig dolgozzanak a föld mélyén. A kutatások során olyan régi települések nyomaira bukkantak, amelyek egymás fölött helyezkedtek el: városok épültek, majd elpusztultak, végül pedig újjászülettek, mindez egy és ugyanazon helyszínen. Schliemann hét különböző réteget azonosított a Trója területén, és biztosra vette, hogy az egyik ezek közül Priamosz király legendás városa, az igazi Ilion.
1873-ban egy mélyebb réteg feltárása során lenyűgöző kincsek kerültek elő: serlegek, pajzsok, diadémok, karkötők, nyakláncok, valamint több ezer aranygyöngy és számtalan más, aranyból, ezüstből és rézből készült tárgy. Heinrich Schliemann, a felfedező, határozottan úgy vélte, hogy Homérosz híres Trójáját találta meg, és hogy a leletek Priamosz király legendás kincséhez tartoztak. Felfedezését világszenzációként mutatta be, amely felkeltette a világ figyelmét. Később azonban kiderült, hogy a megtalált leletek valójában több mint ezer évvel korábbiak voltak, mint amit a homéroszi epika sugallt. Ennek ellenére Schliemann felfedezése mégis fontos bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a mítosz mögött valós történelmi alapok rejlenek.
Schliemann és utódja, Wilhelm Dörpfeld, végül kilenc különböző régészeti réteget azonosított, amelyek összesen körülbelül 3500 évet ölelnek fel, a bronzkor kezdetétől a római kor végéig. A legfelső rétegekben felfedezett templomok, fürdők, tanácstermek és más épületek jól szemléltetik, milyen jelentős szerepet játszott ez a hely a klasszikus görög és római civilizációban. Az itt feltárt leletek nem csupán építészeti értékük miatt figyelemre méltók, hanem azért is, mert tanúskodnak a korabeli életformákról és a társadalmi hierarchiáról, amelyek a város virágzását jellemezték.
A háború borzalmai alatt Trója csendes, elhagyatott hellyé vált. A romok között a gaz nőtt, és a régészet iránti érdeklődés hosszú időre leállt. Csak az 1980-as évek küszöbén bontakozott ki egy új fejezet, amikor Manfred Korfmann német régész újraélesztette az ásatási munkálatokat. Innovatív megközelítéssel és korszerű technológiával, mint például radaros talajvizsgálatok, légi felmérések és geofizikai elemzések révén igyekezett felfedni a múlt titkait.
Korfmann a környező vidékeken is alapos kutatásokat folytatott, és a tengerpart közelében olyan nyomokat fedezett fel, amelyek véleménye szerint a trójai kikötő létezésére utaltak. Meggyőződése szerint Trója nem csupán egy erődítmény volt, hanem egy tengeri nagyhatalom is, amely irányította a Dardanellák hajóforgalmát, és vámot szedett a görög kereskedőhajóktól. E gazdasági versengés, úgy véli, hozzájárulhatott ahhoz a háborúhoz, amelyet Homérosz az Iliászban megörökített.
Az új ásatások nem csupán megerősítették Trója fontosságát, hanem teljesen új megvilágításba helyezték azt. A város terjedelme sokkal nagyobb volt, mint azt korábban feltételezték. Az alsóváros egészen a védelmi árkok széléig elnyúlt, és a falak mögött utcák, vízvezetékek és tornyok bukkantak fel. A legújabb kutatások végérvényesen igazolták, hogy Trója nem csupán mítosz, hanem egy valóságos, virágzó bronzkori település volt - pontosan ott, ahol Schliemann is sejtette.
Sajnos ő maga ezt már nem élhette meg: 1890-ben, 68 éves korában meghalt, mielőtt a tudomány igazolta volna hitét.
